2012. június 12., kedd

3Bartók

Azt reméltem, valami összefűzött előadás lesz, de nem, egy 3 és fél órás műsor volt: A kékszakállú herceg vára - A fából faragott királyfi - A csodálatos mandarin.
Tudom, nagy parasztság úgy elmenni egy zenés táncos színházi előadásra, hogy az alapsztorit nem ismerjük, de mentségemre legyen szólva indulás előtt 5 perccel a kékszekállút megtaláltam az operás könyvünkben.
Valamiért meggyőződésem volt, hogy a kékszakállúval kezdenek. Gyanús is volt a történet, aztán az 1 órás műsor első negyed órája után ezt a lehetőséget kizártam. Még fél óra kellett ahhoz, hogy rájöjjek a helyes válaszra, aztán herceggel megszavaztuk a Pinokkiót. Vagy mit, fakirályfit.
A mandarinos sztorinál biztos voltam benne, hogy ez nem az amit Bartók kitalált, ez inkább valami new york-i feldolgozás, és hogy az a narancssárga ruhás Buddha hogy került oda, az végképp rejtély. Aztán ma megnéztem, hogy miről is kellett volna szólnia ezeknek a daraboknak, és hát a fene gondolta volna, ez mégis az volt!
Ami pedig a kékszakállút illeti... Ott legalább tényleg tudtam hogy mi történik, hogy kit hogy hívnak, hogy melyik ajtó mögött minek kéne lennie. De az ének részére nem számítottam. Persze, opera, tudom, de
- "Áddideákulcsót!" - "Nemádom!" - "Nyisdkiazajtót" - "Nemnyitom!" - erről szól a szövegkönyv nagy része, de valami borzasztó vernyákolásként. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy vagy énekeljenek és legyen szép dallama, vagy beszéljenek. Azt sem értem, hogy az egyházi "énekek" miért csak a prímet ismerik.
Vannak azok a zenék, amik nagyon jók - egészen addig, amíg az énekes ki nem nyitja a száját. Ezért nem hallgatok Iron Maident, és ezért nem járok Operába. Úgy érzem kicsit erős lett a példa. De komolyan, sosem fogom megérteni, hogy mi az, ami ebben megtetszik az embereknek.
Miután mindennek elhordtam a tegnapi előadást, azt azért elárulnám, hogy összességében nagyon tetszett. Pedig úgy tudtam, hogy nem szeretem a táncot, a balettet, de lehet hogy mégis. A díszletben pedig külön tetszett, ahogy kihasználták. Szép volt, tényleg, érdemes volt elmenni. Ami meg az operát illeti... még péntek este a Toscának adok egy esélyt.

Nincsenek megjegyzések: