Sóstózoo

Pénteken Anyával elmentünk Nyíregyházára az állatkertbe. Láttunk
Fókashowt.
Hatalmas, 60 éves szárazföldi teknősöket, akik nagyon jófejek voltak.
Der Zápát, többet is.
Pelikánokat, amik rámorogtak a többiektől elcsatangoló bájos kis mocsári víziantiloplányra, akit még meg is tudtam simogatni. Nem is ijedt meg, ott maradt mellettünk. Gyönyörű szemük van ezeknek a patás állatoknak.
Nagyon unatkozó, szomorú orángutánt.
Zsiráfokat, akik már vízszintesre legelték a fák lekonyuló ágait. Az egyik zsiráf többször is bemutatta terpesztudományát, mindezt néhány földön heverő szalmaszálért. Anya véleménye: "Jó ez a zsiráf, szép állat, csak nem túl praktikus."
Egy zebracsikó foganásának kezdetét.
A katták összebújva, összegömbölyödve aludtak.
Egy gerezakölyök folyamatosan az anyját piszkálta, valami ilyesmi jelenetet láttunk: - de anyaaaaa játszál már velem máár, úgy unatkozoom léécccii... - hagyjál máááár....
A ragadozó macskák szinte mind aludtak, vagy pihentek. A fehér tigris pedig egy gyönyörű állat, már majdnem olyan szép, mint a fekete oroszlán, kár hogy olyan nincs.

Érdekes egyébként, hogy az emberek hogy mennek az állatkertbe, hogy viszonyulnak az állatokhoz, és hogy viselkednek velük.
Ezek az állatok többnyire biztonságban vannak. Itt nem fogják orvvadászok legyilkolni őket, és nem lesz belőlük kaja. Az meg egy másik dolog, hogy a látogatók veszélyeztethetik őket, mert mondjuk kaját adnak nekik, vagy bedobnak valamit a vizükbe/ ketrecükbe.
Azt vettem észre, és persze ez nem új tapasztalat, eddig is ezt láttam, de mindig elgondolkozom ezen, hogy az emberek nagy része ezeket az állatokat látványosságnak, házi kedvencnek, cukiságoknak, bolti áruknak tartják. Legszívesebben az összeset megfogdosnák, megetetnék, hazavinnék.
Én pedig, ahogy sétálok az állatok között, folyamatosan azon gondolkozom, mennyire veszélyes lehet odakinn a vadonban. Ha nem lennének ezek a vastag rácsok és üvegfalak.... 


Az állatkert egyébként jó móka, a gyerekeknek nagyon tetszik, és nyilván a felnőtteknek is, de ezek az állatok ott olyanok, mint a piaci áruk: melyik a legszebb, melyik a legédesebb, melyiket lehet megsimogatni. Pedig ezek az állatok azt érdemelnék, hogy múzeumi értékként tekintsünk rájuk. Ezek az állatok akár békés növényevők, akár vad ragadozók, nem a mieink. Tiszteletben kéne tartani őket.

Ha van egy 2 méter széles pad arra maximum két idegen ember ül le. Nyilván nem fog valaki a másik ölébe ülni, ha nem ismerik egymást, és már ahhoz is bátorság kell, hogy a buszon idegen mellé üljünk.
Ezekhez az állatokhoz viszont úgy mennek oda, mintha kisgyerek lenne az óvodában: jaj de édes, hagy vegyem ölbe. Ez a kíváncsi reakció egy gyerektől érthető lenne. De a felnőttek is olyan bután tudnak viselkedni.

Az emberek valamiért mindig azokat az állatokat tartják érdekesnek, akik aktívak. Mert ügyesen ugrik a fán, mert épp eszik, mert épp birkózik a társával. A sárban dagonyázó, sarokba kucorodó, alvó állatok nem érdekesek. Pedig az összes állatra különleges teremtményként kéne tekinteni. Meg kellene nekik adni a tiszteletet azzal, hogy nem piszkáljuk őket, nem kiabálunk rájuk, nem kell az üveget kocogtatni, a nagymacskáknak nem kell ciccogni, hogy odajöjjön, és az orángutánt nem kell hangosan dicsérni fantasztikus ügyességéért, amiért odaült a társa mellé. Azt hiszem, az emberek ostobák. Azt hiszik, ezek az állatok csak arra vannak, hogy mi megnézhessük őket. Az már eszükbe sem jut, hogy mennyire intelligensek és lenyűgözőek tudnak lenni. Milyen nagyszerű, ahogy egyes fajok csoportokat alkotnak, mások magányosan élnek, és mégis összetartoznak, mert valahogy megértik egymást, megismerik egymást, és ki kell vívniuk a rangjukat és a másik bizalmát. Olyan dolgokra is képesek, amire mi nem. Mi pedig alig ismerjük őket. Az evolúció csúcsa mégis hogy el van telve magától...

Ennyit nem ér

Tegnap volt a diplomaosztó. Most elmondhatnám, hogy milyen hosszú volt, hogy milyen unalmas volt, hogy milyen meleg volt, és milyen tömeg volt, de nem teszem, mert nem voltam ott. Miért vennék át egy olyan diplomát, amire nem vagyok büszke?

GP

Vannak nagyon bosszantó dolgok, pl. amikor tegnap este egészen kiábrándultan és ijedten próbáltam elmondani Hercegnek a véleményem, hogy mennyire idegesít, hogy senkiben nincs igény a próbára, de még csak a szikráját sem látni ennek, és ők valószínűleg tök nyugodtan ülnek a babérjaikon, én pedig hogy a viharba álljak ki színpadra olyan emberrel, akit még életemben nem láttam. Erre ma reggel azt látom, hogy egyesek, pl. ilyen ismeretlen idegenek távolba révedő tekintettel kérdezik, hogy igazából mikor is lesz ez a bármi, amire már legalább 2 hónapja készülnünk kellene és egyébként folyamatos vacakolás megy a dátumon, de ott a szeme előtt. Hát komolyan, akit ennyire nem érdekel az egész, az minek vállal el bármit?
Persze akinek nem inge, ne vegye magára. De ez az ing most úgy tűnik, nagyon sok emberre jó.
Remélem azért lesz belőle valami.

De cuki ^^

Megmondta

"Odamenjetekálljálmeg!"

Felvi

Na jó, akkor most felvettek, csak kicsit összezavarodtam, hogy mi a fenéért megyek oda, mit akarok én ott?

Heccet

Amikor anno elkezdtek terjedni a mobiltelefonok, akkor Anya rendszeresen összezavarodott a magukban beszélő emberektől. Aztán megszoktuk a látványt, rászoktunk mi is. Aztán megjelentek a headsetek, amik már nem azért vannak, hogy lehessen vele vezetni, hanem azért, hogy mindkét kézzel a legnagyobb lelkesedéssel lehessen gesztikulálni, miközben mindenki hülyének néz.

Satriani

Valójában én ezt a Satriani lényt nem szeretem, ő egy ufo, mondjuk nem azonosítatlan, nem repül és nem tárgy, de kopasz és napszemüveges és csúnya, és borzalmas ahogy el van ájulva a saját tehetségétől, ami kimerül egy 2 és fél órás szólóban. Unalmas egy alak.

Az utolsó dolgozat

Azt álmodtam, hogy az utolsó gimis évben, bioszból év végi jegyként egy éppen csak kettest kaptam. Aztán volt lehetőségem javítani, közben persze elvégeztem a három éves egyetemet, túl voltam a záróvizsgán, és remegő térdekkel mentem be megírni az utolsó bioszdogát, ami miatt akár meg is buktathatnának.

Koordináta

- Egyébként van más koordináta rendszer, mint ez a derékszögű? Mindig mindenki csak ezt emlegeti, még sose hallottam másféléről.
- Van, pl. a gömbi koordináta rendszer, vagy a henger koordináta rendszer. De ezek normálisan nem fordulnak elő, csak ha olyan hülyeségeket tanulsz, mint pl. fizika.

Nem kell

Az anyukám nagyon szomorú, amiért nem megyek el a diplomaosztóra. De tényleg nem megyek.

Piac

Mikor pici voltam, Anya mindig kivitt magával a piacra. Utáltam piacra járni, mert Anya nem tudta mindig fogni a kezem, egymás mellett pedig nem fértünk el a sok embertől, és én néha lemaradtam, ott volt a sok láb, és köztük próbáltam megkeresni az Anyáét, és mindig úgy féltem, hogy elvesztem.
Most pedig, "felnőttként" megint, vagy inkább még mindig utálom a piacot. Rengeteg ott az ember, megy mindenki amerre lát, egymásnak mennek, fellöknek, összeszorítanak, hozzámérnek, és ez őket mért nem zavarja? Vannak a lassú idős nénik és a kövér nénik akiktől nem lehet elférni, a rég látott ismerősök akik a szűk út közepén állnak le beszélgetni, a veszekedők, a sokáig válogatók, és azok a gyönyörűszép kardvirágok, amikkel szemben egy idős néni beszélget, miközben a szája tele van a parizeres szendvicsével és ezt nem szégyenli megmutatni.

Kissé zavaros

Az Avas felé közlekedő 32-es buszon elöl: "32  Avas kilátó". Ez így jó.
A buszon a belső kijelzőn:
"32   10:35" -> 11:20-kor
"Repülőtér"  -> ennek a busznak a másik végállomása a Gömöri pályaudvar, a járatnak köze nincs a repülőtérhez
"Végállomás / 8" -> még jó messze jártunk a végállomástól, ráadásul a 8-as busz a másik végállomásnál áll meg. Bár a 8-as a reptéren és a gömörinél is megáll, nem tudom akkor ez melyik végállomás akart lenni.

Fuv

Arra gondoltam, hogy újra meg kéne tanulnom fuvolázni, csak kéne venni a tüdőmbe a térfogat. Téééérfogaaat. Romlott lisztből. Nem finom, de azér' sok.

Új lakás

Szóval hazajöttem arra, hogy befejeződött a lakásfelújítás, Anya szobájával nem tud betelni a szemem, az én szobám nem változott sokat, a konyha pedig szintén baromi jó lett. Rengeteg pakolnivaló van még hátra, megint ki kell dobnom a fél életemet.