Tiramisu

- Tudod mi vagy? - kérdeztem Herceget, ahogy nekiláttunk egy hatalmas doboz tiramisunak. Nem vártam választ, inkább csak egy "na mi?"-t.
- HabzsolHáp! - mondta, s közben egy egész piskótát tolt be az az arcába. Látta rajtam, hogy nem erre gondoltam, pedig igazán jó válasz volt. - Na mi?
- DézsmaPocok! - elmosolyodott. - És ebben tudod, mi a legjobb? - kérdeztem, és még egy kanálnyi elfogyott a dobozból.
- Hogy te is!
Éppen erre gondoltam.

Remek dolgok

Csupa csupa remek dolog történik mostanában. Például fény derült egy eddig rejtett tehetségünkre. Ügyesen haladunk az esküvői ügyek intézésével is. Igazából nem nagyon tudom hová tenni azt a jelenséget, hogy a  meghivottaink kb harmada teljesen meglepődik a meghívó láttán, és tényleg úgy reagálnak, mintha az elmúlt egy évben (amióta az esküvőről már tényszerűen lehet beszélni) soha eszükbe sem jutott, hogy ők is ott lehetnének. Ettől mondjuk lehet, hogy még nagyobb az örömük, ami pedig az én boldogságszintemet is egyre magasabbra tornázza.

Szerintem nem meséltem még arról, hogy több változat is felmerült az esküvő lebonyolítására. Az egyik az volt, hogy kisebb létszámú, családi körben ünneplünk. Ez azt jelentette volna, hogy Herceg hoz 25 embert, akik közül én ismerek 10-et, én meg elviszem az Anyukámat. Na ekkor jelentettem ki,hogy én a barátaim nélkül nem vagyok hajlandó ilyen buliba menni. Aztán elkezdtük összeírni, hogy kinek tudnánk örülni. Összeírtunk vagy 200 embert. Oké, de ezt nem tudjuk kifizetni. És így lett a végleges forma, ez a 2 részre bontott változat. Így lehetőségünk van meghívni azokat is, akik számunkra nagyon kedvesek, de csak ritkán beszélünk vagy találkozunk velük. És íme, itt a remek alkalom a találkozásra! Ezért is tartjuk majd az állófogadást, hogy azokkal is tudjunk pár percet beszélgetni, akik már a lagziba nem jönnek velünk tovább. Szerintem az olyan személytelen, amikor valaki eljön az esküvőre, meghallgatja az igeneket, beáll a hosszú sorba, ad két puszit a párnak, és már megy is isten hírével, mert ő csak eddig volt hivatalos. Nekem viszont ennél fontosabbak ezek a kapcsolatok, akik szerepeltek/szerepelnek az életemben, és akikre szívesen gondolok. Hogyha a barataim nélkül kellene életem egyik legfontosabb eseményén részt vennem, akkor ezt az egészet szomorúan élném meg. Nekem  a bolgogság valahogy mindig valamilyen szociális élmény; ahhoz, hogy valaminek igazán örülhessek, meg kell osztanom a barátaimmal. Minden kapcsolat fontos, minden párbeszéd fontos, minden mosoly fontos.

A szentimentális kis kitérő után még szeretném elmesélni, hogy végre gyűrű-ügyben is sikerült intézkedni, lett cipőm a menyecsketánchoz, és Hercegnek is lett végre fehér inge. Az öltönye már megvan, azt még én sem láttam, de ebben az ingben olyan csinos, hogy már ott a boltban igent mondtam volna.

A munkahelyen is tök jól érzem magam, pénteken volt egy feladatom, amiben teljesen elakadtam, és már mindkét fiú is a megoldáson gondolkozott, aztán még egy bő fél órás közgyűlést tartottunk a két megoldás eltérő viselkedéséről, mire minden úgy történt, ahogy az megfelelő. Az ilyenek azért jók, mert mindhárman tanulunk belőle. Az meg tök jó érzésvolt, amikor egy másik kérdésben én tudtam újat mondani nekik. Szóval hiába én vagyok itt a kezdő, mégsem érzem olyan hülyének meg kicsinek magam, mert a srácok nagyon segítőkészek, és tök szívesen tanulom ezeket a dolgokat. Jó helyem lesz itt. Ó, és a főnökömnek 151-es impaktfaktora van, az egyik elsőszerzős cikkére laza 690 hivatkozás van. Még az egyik munkatársamnak is (aki korábbanorvosi phd-s volt) van közel 30 impaktja, egy másiknak a cikkére meg egy csomóan hivatkoznak.  Elképzelhetitek, ilyen emberek mellett milyen picinek érzem magam.

És még valami, az 50 könyv kihívásról. Kicsit késésben vagyok, azt hiszem, eddig ezek vannak meg:
Terry Pratchett: A mágia színe, Egyenjogú rítusok, Vészbanyák, Vége a mesének.
Lázár Ervin: Buddha szomorú.

A következő Leslie L. Lawrence - A jégbe fagyott sárkány kolostora lesz.

41852498

Nem, nem és nem. Akármennyire tiltakozik ellene a testem kb. 70%-át kitevő víz minden molekulájának minden DNS-darabkája, egyszerűen nem tudok elmenni e mellett a....

Hagyjuk a fszba az összes iskolát, tudományt, vallást, az ókori görögöket...

Fúwazzeg.

Na. Megpróbálom összeszedni magam.

Éppen ma gondoltam arra, hogy olyan rengeteg programom van minden nap, hogy kb. heti egy posztot fogok tudni kipréselni magamból, és akkora már biztos el fogom felejteni a hét legjobb eseményeit. Erre szembejön ez a ... ez, és úgy döntök inkább, hogy könyörtelenül harcolni fogok az igazságért, és tele fogom spammelni az internetet a napi boldogsággal.

Vannak dolgok, amiket az ember egyszerűen nem képes felfogni. Például nagyon sokan egyszerűen nem tudnak felfogni, elképzelni, megérteni olyan dolgokat, amik a szem felbontási határánál kisebbek. Tényeg nem tudják elképzelni a molekulák, az atomok, a kvarkok létezését és akkor a téridő szövetéről már inkább ne is tegyünk említést. Vannak akik nem tudják felfogni a számítógépen, interneten, adatbázisokban elérhető adatok elképesztő mennyiségét és információtartalmát. Rengeteg dolgot fel lehetne sorolni, én magam is sokszor "elakadok a képzelésben", de egy dolog van, amin azon túl, hogy nem tudom megérteni, egyszerűen nem is tudom túltenni magam rajta. Ez pedig a lenyűgöző emberi butaság. Ostobaság. Hiszékenység.

Nem tudom megérteni azt, hogy az ember reggel felkel, munkába megy, boltba megy, hazamegy, főz, köszön a hazaérő családtagoknak, bekapcsolja a tévét, megeszi a vacsoráját, lefekszik aludni, és egyszerűen nem képes észrevenni a körülötte történő pozitív dolgokat. Gyűlölöm az emberekben azt, hogy sokkal többre tartják az önmaguk sajnáltatását és a panaszkodást az önmaguk boldoggá tételénél. Hogy annak nem bírnak örülni, ha reggel arra ébredhetnek, hogy süt a nap, hogy amíg megy a buszhoz, madarak csiripelnek bele az üres fejébe, hogy a boltban akciósan kapott egy terméket, hogy az egyik munkatársával jót beszélgetett az ebédnél, hogy finom lett a vacsora, vagy hogy a gyereke jó jegyet hozott haza az iskolából. Aztán persze amikor azt mondják, hogy írd fel ezt a számot a csuklódra, és figyeld meg, hogy jó dolgok fognak történni, akkor hirtelen süt a nap, csipognak a madarak, minden akciós, a munkatársával jót nevettek, mindenki repetázott a vacsorából, és még a gyerek is jobban tanul, mint tegnap. "éééédesfaszom '-.- " ........

Szóval arra gondoltam, felveszem a harcot és telespammelem boldogsággal az internetet. Ha nem is sikerül minden nap megírnom, valahogy akkor is feljegyzetelem magamnak a pozitív eseményeket, és nem is aprózom el, hanem rögtön kap egy saját blogot a dolog. Ez lesz az első bejegyzés, aztán majd megírom a mostani eseményeket. Igyekszem azért nem redundánsnak lenni. Az új blogon inkább csak vázlatot írok, hogy mindenkinek megmutathassam, mik azok a dolgok, amiknek lehet örülni. És kell is.

Az új blog itt érhető el: http://napsutesremosolygok.blogspot.hu/
Béke.

Heti

Ideje megint írnom valamit, mert hét közben valahogy sosem sikerül. Nem mintha túl sok dolog történt volna mostanában.
Még mindig nem azt csinálom a munkahelyen, amit ténylegesen fogok, de azért már közelítek hozzá. Megkaptam a diplomámról szóló igazolást, és olyan jó érzés volt olvasni rajta, hogy "az oklevél minősítése kiváló".

Elfelejtettem említeni korábban, pedig már két hete is van annak, hogy Hercegtől diplomaajándék címen kaptam egy pendriveot. Nem tudom, ki fogom-e valaha használni mind a 16 GB-ját, mert bármilyen elképzelhetetlennek tűnik ez 2015-ben, de a helyzet az, hogy én az elmúlt, egyetemen eltöltött 5 és fél évet egy 128 MB-os, mégegyszer mondom, 128 _megás_ pendrájvval vészeltem át...

A hét újdonsága, hogy úgy tűnik, megtaláltuk a lakást, ahová átköltözünk. Olyan sokat kerestünk és válogattunk, hogy kikötöttünk annál, amelyik legelőször szembe jött. Másfél szobás, óóóóóriási erkéllyel, olyan grillpartikat fogunk tartani, hogy ihaj. Ja, és itt van ebben a házban. Szóval jó messzire megyünk, az elsőről a hatodikra. Már rendezkednénk nagyon, de valószínűleg csak március első hetében fogunk tudni költözni.

Ennyi.

Első hét diploma nélkül

Túl vagyok az első munkahéten.
Ismerkedem a Perlel, a jövő héten elvileg már valami komolyab feladatot is kapok.
Kaptam némi adminisztrációs feladatot is: én intézem a csoportnak az Erzsébet utalványokat.

Továbbá megtudtam, hogy nálunk nincsen keresztféléves diplomaosztó. Kb. két hét múlva lesz kész a diplomám, akkor bemegyek érte a TO-ra. Ha lehet olyat, hogy a nyári diplomaosztóra visszaadom a diplomámat, csak azért, hogy másodszorra is megkapjam, akkor örömmel átveszem ünnepélyes keretek között is. Ha viszont nem lehet, akkor úgy lesz két oklevelem, hogy egyszer sem volt diplomaosztóm. Ez meglehetősen elszomorít, mert csak azért vennék részt ebben a sok macerában, hogy az Anyukámnak megadhassam ezt az élményt. Tudom, hogy vágyik rá, mert nagyon szomorú volt, amikor kijelentettem, hogy a bsc-s dipomámat nem vagyok hajlandó átvenni, és egyébként azt nem is bántam meg. Most viszont örömmel venném át, erre kiderül, hogy ilyenkor nem lehet...

Esküvő ügyben újra haladtunk egy picit a meghívókkal, és végre úgy tűnik, a nászutat is sikerült kiválasztanunk.

Új első nap

Az első legfontosabb dolog, amire az új munkámhoz szükségem van az az, hogy megtanuljak Perl-ben programozni. Ehhez tárgyi feltételek is szükségesek, leginkább egy számítógép. Pardon, egy jól működő számítógép. Na ez utóbbi körül forgott ez a mai nap. Délután 2-kor átmentünk az MTA-ra elhozni két gépet, majd a következő kb. 4 órát azzal töltöttük, hogy hogyan tegyük működőképessé a két gépet, hogy a linux ne fagyjon szarrá percenként. Az akadozó frissítésekkel együtt kb. 1 órát tököltünk, mire kiderült, hogy a két gép ugyanazon az IP-címen próbál kommunikálni a NAS-sal*. Aztán azt hittük, hogy hopp, minden megoldódott, de azért az én gépemnél úgy döntöttünk, jobb ha legyaluljuk amit az imént felraktunk és újrarakjuk, mert a grafikus felület nem akart megjelenni. Utóbb kiderült, lehet egy kattintás megoldotta volna a dolgot, de fene bánja, este negyed 7-re már működött a gép!
A napom egy másik jelentős része azzal telt, hogy kitöltöttem 3 példányban a munkaszerződésemet.
A csapat egyébként nagyon jónak tűnik, mindenki jófej, mindenki segítőkész, jó lesz itt dolgozni.

*Ma tanultam hallottam egy csomó új informatikai kifejezést, amihez igen hamar hozzá kell majd szoknom.