Zsúfolt napok

Üres a lakás.
ágy
zsákokba gyűjtött szemét
szekrények, polcok
konyha.
zúg a mosógép.
világít a modem.
Ó, de hisz itt vagyok én is. Nem is olyan üres ez a lakás.

**

Talán két hete is megvan már, hogy utoljára bekapcsoltam a saját gépemet. Lejöttem az "előző" albérletünkbe. Amíg mos a gép - ti. az új lakásban nincs fregoli, csak itt van hely a száradó ruháknak - én blogot írok. Rengeteg dolgot szerettem volna leírni az utóbi hetekben, de nem volt rá időm. A fenti lakásban pedig még internet sincs. Elszigetelt kis birodalom a miénk. 

A főnököm most külföldön van, én egész jól haladtam ma a rám bízott feladattal, megjutalmaztam magam ezért azzal, hogy még világosban hazajövök. Boltba is kellett már menni, máskor nincs rá idő. Kibaszott kormány, kibaszott vasárnapok. Ez lesz mostantól.

Olyan sok dolgot akartam leírni eddig, hogy most nem jut eszembe egy sem. Az esküvőről bőven tudnék mesélni, de azt a végére hagynám, biztos sokatok unja már. 

Kezdem a költözéssel.

Múlt hétvégén megoldottuk a nagyját, a pakolással lassabban haladunk. Van három nagy szekrényünk, három akasztós résszel. Polc alig van benne, ami nekünk nem jó, eddig csak a kabátok és az ingek lógtak a szekrényben, minden más hajtogatva volt. Nem akarunk ehhez hozzászokni, jóllehet még vállfánk sincs elég. Sütni kéne. Nem vállfánkot, kenyeret. Blogolás után erre is sort kerítek. Az új lakásban még nem használtam a sütőt, ideje kipróbálni. 

Ma beüzemeltük a hűtőnket. A fenti lakásban volt egy kicsi hűtő, hasonló ahhoz, mint ami itt is volt, és amit lecseréltünk, mert kicsi volt nekünk. Ez a kicsi hűtő teljesen be van építve a konyhabútorba, nem is fogjuk tudni kivenni, még a konnektoráról sem lehet tudni, hogy hol van, úgyhogy kihúzni nem tudjuk, majd 0-ás fokozatban tartjuk. Eddig viszont ideiglenes hűtőnek jó volt, így a másikat le tudtuk engedni, átpakolni belőle, felvinni. Az ajtaját még meg kellett cserélni, ezért vártunk vele ilyen sokat, eddig még nem volt rá idő. 

A lakás egyébként tök jó. Szeretni fogok ott lakni. Az egyetlen, aminek nem tudom, hogy örüljek-e vagy sajnáljam, az az, hogy a lakás É felé néz, ezért lényegépen közvetlen napfény sosem éri. A terasz távolabbi része délután szép napfényes, oda később tavasszal-nyáron nagyon jó lesz kiülni. Azért nem sajnálom mégsem, mert 

- télen nincs hideg, hiszen a lakást a mellette lévő kazánház radiátorok nélkül is befűti

- nyáron nem lesz szörnyű meleg, ha nem tűz be a nap, bár a kazánház szerintem nem áll le...

- mindig lehet látni a monitor tiszta képét

- a növények alól lassabban párolog a víz.

Másik téma. Szombaton és vasárnap is voltunk társasozós-beszélgetős alkalmakon, ezek a legjobbak. Nem is, mert ezeknél a kirándulások lehetnek sokkal jobbak. Ilyenkor úgy várom már, hogy túl legyünk az esküvőn, és végre felszabaduljanak a hétvégéink. Tök jó lenne, ha az esküvő után vagy egy hónapig haza se mennénk, és minden hétvégét más-más programmal tölthetnénk fel. Az állatkertbe is úgy szeretnék már elmenni.

Állatkert. Biztos hallottátok, hogy koalák érkeztek a pesti állatkertbe. Egy fontos kérdés. Láttatok már valaha koalát MENNI? Ül a fán, kapaszkodik, kinyúl egy eukaliptuszlevélért, szájához teszi, megrágja, loop. Aztán alszik. Ugye, a koala nem megy sehova. Nézzétek meg ezt a viedót, szerintem ez az állat nincs is.

Azt hiszem a munkahelyen egyre közelebb kerülök a saját feladatomhoz. Még azért tanulgatok, programozni is, meg bioinformatikát is, és szakirodalmat is, egyre többet tudok. Úgy tűnik, hamarosan várható egy cikk, amibe végre bekerülhet a nevem. Mindannyiunk kapott egyébként saját projektet, aminek ő a főfelelőse és amikor majd cikk lesz belőle, annak ő lesz az első szerzője. Nekem is van ilyenem, bizony! Tetszik nekem ez az állást.

Érezzétek azért a munka megfeszítettségét és szigorát, a múlt héten végre próbahasználatnak vetettük alá a zen-kertünket. Jap, ilyenünk is van. Egy kb. 40*15-ös fa edényke, feltöltve puha fehér homokkal. Rakunk majd bele még köveket, esetleg kagylóhéjat, csigaházakat, aki amit tud, hoz. Nem lehet ebbe akárhogy belenyúlni ám, a zen kertben állítólag gereblyézni szokás, ezért márc. 31-i határidővel gereblyepályázatot hirdettünk a csoporttagok számára. A nevezés mindenki számára kötelező, saját kezűleg kell elkészíteni, és a végén egy csoportgyűlésen titkos szavazással fogjuk megválasztani a főgereblyét. 

Tényleg.

Lépjünk tovább. Volt az Anyukámnak születésnapja múlt előtti hét péntekén. Aznap hazamentünk, kapott tőlünk ajándékba két képkeretet, benne két képpel, az egyiken Herceg és én vagyunk, a másik pedig Herceg diplomaosztóján készült, és azon Anya is rajta van. Anya azt mondta, majd ha meglesznek az esküvői képek, azokat szeretné beletenni. 

Másnap volt egy nagy közös ebéd, Anya és én, Herceg és a szülei, és Anya két barátja. Ott váratlanul én is kaptam ajándékot, Herceg szüleitől kaptam egy kaspót, ami teáscsésze alakú, még csészealj is van hozzá, de nem csészeméretű, szerintem vagy másfél - két liter víz biztos belefér. Már alig várom, hogy rakhassak bele növénykét. Amikor készen vagyunk a lakás belső részének rendbe rakásával, akkor jöhet az erkély, és telerakjuk növényekkel.

Nőnapra kaptam egy csokor gyönyörű, illatos, lila tulipánt és Hercegtől pedig egy cserépben gyöngyikéket. Kis lila cukiságok, a virágokat tartó szárak szerintem legalább kétszeresükre nyúltak meg, egyre másra kapaszkodnak az ég felé. Az alsóbb virágok, úgy láttam, már kezdenek hervadni, de amikor majd elszárad teljesen, nem dobom ki, hanem a hagymákat megpróbálom megőrizni a következő évre. 

Esküvő. Megvan a menyasszonyi ruháááám! Még egy pici alakítás lesz rajta, ugynis a varrónők megállapították, hogy még lehet szűkítőt tenni a ruha felső részébe. Ahhoz képest, hogy amikor anno elkezdtem a ruhát keresni, úgy álltam hozzá, hogy az én arányaimra egy sem lesz jó, végül kiderült, hogy ez nem így van, sőt, sosem mondták még nekem ilyen sokszor (meg úgy általában nem szoktak nekem ilyet mondani), hogy milyen vékony vagyok. A franc gondolta volna. És nem is láttam magam annak a tükörben akkor sem, amikor mondták. De ha egyszer mondják. Hogy olyan vagyok, mint a próbababa, meg hegy még kell szűkítő a ruhába. Azért engem ezzel még nem győztek meg, jut is eszembe, hogy én ma este még tornázni akartam. Nem tudom, el fogok-e egyáltalán férni az új lakásban a sok pakolnivalótól. 

Tényleg, kéne majd egy szép szőnyeg a nappaliba. Vannak a lakásban rongyszőnyegek, de olyan koszos színük van, nem is tetszenek, kéne saját. Erről pedig a függőny jut eszembe. A hálószobában teljes a szett, a konyhaablakra is rajtunk valamit, de a nappali ablakain csak sötétítő függöny van. Lett volna egyébként másik függöny is oda, de ha láttatok még rettenetet.... Szürke-ezüst színű, és konkrétan szálakból áll. A zsákban persze a két függönydarab két méter hosszú szálai teljesen összegabalyodtak, azt hittem a falnak megyek, hogy ilyet mégis hogy lehet kitalálni. Jobbank láttuk nem vesződni vele. Majd oda is veszünk valamit.

Fürdőszobai kilépő is kéne.

Esküvő. Megvannak a gyűrűink! Nagyon szépek, fehéraranyból vannak, nem teljesen hagyományos karikagyűrű, inkább fiatalos, de nagyon egyszerű. Herceg szüleinek volt két olyan aranylánca, amit már nem lehetett hordani, és Anyának is volt egy gyűrűje. Ezeket odaadtuk, ezekből készültek el a mi gyűrűink, és így, ahelyett, hogy Pesten 80-120 ezer forint között jutottunk volna hozzá, most -200 forintért készült el. Igen, kaptunk 2 gyűrűt és még 200 forintot. 

Biztos sok mindent mesélhetnék még, de kimosott a gép, mára ennyi volt a móka, sok még a feladat.

Még 25 nap.