Én meg azt gondoltam: Mátyás király emlékév? Mire fel? Milyen évfordulója lesz neki?
Először úgy emlékeztem, 1492-ig uralkodott, de aztán rájöttem, hogy az Amerika lesz, Mátyás 90-ig volt. Mondjuk mindegy, mert egyik se 8-ra végőzdik. Csakhogy 1452-nek se lesz jövőre kerek évfordulója. Lehet, hogy Mátyás 48-ban került trónra? Nem, biztos, hogy 52. Sehogy nem jön ki a matek, muszáj voltam megnézni mit mond a gugli Mátyásról. És a gugli azt mondta, 58. Annak bizony lesz fordulója jövőre, annak bizony lesz.
Elismerem, sose voltam jó töriből, mert sose tudta nekem senki úgy elmondani, hogy megértsem (és érdekeljen!) mi történik. A töri, ha jól tanítják, 5 kérdésre válaszol: mikor? ki(k)? hol? mit csinált(ak)? és miért? Én ebből általános iskolában az első négy kérdésre mindig kiválóan tudtam a választ. Gimiben már örültem, ha tudtam, érettségin pedig már csak reménykedtem, hogy valahonnan kiolvashatom a töri atlaszból. (Ez mondjuk sikeült.) Szerintem a törivel való rossz viszonyom egyik gyökerét ott kell keresni, hogy a középiskolai töri atlaszt az érettségi előtt két nappal nyitottam ki először, csak azért, hogy megnézzem, kb. mit hol kell majd keresnem benne. Én, aki élek-halok a térképekért - és ez akkor sem volt máshogy. Na. Vissza a tárgyhoz. A középiskolát javarészt az általános iskolából megmaradt tudásommal (és a dolgozatokra felkészített rövidtávú memóriámmal) vészeltem át. Ha semmi másban nem is, de egy valamiben tényleg jó voltam: az évszámokban. A fontosabbakban, legalább is, amit még általános iskolában is tanítanak. Mert a f.szomat se érdekelte, hogy melyik hónap hanyadikán történt, akármi is legyen az, úgyse értem, hogy mi történik. (Pedig ha valaki érti a történelmi eseményeket, akkor az nagyon jól tudja ezeket is, hiszen egy háborúban nagyon nem mindegy, hogy a tavaszi kellemes melegben, vagy a téli -15 fokban kell a katonáknak harcolni, vagy nincs mit enni, mert a hetekig tartó 40 fokos nyárban kiszáradt az összes termés. Részletek.)
Szóval, amikor ma megtudtam, hogy az atombiztos évszám tudásom még egy 6. oszályos gyerekét is alulmúlja, akkor egy világ omlott össze bennem.
Aztán két másodperc múlva kipattant a fejemből egy ötlet, és máris egy új világ képe rakzolódott fel bennem. Vagy legalább is a tervrajz fő vonalai megszülettek.
Foglalkozom tanítással, csak úgy saját tudásból, energiából, kedvből. Nyilván azt tanítom, amihez értek, és a töri nem ilyen. A tanítással kapcsolatos szemléletemről most nem kezdek el kisregényt írni, csak annyit kell tudni, hogy sokszor szoktam tananyagfejlesztésen gondolkozni. Én tanításmódszertant soha nem tanultam, nem tudom, hogy kell, csak vannak ötleteim, hogy nekem mi segített vagy segített volna sokat egy-egy anyagrészt megértésében és elsajátításában. Szóval, adott a probléma: a gyerek full süket a törihez, mert nem érti, és papírról elolvasva nem képes megjegyezni, hogy mi van, hol van, mikor van, semmit, és akkor meg kell menteni a világot, és megmutatni a gyereknek, hogy egyszer volt, hol nem volt...
Amint lesz tengernyi időm, vagy fogalmazzunk úgy: máshogyan lesz felosztva az időm, akkor én a törit is meg fogom tanítani a gyerekeknek - és előbb magamnak is. A tervemhez feltétlenül szükségem lesz (legalább) egy történészre és egy programozóra. Majd valami pályázatot is kerítünk hozzá. Ah, már alig várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése