Visszatértem Belgiumból, sokat fogok mesélni róla, ígérem, de az a helyzet, hogy annyira rá vagyok izgulva a holnapi választásra, hogy előbb még erről fogok írni.
Az utolsó 1-2 hétre nagyon felpörögtek az események. Bár kifelé folyamatosan egymás marását sugározzák, hozzám legalább is leginkább ez jut el, mégis sok visszalépés történt egyik-másik párt részéről az ellenzék oldalán. Ez mindenképpen dicséretes, még akkor is, ha nem mindig tűnik korrektnek.
Januárban írtam egy bejegyzést, amiben volt egy táblázat a szavazásra jogosultak számáról. 7942328 magyarországi és 343106 külföldi magyar állampolgár volt akkor regisztrálva. Ez ma így néz ki:
Akkor úgy fogalmaztam, hogy a külföldi magyarok száma még jelentősen növekedhet. Konkrét számot nem írtam, pedig olyan 30-40 ezer környékére becsültem, és tényleg. Amire viszont egyáltalán nem számítottam, hogy két hónap alatt 8,5 ezerrel csökken a hazai választók száma, ami azért durva. Most tehát úgy állunk, hogy a szavazatok 4.55%-áról a külhoniak dönthetnek.
Azt is írtam két hónapja, hogy 60% alatti választási részvételt gondolok reálisnak. Ezt most már máshogy gondolom, és 62-68% közé lőném be. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy melyikünknek lesz igazam. Az ellenzék most nagyon próbálja nyomni, hogy el kéne érni a 70%-os részvételt, de ez szerintem nem reális elvárás egy politikailag ennyire passzív társadalomtól. Valójában olyan 65%-ot gondolok még megvalósíthatónak.
Én magam azok közé tartozom, akik teljesen biztosan abban, hogy fognak szavazni, de az utolsó pillanatig hezitálnak azon, hogy kinek adják a szavazatukat. Azt mondják, listán szavazzunk szívvel, egyéniben pedig ésszel, és én is így fogok tenni. Nem vagyok ettől boldog, mert tartok tőle, hogy így a listás szavazatom végül elvész, az egyéni oldalon pedig az elveimnek kell majd ellent mondanom, de valamit valamiért. Undorító dolog ez a politika.
Legyenmárholnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése