Ma tök béna voltam a vezetésen. Először csodálkozok, hogy nem indul el az autó. Behúzva maradt a kézifék, nyilván. Aztán össze vissza lépkedtem a pedálokon, úgy mondjuk az autó nem örül annyira a váltásoknak. Na nem veszett minden kárba, például ma azt tanultam meg, hogy rengeteg kereszteződés van. A kis mellékutcák a legváratlanabb helyekről bukkannak elő. És tényleg vannak táblával nem jelölt egyenrangú útkereszteződések, és olyankor bizony a jobbról jövőnek van elsőbbsége, ha akarom, ha nem. És az is kereszteződés, ha csak balról torkollik be út oda, ahol én éppen haladok, csak ott nagyobb eséllyel lesz nekem elsőbbségem. A második tanulság, hogy attól, hogy nincs tábla, még van tábla.
Oktató: "Lassítunk, nekünk nincs táblánk, nézek jobbra, van neki táblája?"
Én: "Nincs."
Oktató: "Dehogy nincs!"
Odahajolok a kormány felé, majd ki esik a szemem, úgy keresem azt a szerencsétlen háromszöget.
Én: "Hol?!?"
Oktató: "Ott van belegyógyulva abba a fába."
Mondjuk inkább adjam meg az elsőbbséget annak, akinek nincs, minthogy ne adjam meg annak, akinek van, de ettől még lehet, hogy ez rossz pont lenne a vizsgán.
1 megjegyzés:
ebben az a legszebb, amikor egy úton mindenki 70nel megy (50es táblánál persze), de azért mégiscsak minden egyes beláthatatlanul szűk kereszteződésnél le kéne lassítani 20ra, hogy tényleg van-e tábla.. (bármennyire indokoltnak tűnik, hogy legyen..)
Megjegyzés küldése