1. Utazások
Az idei év elképesztő volt. Voltam:
- Belgiumban (és érintőlegesen Franciaországban)
- Írországban (és érintőlegesen Észak-Írországban)
- Litvániában (Druskininkai)
- Olaszországban (Padova)
- Szlovákiában (dobsinai jégbarlang, betléri kastély)
- Gyulán (és érintőlegesen Nagyszalontán)
- Verőcén
- a szarvasi és az alcsúti arborétumban
Itt jegyezném meg, bár nem személyes élmény, csak büszkeség, hogy Anyukám idén volt Japánban, ami azért nem kicsit menő, másrészt Herceg apukája járt Kínában, egy íjász versenyen, szóval az egész családnak jutott élmény idénre.
2. Kicsikocsi
Az idei év legnagyobb öcsívmentje, hogy mindketten szereztünk jogsit, és aztán lett egy autónk. Visszavettünk a családba egy Mondeót, ami egészen biztosan krokodil, mert hosszabb, mint zöld. Csak sokkal gyorsabb.
Többnyire én vezetek, és imádok vezetni. Néha borzasztóan bénának érzem magam, ami mondjuk nem is csoda, mert 3 hónap alatt vezettem le az első ezer kilométeremet... szegény kocsi sokat unatkozik.
3. Cikkek, konferenciák, phd
A tavaly decemberi cikkünk magyar nyelvű változatát publikáltuk a Magyar Tudományba, aminek én vagyok az első szerzője. Ezen kívül bekerültem egy sokszerzős cikkbe, ami most minor revision alatt van, jövő év elején csak megjelenik végre. A rákos cikkre hónapok (évek) óta várok, de még mindig a "most már tényleg az jön" állapot uralkodik...
Kutatástéren arra vagyok a legbüszkébb, hogy a DisProt annotációban a 40 fős nemezetközi "versenyben" én teljesítettem magasan a legjobban, ennek kapcsán mehettem Litvániába, ahol tök nagy élmény volt, hogy ott már egy csomó ember ismerte a nevemet. Az annotációból is lesz egyszer egy cikk, de arra vagy sokat kell még várni, vagy nem a NAR-ban fogják megjelentetni.
Augusztus végén véget ért a 3 éves phd képzés, és nem tudom, lesz-e valaha fokozatom. Maradjunk ennyiben.
Többnyire én vezetek, és imádok vezetni. Néha borzasztóan bénának érzem magam, ami mondjuk nem is csoda, mert 3 hónap alatt vezettem le az első ezer kilométeremet... szegény kocsi sokat unatkozik.
3. Cikkek, konferenciák, phd
A tavaly decemberi cikkünk magyar nyelvű változatát publikáltuk a Magyar Tudományba, aminek én vagyok az első szerzője. Ezen kívül bekerültem egy sokszerzős cikkbe, ami most minor revision alatt van, jövő év elején csak megjelenik végre. A rákos cikkre hónapok (évek) óta várok, de még mindig a "most már tényleg az jön" állapot uralkodik...
Kutatástéren arra vagyok a legbüszkébb, hogy a DisProt annotációban a 40 fős nemezetközi "versenyben" én teljesítettem magasan a legjobban, ennek kapcsán mehettem Litvániába, ahol tök nagy élmény volt, hogy ott már egy csomó ember ismerte a nevemet. Az annotációból is lesz egyszer egy cikk, de arra vagy sokat kell még várni, vagy nem a NAR-ban fogják megjelentetni.
Augusztus végén véget ért a 3 éves phd képzés, és nem tudom, lesz-e valaha fokozatom. Maradjunk ennyiben.
4. Lelki
Idén a lelkiállapotom úgy hullámzott, mintha viharban eveznék. Folyamatosan küzdök magammal, a kiegyensúlyozott és az "utálom magam" állapot kéthetente változik. Többnyire tudom is az okát, sőt, okait, és van is elképzelésem arról, hogy mi lenne a legjobb megoldás, de ezzel még várok egészen '19 második feléig. Addig is némi edzéssel próbálom a hullámzó tenger tetején tartani magam.
5. Kispajtások
Ez az év szociális eseményekben is gazdagra sikerült. Nálunk is volt egy csomó összejövés, nyáron kertipartik, akadtak hétköznap esti találkozások is, és sok-sok társasozás. Például idén kezdtünk el játszani a Gloomhavennel is. Amúgy idén két kedvenc játékom volt, a Photosyntesis és a Petrichor.
Idén a lelkiállapotom úgy hullámzott, mintha viharban eveznék. Folyamatosan küzdök magammal, a kiegyensúlyozott és az "utálom magam" állapot kéthetente változik. Többnyire tudom is az okát, sőt, okait, és van is elképzelésem arról, hogy mi lenne a legjobb megoldás, de ezzel még várok egészen '19 második feléig. Addig is némi edzéssel próbálom a hullámzó tenger tetején tartani magam.
5. Kispajtások
Ez az év szociális eseményekben is gazdagra sikerült. Nálunk is volt egy csomó összejövés, nyáron kertipartik, akadtak hétköznap esti találkozások is, és sok-sok társasozás. Például idén kezdtünk el játszani a Gloomhavennel is. Amúgy idén két kedvenc játékom volt, a Photosyntesis és a Petrichor.
Az egyik legnagyobb esemény Herceg 30. szülinapja volt, ami részemről rengeteg szervezést igényelt, de abszolút megérte, mert tényleg három napon keresztül kapta a köszöntéseket - családtól, barátoktól, ismersöktől személyesen, üzenetben, videón. Még hetekkel később is emlegette, hogy milyen jó szülinapja volt, de hát nagyszerű barátai(nk) vannak, ez nem vitás.
Minden évben szóvá teszem, hogy bizonyos emberek mennyire kiestek a baráti társaság gyűrűjéből, ez idén sem volt másként. A különbség az, hogy lassan megtanulom elengedni ezt; én mindig igyekszem nagyon rugalmasnak lenni, és ezzel máris sokkal többet teszek egy-egy kapcsolat fenntartásárt, mint a másik fél. Szóval ha hiányzom valakinek, szóljon.
A másik irányról is szólni kell, mert vannak, akikkel viszont közelebb kerültünk egymáshoz, és én az ilyennek mindig nagyon örülök. Nagyon tudom értékelni az ő barátságukat, és remélem, hogy ezt ők is így érzik.
6. Könyvek
Idén tettem egy fogadalmat, hogy legalább 1 könyvet elolvasok minden hónapban. Na, ez nem sikerült. Nem voltam egyébként messze a sikertől, jelenleg is 4-5 könyv várja, hogy befejezzem, némelyikből csak 20 oldal hiányzik - hónapok óta. Nekem az olvasáshoz megfelelő környezet kell. Amikor a könyvvel magam köré húzhatok egy burkot, amikor nem zavar senki, és amikor tudom, hogy erre van igazán időm. Erre tökéletes alkalom a Pest-Miskolc közötti vonatozás. Itthon valahogy nem tudnak megteremtődni az ideális körülmények, az utóbbi időben pedig a vonaton is dolgoztam, vagy órára készültem, és így ez is elmaradt.
7. Élettér - közügyek
Szerintem ennek az évnek az egyik, mindenki számára legmeghatározóbb eseménye a parlamenti választások voltak. Nagyon sok dolog történik ebben az országban ott azon a szinten. Sokkal több, mint ami a halandó emberek szintjére leszűrődik. Nagyon fájdalmas ez. Meg kell mondjam, amikor hallottam olyan döntésekről, amikkel én nem értek egyet, és tudom, hogy egy-egy rétegnek ez megnehezíti az életét, azt gondoltam, hogy valahogy csak lehet még élni ebben az országban. És hogy én milyen szerencsés vagyok, mert engem nem érintenek ezek a változások. És itt vagyunk most, december végén, és próbáljuk nyugtatni magunkat, hogy elvileg a mi csoportunk működéséhez szükséges pályázati pénz ott van a megfelelő helyen, és nekünk talán nem kell félni attól, hogy nem jutunk majd hozzá. Egyre jobban utálom ezt az országot. Pontosabban csak a körülményeket, amiben élni kell. Mert Magyarországot nagyon is szeretem, és szeretnék itt élni. Ha lehetne. Szinte minden hírrel közelebb érzem azt a pillanatot, amikor azt mondom, hogy most volt végképp elég, felállok, és arrébb megyek, aztán majd szóljatok, ha jobb lett.
6. Könyvek
Idén tettem egy fogadalmat, hogy legalább 1 könyvet elolvasok minden hónapban. Na, ez nem sikerült. Nem voltam egyébként messze a sikertől, jelenleg is 4-5 könyv várja, hogy befejezzem, némelyikből csak 20 oldal hiányzik - hónapok óta. Nekem az olvasáshoz megfelelő környezet kell. Amikor a könyvvel magam köré húzhatok egy burkot, amikor nem zavar senki, és amikor tudom, hogy erre van igazán időm. Erre tökéletes alkalom a Pest-Miskolc közötti vonatozás. Itthon valahogy nem tudnak megteremtődni az ideális körülmények, az utóbbi időben pedig a vonaton is dolgoztam, vagy órára készültem, és így ez is elmaradt.
7. Élettér - közügyek
Szerintem ennek az évnek az egyik, mindenki számára legmeghatározóbb eseménye a parlamenti választások voltak. Nagyon sok dolog történik ebben az országban ott azon a szinten. Sokkal több, mint ami a halandó emberek szintjére leszűrődik. Nagyon fájdalmas ez. Meg kell mondjam, amikor hallottam olyan döntésekről, amikkel én nem értek egyet, és tudom, hogy egy-egy rétegnek ez megnehezíti az életét, azt gondoltam, hogy valahogy csak lehet még élni ebben az országban. És hogy én milyen szerencsés vagyok, mert engem nem érintenek ezek a változások. És itt vagyunk most, december végén, és próbáljuk nyugtatni magunkat, hogy elvileg a mi csoportunk működéséhez szükséges pályázati pénz ott van a megfelelő helyen, és nekünk talán nem kell félni attól, hogy nem jutunk majd hozzá. Egyre jobban utálom ezt az országot. Pontosabban csak a körülményeket, amiben élni kell. Mert Magyarországot nagyon is szeretem, és szeretnék itt élni. Ha lehetne. Szinte minden hírrel közelebb érzem azt a pillanatot, amikor azt mondom, hogy most volt végképp elég, felállok, és arrébb megyek, aztán majd szóljatok, ha jobb lett.
7. Idén sajnos kimaradt
Nagy szívfájdalmam, hogy idén nem jártunk Szegeden.
Sajnos idén sem lett kutyánk.
Sokkal többet kellett volna kimozdulnunk itthonról.
8. Tervek 2019-re
Van néhány nagy változást jelentő tervem a jövő évre. Itt most csak egyet neveznék meg, hogy szeretném pontosabban átlátni a mindennapjaimat, és több rendszert vinni bele.
8. Tervek 2019-re
Van néhány nagy változást jelentő tervem a jövő évre. Itt most csak egyet neveznék meg, hogy szeretném pontosabban átlátni a mindennapjaimat, és több rendszert vinni bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése