2018. december 30., vasárnap

Lovak a pályán, sakálok a lelátón

Ma megnéztük megint a Kincsem c. filmet, és erről eszembe jutott, hogy idén két lovas rendezvényt is láttam: nyáron voltunk a pesti Kincsem-parkban lóversenyt nézni, és valamikor az ősszel Diósgyőrben megnéztünk egy díjugrató versenyt.

A lóverseny óriási csalódás volt. És nem a helyszín miatt, nem a rendezvény miatt, nem a lovak miatt, hanem a közönség miatt. Annyira szomorú vagyok emiatt, mert annyira izgalmas élmény lett volna; száguldó lovak, verseny, szorítás a fogadás sikeréért...

És akkor ott voltak azok a minősíthetetlen módon üvöltő, káromkodó, szitkozódó "szurkolók", akik persze fogadnak, tétre játszanak, és ha nem az a ló ér a célba, amelyik nekik kedves, akkor nem szégyenlik a mocskolódásukat ráereszteni a lovakra, a zsokékra, megint a lovakra, a közvetlenül mellettük álló haverjaikra, meg a mindenkinek a k.... szóval komolyan mondom, hogy valami rettenetes élmény volt.

Amikor megérkeztünk a pályára, és körbenéztem, arra gondoltam, hogy milyen szuper családi program lehet kijönni a pályára a gyerekekkel, és nézni a futamokat, csodálni az állatokat, esetleg izgulni a befutóért. Ja... tényleg az, csak fülvédő és szemellenző kell hozzá.

De hogy valami jót is mondjak, a diósgyőri díjugrató verseny nagyon jó volt. Itt is sok gyerek volt, de nem voltak üvöltő szurkolók, és maga a verseny szerintem sokkal látványosabb, mint a derbi. Remélem lesz még ilyen.

Nincsenek megjegyzések: