Végre átküzdöttem magam az utolsó 40 oldalon. Pedig tényleg izgalmas volt, de olyan nehézkesen haladt előre a sztori, hogy a végére teljesen eluntam.
Olvasás közben sokszor szoktam arra gondolni, hogy az írók kicsit távolságtartóan mesélnek. Amikor leírják, hogy mi történik a szereplővel, nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan történik. Hogy az a karakter hogyan gondolkodik, hogyan érti meg a dolgokat. Például A elmond valamit B-nek, és a sztori már ugrik is tovább. De egy valós helyzetben nem biztos, hogy ez ennyire egyszerű. B visszakérdez, A-nak kicsit jobban el kell magyaráznia a szitut, párbeszéd kell, stb.
Na ebben a könyvben ezt bőven megkaptam. Annyira bőven, hogy túl sok volt belőle. Azt nagyon szeretem, amikor a megfelelő időben a könyv újra elmond valamit, ami korábban fontos volt, mintegy felelevenítve azt. De amikor újra és újra ismételgeti ugyanazt, mint amikor el kell magyarázni a vicc poénját, hogy "érted..."
Tulajdonképpen össze is tudom foglalni a véleményemet egy mondatban, ami a világ egyik legritkábban elhangzó mondata lehet. Szerintem ez jobb lenne filmben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése