Az évben utoljára

Ezt a postot csak azért írom, mert ez 2009. utolsó napja. Az elmúlt napokat nagyon "lájkoltam" (ilyen szavakat is tudok már én), mert volt találkozás sok emberrel, még igazán régenlátottakkal is, akik még mindig kellően bolondok, és én ezt szeretem bennük. Meg volt egy villámszerda, ami túl gyorsan telt el, de legalább haladtam a tanulásban és az 1000darabos puzzle még mindig jó játék.

Ah, szóval ma van szilveszternek az ő napja, amit általában utálok, de ez a mai nap jó lesz. Csakazértis. Mert ugye minden jó, ha jó a vége, és ez nem akármilyen év volt. (Hm. holnap lehet hogy megírom vaz idei év legfontosabb eseményeit.)

Jókedvemben

És igenigenigenigen, végre már alkalmas vagyok a fuvolázásra is! What a fantastic day! Sunshine és rockandroll :D

Merry X-Mas, nesze neked

Vegyük sorra az elmúlt 3 nap történéseit, és fogjunk mindent a karácsonyra. Mondjuk azt, hogy ami jó volt, mind azért volt, mert ezértjóakarácsony, és ami rossz, hát azis.

• Hazajöttem a kórházból, ez ugyan jó, de az orvos mondta, hogy akár maradhatnék is. Cserébe vissza kellett mennem vérvételre, és azt nem szeretem. Egyébként javuló értékek mellett úgy tűnik, mostmár megmaradok.
• A szememen árpa kezdett növögetni, pedig nem vagyok se mező, se mag. Mára (megjegyzem, karácsony utánra) már egészen jó állapotban van, 1-2 nap múlva nyoma sem lesz.
• Ma (még mindig karácsony után) volt az első nap a műtét után, amikor úgy éreztem: igen kezd visszatérni belém az életerő, már erősödöm, van erőm felülni, felkelni, tanulni, mozogni.
• Meleg volt, hó meg nem. Bár ez csak az európai ember követelménye, hogy karácsonykor legyen havas a háztető, a Föld déli féltekén gondolom medencésbulit tartanak ilyenkor, és a desszert sem bejgli, hanem jégkrém. Ilyenkor általában nagyon szép elmenni a városba sétálni, amikor ki vannak világítva az utcák, és ropog a hó az ember lába alatt, még jobb esetben pedig épp csendesen hull a hó. Na ez most nem volt, arról nem is beszélve, hogy ki sem tudtam mozdulni a lakásból.
• Jut eszembe, fánk sem volt (se fa, se süti), ahogy évek óta nincs. Nekem nem kell. A lakás minden eleme pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az év akármelyik másik napján. Ja nem, a konyhában az abroszon volt egy karácsonyi mintás díszterítő.
• Az elmúlt napokban (és ez még sajnos néhány napig tartós marad) alig volt közös idő Herceggel. De legalább volt egy kicsi. Pedig "majd téliszünetben".
• Volt időm tévét nézni. Pedig elég unalmas és tunya tevékenység, de azért néha ilyen is kell. Na nekem ez az egyetlen olyan dolog, ami tényleg a karácsonyhoz kötődik, a hosszú órákon át tartó bambulás a tévéképernyőre. Hát nem varázslatos?
• Na jó, mivel az embereknek első kérdése karácsony után, hogy "és te mit kaptál?" (vagy hasonló, adott esetben Jézuskával-angyalkával), erre is válaszolok. Lett szép ezüstnyakláncom, köves gyűrűvel, és egy tündéraranyos csúszásgátlós-tappancsú Hercegjegesmacim, valamint egy sookszéépképet tartalmazó nagyobbféle falinaptáram, amilyenem még sose nem is volt, és pont az augusztusi a legszebb kép benne. Meg a júliusi, meg a decemberi.
• Ezek mellett teljes volt a családi béke, amit igazából csak azért említek meg, mert ez lenne a karácsony mint egyházi műfaj lényege, csakhogy ez nálunk egyáltalán nem kirívó eset és nem csak az év ezen 3 napjára korlátozódik. Ráadásul ebben az évben ezen a nagyszerű családi ünnepen nem is láttam a nagymamámat, mivel szegény elég nehezen mozog, kb. évente 1-szer jön el hozzánk, minden találkozásnál mi látogatjuk meg őt, de most én sem tudtam menni, anya pedig még szerdán volt nála. A család többi tagjáról külön nem emlékeznék most meg, tekintettel arra, hogy naaagy közös karácsonyunk (ami 2 helyett 7 embert ültetne egy asztal mellé) talán még sohasem volt.

Téli-őszi ború

Péntek reggel. Esik az eső. Kicsit fáj a vállam, de tudok mozogni, és a szemem is kevésbé fáj. Már nem is sárga. Mostmár tanulni is tudnék. Hát rajta. Tulajdonképpen eddig bele se gondoltam, hogy 3 meglehetősen nehéz vizsgát raktam be 1 hétre. Mondjuk 4 vizsgám lesz. Legalább megint hazajövök majd vagy 10 napra. És csak olvasnom kell. Addig nem is engedem el a macimat. Vagy többé már nem is.

Ja tényleg, hogy is van ez? Bolgod karácsonyt, vagymit.

Lassan járj, tovább érsz

Elég vacak érzés 18 évesen megtapasztalni azt, amiről a 82 éves nagymamám szokott panaszkodni, hogy nehezére esik a mozgás, és olyan nyomorultnak érzi magát.

4 nap lett, maradhat?

Hétfő

Reggel fél 9 körül mentünk be a kórházba, betegfelvétel után, még 11 óra előtt már ágyam is volt, egy 6 ágyas kórteremben, ami egyébként jól láthatóan eredetileg csak 5 ágyas volt. Tanultam sejtbioszt, közben kaptunk ebédet, de akkor még hozzá se nyúltam. Aztán jött Herceg, volt nagyvizit, utána ettem az ebédből, aztán egyszercsak jött egy nővér, hogy átmehetek egy másik kórterembe, ami csak 2 ágyas. Akkor áthurcolkodtunk. Menetközben még beszéltem az altatóorvossal, aki mondta, hogy sok folyadékot kell innom, de éjfél után nem lehet se enni, se inni. Nos, a hétfői folyadékbevitelem jó közelítéssel 7 deci körül lehetett.

Az új szobában a másik ágyon egy fiatal nő ült, mellette 2 férfi. Hamar jött egy zöld ruhás férfi a hordággyal, hogy akkor viszik is a műtőbe. Én pedig kaptam szurit a combomba, véralvadásgátlót, trombózis ellen. Eléggé ki volt száradva a szám, ezért kicsit megijedtem, mikor lerágtam egy bőrdarabot, és elkezdett vérezni. De elállt, nem véreztem el. Később kaptam 2 rózsaszín pirulát is. Nyugtató volt, de mivel nem volt muszáj, inkább nem kértem. Nyugaodt voltam. Más "nagy esemény" előtt mindig nagyon izgultam (persze nyugtatót még sosem ettem), meglepő hogy mennyire könnyen hagytam, hogy teljen az idő.

Beatrixot - mert hogy így hívták a szobatársam - kb. 3 óra múlva hozták vissza, amikor már Herceg sem volt ott. Mint utólag megtudtam, neki is epekő-műtéte volt, de sürgős. Őt is Vicus apukája műtötte. Ő kevésbé volt kómás a műtét után, mint én voltam, biztosan kevesebb altatót is kapott, mert nemrég szült, 1 hónpos pici lánya van. Mikor bejött az anyukája, az első kérdése volt, hogy Picurka hogy van. :)

Miután 6 óra körül Szaszy, Pickpocket és Herceg elmentek, még ettem egy picit. Utána elkezdett egyre jobban fájni a hasam. 9 körül volt egy rövid vizit, akkor kaptam fájdalomcsillapítót. 11-re már elmúlt a görcs annyira, hogy a hátamra tudtam feküdni (addig csak előregörnyedve ültem). Lassan elaludtam, de nem aludtam mélyen, és többször is felébredtem egy rövid időre.

Kedd

Hajnalban, vagy kora reggel már nem görcsölt, és az oldalamon tudtam aludni. Reggel 8-ra bejött Anya. Hamar jött is a zöldruhás férfi, aki a műtőbe tolt. A műtő előterében át kellett másznom egy másik hordágyra. Utána átvittek az altatóorvoshoz, aki megkérdezte, hogy hogy hívnak, mikor születtem, és milyen műtétem lesz. Én pedig visszakérdeztem, hogy ezt a műtét után is megkérdezik-e, fogok-e még emlékezni rá. Innen vittek a műtőbe, ahol a műtőasztalra kellett átkúsznom.

A bal kézfejemre bekötötték az infúziót. A két vállamra, és a bal oldalamra tapaszt tettek, majd az EKG-ra kapcsolták. A bal hüvelykujjamra is raktak valamit, az nem tudom, mire jó. A gép épp mellettem volt a jobb oldalamon, és amíg a nővérek, az asszisztens és az orvosok felkészültek és előkészítették a műszereket, én a pittyegő gépet néztem. A jobb karomra vérnyomásmérőt tettek, az kb. 10 percenként felfújódott, aztán a gép kiírta az eredményt. Teljesen normális eredményeket mutatott. Mikor még előző pénteken az aneszteziológián megmérték a vérnyomásom, 90/60 volt. Pedig éltem. Most viszont normális volt. Lehet, hogy akkor azért volt olyan alacsony, mert akkor mér aznap vettek vért tőlem, és alig csordogált valami az ereimben. 3/4 9 körül rámraktak egy oxigénmaszkot, utána pedig megkaptam az altatóinjekciót. Éreztem hogy feláramlik a baj karomban, fájt a fejem és eludtam.

A következő emlékeim elég szakaszosak. Emlékszem, hogy beszélnek hozzám, és egy női hang mondja, hogy készen vagyunk. Utána éreztem, ahogy végigtolnak a szobáig, és ahogy remegett a hordágy, néha kellemetlennék éreztem a rázkódást. A szoba előtti folyosón talán 3 alakot láttam, az egyikről gondoltam, hogy Anya. Arra nem emlékszem, hogy áttettek az ágyra. Azt viszont tudom, hogy nagyon nagyon fáztam, remegtem. A lábam remegett, mintha rázták volna, talán a fogam is vacogott. Anya beatkart. A műtőben valóban elég hideg volt. Amíg ébren voltam, csak egy zöld lepedővel voltam letakarva, a két karom akkor is szabadon volt, és az altatóorvos mikor rámrakta a kezét, mg is jegyezte, hogy jéghideg.

Innentől elég sokáig aludtam, néha fel-fel ébredtem, de annyi erőm sem volt, hogy a szemem teljesen kinyissam. felfogtam, ha beszéltek hozzám és néha bólogattam, vagy nyöszörögtem valamit. Még az rémlik, hogy a nagyvizit idején is aludtam, épp csak egy kicsit ébredtem fel, és az egyik nővér mondta, hogy "Ő a mai epekövesünk", az orvos pedig alig akarta elhinni, nagy csodálkozva kérdezett vissza, hogy "Ilyen fiatalon?". A műtét után egyébként kis zacskóban megkaptam a köveimet is. Nem voltak túl nagyok, ellenben sok. 43. Megnéztem a sebeimet is. 4 lyuk van rajtam bekötözve: a köldökömnél, a hasam felső részén, 2 pedig a jobb oldalamon, ebből az egyik a belőlem lógó csőé volt.

Délután meglátogattak az emberek, akiknek mind nagyon örültem, bár még elég gyenge voltam. Vicustól pedig kaptam egy kis teknőst. A következő két napban végig szorongattam. (Jut eszembe, nem tudom miért, de mióta hazajöttem, Teknősöm nagyon aktív, biztos örül nekem.)

Szerda

Még mindig elég gyengécske voltam, de már mégis csak jobban éreztem magam. Ismét kaptam szurit. Vért is vettek, hogy megnézzék a májfunkciókat. Beatrixot délelőtt hazaengedték. Reggel megint bejött hozzám Anya, utána Herceg, utána a fiúk-lányok, ezúttal Tike is. Miután mindenki elment, már ettem is kicsit: a Hercegtől és Pakaatól kapott pirítóst. Igazán finom volt. Addig kb. 48 órán át nem ettem, és nem ittam semmit. Talán ezért voltam még olyan gyenge. Estefelé aludtam még vagy 2 órát, és ezzel elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy egyedül felültem, sőt, felálltam, járkáltam, és pakolásztam is kicsit. Kivettem a rejtvényújságokat, meg a zenémet. Ezzel elvoltam elég sokáig. Aztán elaludtam.

Csütörtök

Hajnalban kaptam egy furcsa szövegű sms-t, ennek leginkább szaszyhoz és Verébhez lehet köze. Pedig én montam, hogy nem kell Hozzá elmenni. Reggel ismét kaptam szurit, így már 3 lila pötty van a combomon. 8-ra jött Anya, fél 10 körül Laci bácsi is megérkezett. Addig volt egy reggeli vizit, amikor is szóltam, hogy fáj a baj szemem. Az orvos azt mondta, meg kéne nézetni szemésszel, de azért ennyire nem súlyos a helyzet, valószínűleg csak árpa, és kamillás borogatással el fog múlni. Egy kicsit sárgás is a szemem fehérje, remélem nem fogok besárgulni. Vic apuja megnézte a vérvétel eredményét, és azt mondta, hogy nem azt kapta, amit várt, illetve amilyennek lennie kéne. Holnapután vissza kell mennünk még egy vérvételre. Elképzelhető, hogy egy aprócska kő bekerült az epevezetékbe. Remélem, hogy elég kicsi ahhoz, hogy magától kijusson onnan, különben vagy újra meg kell műteni, vagy valami gyomortükrözéshez hasonló módszerrel próbálják majd meg eltávolítani. Az viszont ébrenmóka, és nagyon nem akarok olyat. Miután ezt megbeszéltük, Laci bácsi kivette belőlem a csövet, meg az infúziós tűt, alaposan leragasztott, és ezzel készen voltunk. Kaptunk néhány papírt, amivel vissza kell menni, és egy olyat, amin le van írva, hogy mit nem ehetek (legalább egy kis ideig, utána saját tapasztalat alapján esetleg).

Tessék sajnálni: csoki, sütemények, zsírosabb hús (disznó, marha), zsíros tejföl, zsíros sajt, olajos magvak (mogyoró, dió, mák, szezámmag, lenmag, stb.), hagyma, fokhagyma, kolbász, tepertő, füstölt hús, aprómagvas gyümölcsök (eper, málna, ribizli), hüvelyes zöldségek (bab, lencse), egyéb puffasztó ételek (káposzta, karfiol), szánsavas italok.

Nos, a járás még nehezen megy, nem is tudom egészen kihúzni magam, mert húzódnak a sebek. Azt hiszem, hétfőn mehetek majd kiszedetni a varratokat. Ennyi írás után most inkább megyek gyógyulni. Nem szeretnék még néhány napot a kórházban tölteni. Köszönöm mindenkinek, aki bejött hozzám, vagy gondolt rám.

A gyógyulás útján

Holnaptól 3 nap kórház. Kicsit időzavarban vagyok, mert eddig azt hittem, hogy holnap vasárnap és majd utána kell menni. De nem, holnap már hétfő van. Remélem szerdán már jöhetek haza, és azt is, hogy kellő változást fog hozni. Meg hogy talán néhány baráttal délutánonként talákozunk. Köszönöm annak, aki a következő napokban gondol rám. Ugye már nem fog fájni többé...

Címszavakban és bővebben

Kórház - vérvétel, büfében reggeli, elájult egy pasi de nem én, lélekjelenlét, büszke
Auchan - cipőboltok, nincs eredmény

Kórház - aneszteziológia, újabb vérvétel

Még két hely (titok)

Piac - méz, gomba

Haza

Herceg

Nos, nagyon büszke vagyok magamra, mert a nap folyamán háromszor kerültem olyan helyzetbe, amikor elájulhattam volna, mégsem tettem. Ez azért érdekes, hogy legutóbb 1 vérvétel után 2x akartam elájulni, mostmeg 2 után egyszer sem.

Az aneszten szóltak, hogy pirosan villog a tajkártyám. Valószínűleg az októberi munkám utáni "kiléptetésnél" okt. 31-ével megszűntették a TB-folyósítást. Remélem nem kell kifizetnünk a műtét költségét, vagy legalább óccó műtét lesz. Mondjuk öccá'.

Def.: karácsony

A fogyasztói társadalom elfajzott, bűntudattal teli álünnepe.

Blogmail

Címzett: Vica; Tike

Tárgy: Szilveszter

Talán nem is olvassátok ez ezt az üzenetet, és nem is számít semmit, ha nem szoktátok a blogomat olvasni, de ha nem jöttök el szilveszterkor, akkor nagyon, nagyon szomorú leszek. Kérlek...

HSH

Itthon itthon itthon vagyoook! :) :)

Szokatlan

Kedd van, ennek ellénre süt a Nap, bár kétségtelenül hideg van, de lett jegyünk is és holnap megyek haza. Lehet egy kedd ennél jobb?

Végre

Ma reggel havazott. Végre. Voltunk az adventi vásárban is. Szép hétvége volt. Még a fizika tanulás is jól ment. 3 nap múlva megyek haza és újra látom az Anyukámat, lesz időm találkozni emberekkel. Végre. Már úgy de úgy várom, hogy otthon legyek. 9 nap múlva lesz a műtét, és túl leszek rajta. Végre. Lesz egy nagyszerű szilveszter a barátaimmal. Találkozom a Barátaimmal! Végre. Májusban lesz Metallica-koncert. Remélem ott leszünk.

Még néhány nappal ezelőtte visszagondolva... akkor szerettem volna leírni, és üzenni:

"Szeretet, gyűlölet,

Közöny és a bűvölet

A kérdés, hogy mit jelent neked

és mennyi van bent?

Fejjel a falnak küldenek

Ha nincs benned semmilyen üzenet

Ez a sors dönt az egoról

És ledob a magas lóról

De én merek hinni és bízni

Nem tudnak felcímkézni

Nem leszek rothadó kifacsart citrom,

I'm sorry

[...]

Én merek hinni,

Még merek bízni..."

A nagy kérdés

Metallica? Legyen.

What I've felt, what I've known,

never shined through what I've shown,

Never free, never see,

so I dub the unforgiven...

I'm your dream,

I'm your eyes,

I'm your pain

You know it's sad but true...

Levélhullás

Még egy szirom. Nem én voltam.

Lélekcsepp

Leírtam valamit, valakiről. Lehullott egy szirom. Kiszakadt belőlem egy rész.

Winter skin

Ezt hozta a Mikulás.

-

Utálom ezt a napot. Megint egyedül vagyok, Herceg sincs itt, szét vagyok esve, tanulnom kéne, de nem tudok, és attól tartok, fájni fog a hasam. Nem baj, hagyfájjon. Kitérdekelmár.

Nevemnapja

Köszönöm mind a 12 embernek, hogy eszébe jutottam. :)

Mindjárt vége

Péntek van, én nem megyek haza, nagyon fáradt vagyok és szétesett, nem tudom hogy fogok felkészülni a kedd esti állattanra, és mikor lesz időm mindössze egyszer elolvasni a növénytant szerdára.

És nem csak az első szorgalmi időszaknak lesz mindjárt vége. (csak addig húzzam ki...)

Majdnem tipikus

Reggel fél 7-kor keltem. Kinyitottam a szemem, és azt láttam, hogy nem láttam semmit. Mikor kinéztem az ablakon, mit látok? Fekete a föld, esik az eső és vaksötét van. Utálom az ilyen reggeleket. És minden kedden ez van. Ez tendencia. Esik az eső, be van borulva, fúj a szél, vagy nagyon hideg van. Ezen a napon szoktam a legszerencsétlenebb lenni. Van, hogy reggel csapok zajt, mert beverem kezem-labam valamibe, vagy mivel esik az eső, átázik a cipőm, és mikor a következő héten szintén esőre való tekintettel felveszem azt a cipőmet, ami legalább nem ázik át, véresre töri a lábam. A villamosok esőben lassabban járnak, néha kimaradnak, de sötétben-hidegben-szében-esőben nincs sok kedvem gyalog suliba menni.

A keddekben az a jó, hogy naponta többször is lehet 10 percekre találkozni Herceggel. A mai keddben pedig az volt a jó, hogy újra lesz Usedom. Velünk, vagy nélkülünk, (velem, vagy nélkülem - utóbbi ahogy lenni szokott), de lesz. Csillogó szemek.