Reggel fél 9 körül mentünk be a kórházba, betegfelvétel után, még 11 óra előtt már ágyam is volt, egy 6 ágyas kórteremben, ami egyébként jól láthatóan eredetileg csak 5 ágyas volt. Tanultam sejtbioszt, közben kaptunk ebédet, de akkor még hozzá se nyúltam. Aztán jött Herceg, volt nagyvizit, utána ettem az ebédből, aztán egyszercsak jött egy nővér, hogy átmehetek egy másik kórterembe, ami csak 2 ágyas. Akkor áthurcolkodtunk. Menetközben még beszéltem az altatóorvossal, aki mondta, hogy sok folyadékot kell innom, de éjfél után nem lehet se enni, se inni. Nos, a hétfői folyadékbevitelem jó közelítéssel 7 deci körül lehetett.
Az új szobában a másik ágyon egy fiatal nő ült, mellette 2 férfi. Hamar jött egy zöld ruhás férfi a hordággyal, hogy akkor viszik is a műtőbe. Én pedig kaptam szurit a combomba, véralvadásgátlót, trombózis ellen. Eléggé ki volt száradva a szám, ezért kicsit megijedtem, mikor lerágtam egy bőrdarabot, és elkezdett vérezni. De elállt, nem véreztem el. Később kaptam 2 rózsaszín pirulát is. Nyugtató volt, de mivel nem volt muszáj, inkább nem kértem. Nyugaodt voltam. Más "nagy esemény" előtt mindig nagyon izgultam (persze nyugtatót még sosem ettem), meglepő hogy mennyire könnyen hagytam, hogy teljen az idő.
Beatrixot - mert hogy így hívták a szobatársam - kb. 3 óra múlva hozták vissza, amikor már Herceg sem volt ott. Mint utólag megtudtam, neki is epekő-műtéte volt, de sürgős. Őt is Vicus apukája műtötte. Ő kevésbé volt kómás a műtét után, mint én voltam, biztosan kevesebb altatót is kapott, mert nemrég szült, 1 hónpos pici lánya van. Mikor bejött az anyukája, az első kérdése volt, hogy Picurka hogy van. :)
Miután 6 óra körül Szaszy, Pickpocket és Herceg elmentek, még ettem egy picit. Utána elkezdett egyre jobban fájni a hasam. 9 körül volt egy rövid vizit, akkor kaptam fájdalomcsillapítót. 11-re már elmúlt a görcs annyira, hogy a hátamra tudtam feküdni (addig csak előregörnyedve ültem). Lassan elaludtam, de nem aludtam mélyen, és többször is felébredtem egy rövid időre.
Kedd
Hajnalban, vagy kora reggel már nem görcsölt, és az oldalamon tudtam aludni. Reggel 8-ra bejött Anya. Hamar jött is a zöldruhás férfi, aki a műtőbe tolt. A műtő előterében át kellett másznom egy másik hordágyra. Utána átvittek az altatóorvoshoz, aki megkérdezte, hogy hogy hívnak, mikor születtem, és milyen műtétem lesz. Én pedig visszakérdeztem, hogy ezt a műtét után is megkérdezik-e, fogok-e még emlékezni rá. Innen vittek a műtőbe, ahol a műtőasztalra kellett átkúsznom.
A bal kézfejemre bekötötték az infúziót. A két vállamra, és a bal oldalamra tapaszt tettek, majd az EKG-ra kapcsolták. A bal hüvelykujjamra is raktak valamit, az nem tudom, mire jó. A gép épp mellettem volt a jobb oldalamon, és amíg a nővérek, az asszisztens és az orvosok felkészültek és előkészítették a műszereket, én a pittyegő gépet néztem. A jobb karomra vérnyomásmérőt tettek, az kb. 10 percenként felfújódott, aztán a gép kiírta az eredményt. Teljesen normális eredményeket mutatott. Mikor még előző pénteken az aneszteziológián megmérték a vérnyomásom, 90/60 volt. Pedig éltem. Most viszont normális volt. Lehet, hogy akkor azért volt olyan alacsony, mert akkor mér aznap vettek vért tőlem, és alig csordogált valami az ereimben. 3/4 9 körül rámraktak egy oxigénmaszkot, utána pedig megkaptam az altatóinjekciót. Éreztem hogy feláramlik a baj karomban, fájt a fejem és eludtam.
A következő emlékeim elég szakaszosak. Emlékszem, hogy beszélnek hozzám, és egy női hang mondja, hogy készen vagyunk. Utána éreztem, ahogy végigtolnak a szobáig, és ahogy remegett a hordágy, néha kellemetlennék éreztem a rázkódást. A szoba előtti folyosón talán 3 alakot láttam, az egyikről gondoltam, hogy Anya. Arra nem emlékszem, hogy áttettek az ágyra. Azt viszont tudom, hogy nagyon nagyon fáztam, remegtem. A lábam remegett, mintha rázták volna, talán a fogam is vacogott. Anya beatkart. A műtőben valóban elég hideg volt. Amíg ébren voltam, csak egy zöld lepedővel voltam letakarva, a két karom akkor is szabadon volt, és az altatóorvos mikor rámrakta a kezét, mg is jegyezte, hogy jéghideg.
Innentől elég sokáig aludtam, néha fel-fel ébredtem, de annyi erőm sem volt, hogy a szemem teljesen kinyissam. felfogtam, ha beszéltek hozzám és néha bólogattam, vagy nyöszörögtem valamit. Még az rémlik, hogy a nagyvizit idején is aludtam, épp csak egy kicsit ébredtem fel, és az egyik nővér mondta, hogy "Ő a mai epekövesünk", az orvos pedig alig akarta elhinni, nagy csodálkozva kérdezett vissza, hogy "Ilyen fiatalon?". A műtét után egyébként kis zacskóban megkaptam a köveimet is. Nem voltak túl nagyok, ellenben sok. 43. Megnéztem a sebeimet is. 4 lyuk van rajtam bekötözve: a köldökömnél, a hasam felső részén, 2 pedig a jobb oldalamon, ebből az egyik a belőlem lógó csőé volt.
Délután meglátogattak az emberek, akiknek mind nagyon örültem, bár még elég gyenge voltam. Vicustól pedig kaptam egy kis teknőst. A következő két napban végig szorongattam. (Jut eszembe, nem tudom miért, de mióta hazajöttem, Teknősöm nagyon aktív, biztos örül nekem.)
Szerda
Még mindig elég gyengécske voltam, de már mégis csak jobban éreztem magam. Ismét kaptam szurit. Vért is vettek, hogy megnézzék a májfunkciókat. Beatrixot délelőtt hazaengedték. Reggel megint bejött hozzám Anya, utána Herceg, utána a fiúk-lányok, ezúttal Tike is. Miután mindenki elment, már ettem is kicsit: a Hercegtől és Pakaatól kapott pirítóst. Igazán finom volt. Addig kb. 48 órán át nem ettem, és nem ittam semmit. Talán ezért voltam még olyan gyenge. Estefelé aludtam még vagy 2 órát, és ezzel elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy egyedül felültem, sőt, felálltam, járkáltam, és pakolásztam is kicsit. Kivettem a rejtvényújságokat, meg a zenémet. Ezzel elvoltam elég sokáig. Aztán elaludtam.
Csütörtök
Hajnalban kaptam egy furcsa szövegű sms-t, ennek leginkább szaszyhoz és Verébhez lehet köze. Pedig én montam, hogy nem kell Hozzá elmenni. Reggel ismét kaptam szurit, így már 3 lila pötty van a combomon. 8-ra jött Anya, fél 10 körül Laci bácsi is megérkezett. Addig volt egy reggeli vizit, amikor is szóltam, hogy fáj a baj szemem. Az orvos azt mondta, meg kéne nézetni szemésszel, de azért ennyire nem súlyos a helyzet, valószínűleg csak árpa, és kamillás borogatással el fog múlni. Egy kicsit sárgás is a szemem fehérje, remélem nem fogok besárgulni. Vic apuja megnézte a vérvétel eredményét, és azt mondta, hogy nem azt kapta, amit várt, illetve amilyennek lennie kéne. Holnapután vissza kell mennünk még egy vérvételre. Elképzelhető, hogy egy aprócska kő bekerült az epevezetékbe. Remélem, hogy elég kicsi ahhoz, hogy magától kijusson onnan, különben vagy újra meg kell műteni, vagy valami gyomortükrözéshez hasonló módszerrel próbálják majd meg eltávolítani. Az viszont ébrenmóka, és nagyon nem akarok olyat. Miután ezt megbeszéltük, Laci bácsi kivette belőlem a csövet, meg az infúziós tűt, alaposan leragasztott, és ezzel készen voltunk. Kaptunk néhány papírt, amivel vissza kell menni, és egy olyat, amin le van írva, hogy mit nem ehetek (legalább egy kis ideig, utána saját tapasztalat alapján esetleg).
Tessék sajnálni: csoki, sütemények, zsírosabb hús (disznó, marha), zsíros tejföl, zsíros sajt, olajos magvak (mogyoró, dió, mák, szezámmag, lenmag, stb.), hagyma, fokhagyma, kolbász, tepertő, füstölt hús, aprómagvas gyümölcsök (eper, málna, ribizli), hüvelyes zöldségek (bab, lencse), egyéb puffasztó ételek (káposzta, karfiol), szánsavas italok.
Nos, a járás még nehezen megy, nem is tudom egészen kihúzni magam, mert húzódnak a sebek. Azt hiszem, hétfőn mehetek majd kiszedetni a varratokat. Ennyi írás után most inkább megyek gyógyulni. Nem szeretnék még néhány napot a kórházban tölteni. Köszönöm mindenkinek, aki bejött hozzám, vagy gondolt rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése