Beleszól az egyetem

963. Ennyi diát kell átnéznem és megtanulnom a kémiavizsgára, pedig úgy emlékeztem, olyan 5-600 van csak. Bár ma már haladtam, és tanulok is még, már most elég volt, és csak két és fél napom van még rá.

Közben ismét 11-e van, de most nem az az együtt töltős, találkozós fajta.

Legalább az előző 3 nap szépsjó volt. Vagyis annyi hibádzott, hogy valakinek a nagy tanulások közepedte nincs fél órája sem arra, hogy együtt mosolyogjon a barátaival - vagy ha úgy tetszik valakikkel, akikhez mintha anno egy pici köze lett volna, és visszacsillan egy emlék a ködfelhő mögül - egy szülinapos Verébmadárra. Ez nem harag. Ez hiány. Elidegenedés. Távolodás. Nem akarom, hogy az legyen, mint általános után. Nem akarom, hogy úgy tartsuk a kapcsolatot, hogy évente egyszer véletlenül futunk össze. De ha nem, hát nem, ha nem fontos, végülis akár majd nagyhirtelen elmegyek külföldre aztán ott már mindegy, ki merre jár.

Amúgy üzenem még némi ráérő embereknek, hogy nem biztos hogy tudok én is menni a Hermanba, mert a 22-i vizsgám miatt 21-én mentem volna fel, aztán kiderült, hogy már 20-án kellene, most viszont úgy áll a dolog, hogy már 18-án fel kell mennem. Pedig én akkor Herman-hétre akartam menni múú.