Az Olimpia az a rendezvény, amire az élsportolók általában a legjobban vágynak. Már az is nagy dicsőség, ha valaki kijut oda, az egész ország / nemzet büszke a csapatra, ami képviseli kisebb nagyobb hazáját.
Amikor elkezdődnek a Játékok, a szurkolók is az élre törnek, és hatalmas lelkesedéssel bíztatják a sportolóikat.
Aztán amikor a versenyző célba ér, a vélemények megoszlanak.
Vannak versenyzők, akiktől érmet várnak, akár aranyat is. Másoktól nem várnak el olyan sokat. Ha sikere van, akkor az egekbe emelik, de ha nem ér el nagy eredményt, akkor csak megköszönik neki a szereplést, és a neve már el is tűnik a névsorban.
Miért?
Ha van egy sportoló, akitől érmet várnak, de pl. "csak" 5. lesz, az miért baj? Annak miért nem lehet örülni? A riporter miért azzal kezdi az interjút, hogy
- Mi volt a probléma, mi történt veled a verseny során, amiért csak az ötödik helyen értél célba?
Miért nem kezdik azzal, hogy
- Gratulálunk, bejutni egy olimpiai döntőbe fantasztikus teljesítmény! Köszönjük, hogy büszkék lehetünk Rád!
Nem értem ezt a magyar logikát. Ezek a sportolók emberek, hatalmas nyomás, óriási elvárások súlya nehezedik rájuk. És nem lehet mindenki súlyemelő.
1 megjegyzés:
magyar mentalitás, az ilyen. happily ever after vs boldogan éltek, AMÍG MEG NEM HALTAK
Megjegyzés küldése