Sci

Végre kezd ötletem támadni arra, hogy miből is írjak majd szakdogát, csakhogy ehhez viszonylag rövid időn belül szükségem lesz némi atomfizikai (ehhez statfiz) és némi szilárdtestfizikai ismeretre. Mivel ilyen tárgyaim általában nem lesznek, és ami van, azt se nagyon értem még, úgyhogy most fogom magam, és minden kötelességérzet nélkül Schrödinger macskájáról és Stephen Hawking elképzeléseiről fogok olvasni. Csak úgy, hogy ne legyek olyan... nem is tudom mi a jó szó erre. Szakbarbár.

Találkozás

21 évesen
életemben először
láttam az apámat.

Anyával jártunk a városban, ott jött szembe, köszöntek egymásnak, majdnem le is álltak beszélgetni, de aztán mégsem. Talán ha egy fél másodpercig láttam az arcát, nem is jegyeztem meg, csak utóbb tudam meg, hogy ő volt. Utánafordultam, de már csak az esernyő alatt sétáló barna nadrágot láttam.

Mechazh

Ezt a játékot ma nagyon csúnyán elvesztettem.
Majd legközelebb lealázom, addig meg még gyűjtöm a bátorságot hozzá.

Mindent vagy semmit

Most bemegyek az iskolába, és déltől matekzh-t írok, és félek, de nem azért, mert nem fogom tudni, hanem hogy ha nem sikerül jól, akkor mennyire fogom szégyellni magam mások előtt. Sose éreztem még ezt a félelmet, azt hiszem.

Könyvek

A hosszú hétvége például kiváló lehetőség arra, hogy végre ne csak tananyagot vegyek a kezembe, és rászánjak néhány órát négyszáz oldalnyi szépirodalomra.
Írtam már erről a Leslie L Lawrene-ről, hogy milyen remek írásai vannak, amiből egyébként lassan végtelen mennyiségű lesz. Mondhatnám, hogy az összes könyve ugyanolyan, és ez mennyire unalmas, de annyira zseniálisan ír, úgy fenntartja az izgalmat, hogy hiába leszek álmos 50 oldal olvasástól, mégiscsak a 132 oldalon rakom le a könyvet végkimerülésemben, de már akkor alig várom, hogy folytassam.

Egyébként a nagy nyári irodalmi tervem hogy végigolvasom a Harry Potter sorozatot, mert az nálam kb. az első 3 oldal után befuccsolt, valamikor 8-10 évvel ezelőtt. Filmből is csak vagy 4-et láttam, persze azért sem mentem el a moziig. Nem mintha olyan nagy lelkesedéssel beszélnék most erről a tervemről, de csak van valami oka, hogy a világon több millió rajongója van ennek a villámkarcos gyereknek. Remélem jó lesz.

Ikszfaktor

A tehetségkutató műsorok közül talán az első Megasztárt láttam, meg mondjuk az első CsillagSzületiket, de akkor sem ültem minden szombat este körmöt rágva a tévé elé. Elég is volt. Azóta "celeb"-tömeggyártásba kezdett az ország, és közben minden héten milliókat kaszálnak be az ostoba emberektől a kereskedelmi tévék. Közben meg szart se ér az egész. Már bocsánat.
Ezek a műsorok már inkább az "imidzsről" és a show-ról szólnak, csak szennysajtó-képes alanyokat kell keresni, aztán haccójjon, majdnem mindegy, hogy ki "énekel" és mit.
A "legjobb" részek a válogatókon felvett részek, de azt is inkább a szánalmas-szórakoztató műsorok kategóriájába sorolnám, úgy a KészÁtverés szintjére. Most, hogy itthon vagyok, kalandvágyból megnéztem egy ilyen közönségnyalogatást.
Itt van ez az amerikai csoda, az X-Faktor. Nem tudom hányan vannak most, mert csapatok is vannak, vagy mifene, de maximum 3 embert mernék mondani, akiket hajlandó lennék meghallgatni még egyszer.
Az a két rapper-gyerek... az nem produkció volt, hanem kocsmai karaoké maximum. Volt vagy 3-4 olyan dal, amin majdnem elaludtam. Annak a kétfiú-egylány csapatnak a dala is ilyen volt, bár az jobban zavart, hogy kiabálnak, mintsem énekelnek. A Call me maybe-től meg majdnem sírtam, hogy egy ilyen semmitmondó dalt minek választanak ki. Ja, persze, mert azt a közönség ismeri, és a kislánynak kell a sok sms, amit a közönség nagy része csak azért küld el, mert végre felismert egy dalt.

Elég undorító műfaj ez a tehetségkutató sóbiznisz.
(Meg a kereskedelmi tévé, mint olyan.)

Ész nélkül

Vannak dolgok, jelenségek, emberek, amiket/akiket egyszerűen nem lehet komolyan venni.

Mint például azt a számológépnek álcázott rózsaszín abakuszt, ami épp csak négy műveletet tud, de azért valaki büszkén kirakta a padjára, és zéhát is írt vele.

Vagy azt a srácot, aki a tábláról való másolásban mindig nagyon le van maradva, és ezért egészen félre tud érteni dolgokat.
A tanár ezt írta a táblára:

Def: egy f: R → R függvény alulról korlátos, ha ∃ K∈R, hogy f(x) ≥ K, ∀x∈D(f).

Ő pedig úgy 5 perc késéssel megkérdezte, hogy az a D, ott deriválást akar-e jelenteni.

Újdal

Kitaláltam egy dalt, egy tök jó dalt, csak össze kéne rakni, meg le kéne írni, hogy el ne felejtsem.
Meg fel kéne venni. És valami cím is kéne neki.

Nyígógépek

Az ész megáll, hogy emberek mennyit tudnak nyígni és panaszkodni a problémájuk miatt, ami akár sok mást is érint. Pl. hogy jaaaj most mi lesz a zéhában jaaaj de mit fog kérdezni, jaaaj milesz jaaaj. Nem mindegy?! megtanulod, kérdez, válaszolsz.

Most épp egy fb csoportban vetette fel valaki, hogy jaaaaj az utolsó héten 5 zh-t írnak, valamelyiket csak jó lenne átrakni a vizsgaidőszak második felére. Én is írtam már 7 zh-t az ősziszünet utáni héten. Nekem is sz@r volt, megcsináltam. Lett is diplomám. 

Kussolsz, csinálod, békén hagysz!

(Kéne egy másik blog, ahol nem fognám ennyire vissza magam a fogalmazásban. De elveim vannak.)

Szeretlek

Három és fél év nem kevés. De még nem elég.

Új húrok

Áthúroztam a gitáromat. Az új húrok fényesen csillognak. Kicsit fura játszani rajtuk. Fémes. Kifejezetten fémes. Nem lágy, nem dorombol, hanem búg, és berreg és zizeg, de majd ezen is megtanulok játszani.

Közben meg lehet hogy inkább Warwick gitárom lesz.
Pl egy ilyen.

Vajon rossz ötlet lenne bundok nélkül venni egy ilyet?

Sokadszorra

Van az, amikor meg kéne tudni oldani valamit, vagy használni kéne valami okos összefüggést, amit még soha senki nem mondott el (normálisan), és van az, amikor ugyanazt az egyszerű dolgot 2 héten belül 5 órán is megtanítják, ugyanazokon az egyszerű példákon keresztül.
Nyilván ez utóbbi a jobb, csak kicsit túlzás.

Mindenki szenved

Nagyon meg tudja nyugtatni a pici lelkemet, amikor atomkvantum ea végén a másodévesek arról panaszkodnak egymásnak, hogy mennyire meghaltak ezen az órán ebben az információtornádóban.

Mindeközben megtanultam hidegvérrel tűrni a "megint nem tudom miről van szó" érzést.

Gitár

Egészen eddig azt terveztem, hogy ilyen új basszusgitárom lesz decemberben:

Küldtem íméleket hangszerboltoknak, hogy náluk van-e ilyen, mert a honlapokon leginkább csak a 4 húros verziók vannak fenn. Egyelőre egy helyről válaszoltak, mégpedig azt, hogy öthúrosat már nem gyártanak belőle. Ez azért eléggé szomorú hír, úgyhogy most vagy az lesz, hogy valahol találok egy utolsó darabot, vagy használtat (amit igazából nem annyira szeretnék), vagy becsukom a szemem, elszámolok 10-ig, közben elfelejtem ezt a szépet, és átpártolok ehhez: 

Or not. 

Hangfoglalás 2012

Voltunk, láttuk, jó volt.
Megnéztük a Frantic zenekart, akik még mindig jók, mondhatni "horzsolnak", és meglepő módon az énekesnek az énekhangja és az üvöltözős hangja is tök jó. Viszont úgy 5 kilóval kevesebbel jobban nézne ki.  Az a szegény basszusgitár meg nagyon pórul járt, össze volt szigszalagozva, nem volt túl elegáns.
Jól szóltak egyébként, leszámítva, hogy az utolsó dalban a szóló közben egyszercsak eltűnt a szólógitár hangja.

Sajnos sehol nem találtam 5 húros Thunderbirdöt, csak 4 húros volt kirakva belőle, és abból sem a trans black. Cserébe kipróbáltam egy Cort fretless akusztikus basszust, nagyon tetszetős volt játszani rajta, viszont lehet csalni, mert a fogólap tetején vannak pöttyök. Nagyon szép hangja volt, 132 ezer forintért mondjuk legyen is.

Találtam hevedereket mindenféle mintával. Itthon utánanéztem hogy mennyi is az annyi, 7000 Ft egy ilyen heveder, állítólag az USA-ban készítik kézzel. Két ilyen hevedert néztem ki, de olyan drágák...

Biofiz szeminár előadás

Azért ma csak tartottam egy fél órás példabeszédet + kicsit több, mint fél órás discussiont angolul fuckyeah!
Na jó, azért ennyire nem volt jó, még nem tudok angolul gondolkozni és nyilván nem jutnak eszembe az évek óta nem használt egyszerűbb szavak sem. Azért megdícsértek, állítólag jó volt, meg szerintem értették is.
A polarizált fényről, és a polarizált fényszennyezésről szólt, és ennek káros ökológiai hatásairól. A franc gondolta volna, hogy valaha közöm lesz az ökológiához, de ez végülis alig számít annak. Mindegy, elég jól elvitatkoztunk az adaptív lehetőségekről vagy inkább nem lehetőségekről és a radikális egyedszámcsökkenés további láncszerű következményeiről.
Sőt, volt egy kérdés, hogy ezek az állatok mégis hogy tudják érzékelni a polarizált fényt, és végülis a válasz a szépen egymás mellé ugyanolyan irányultságban sorbarendezett fényérzékelő fehérjékben rejlik, de ezt  így hitelen nem volt egyszerű elmondani, mivel a dolgot az összetett szemnél akartam kezdeni, ami persze angolul nem jutott eszembe. És ott és akkor éppen az ommatidium szó sem. Mindegy, nem is volt rá szükség.

Jóvolt.

Tornaóra

Hazajöttem, bemelegítettem, elmentem futni, visszafutottam, tornázgattam, és a fekvőtámaszoktól úgy fáj a karom, hogy alig bírom felemelni.

Futás előtt bemelegítés. Jó. De anno suliban a futás volt _a_ bemelegítés. Akkor most ez hogy van? Bemelegítek a bemelegítés előtt?

Ismerethiány

Kezdett nekem nagyon gyanús lenni ez a semmitnemértek dolog, úgyhogy megnéztem, mit kéne tudnom másodéves fizikusként, vagyis mi az, amit az első évben megtanulnak, de én nem.
- differenciálegyenletek a fizikában
- elemi statisztikai módszerek a fizikában
- a fizika numerikus módszerei (I.)
- mechanika
- folytonos közegek mechanikája
- elektromágnesség
- termodinamika
- elektronika és méréstechnika
- elektronika lab.
- fizikai alapmérések

Na, kb. ezeket tanulják a fizikus bsc-sek az első 2 félévben. Ezek a tárgyak, amiknek a tananyagát nekem most tudnom kéne, sőt, még emlékeznem is kéne rá. Csakhogy nekem ilyen tárgyaim, nem voltak - és ami a legszebb, nehogy véletlenül esélyem legyen - nem is lesznek.

Másoknak se lehet sokkal könnyebb, mivel a tanár elég gyakran hivatkozik arra, hogy "de ezt már optikából biztos tanultátok", pedig az még nekik is csak 3. félévben van. Mindegy, most engem kell sajnálni.