21 évesen
életemben először
láttam az apámat.
Anyával jártunk a városban, ott jött szembe, köszöntek egymásnak, majdnem le is álltak beszélgetni, de aztán mégsem. Talán ha egy fél másodpercig láttam az arcát, nem is jegyeztem meg, csak utóbb tudam meg, hogy ő volt. Utánafordultam, de már csak az esernyő alatt sétáló barna nadrágot láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése