Azzal köszöntött be a december, hogy a budai életet megbénította a fagy. Mi, Pest belvárosában ebből az égvilágon semmit sem érzékeltünk. Még csak elég hideg sem volt.
Hamarosan Sárospatakon is leesett a hó. Ekkor képet láttam róla, de amikor karácsonykor ott voltunk, gyönyörű tavasz volt.
Míg itthon számoltuk a napokat vissza szilveszterig, a dunántúlon leesett az igazi hó, muatták a tévében, hogy előkerültek a hólapátok, a szánkók, és repkedtek a hógolyók. Az indexen még hóember-szépségverseny is indult, de azt már nem követtem.
Beköszöntött az újév, és én még mindig nem láttam havat.
2-án estére ónoseső esett, le is fagyott az útra, a buszok nem tudtak feljönni az Avasra, állítólag órákig állt a közlekedés, szerencsére én ezt sem éreztem meg, mert egy percre sem tettem ki a lában a lakásból.
Tegnap reggel zúzmarásak voltak a fák a házunk előtt.
Ma reggel óvatos, vékony fehér réteg borította be a környéket. Végre, az első hó!
1 megjegyzés:
u-/disztópia-regényekben szoktak ilyen leírással mesélni az ellenhad térnyeréseiről..^^
Megjegyzés küldése