2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 27., vasárnap
Hatás-ellenhatás
Volt ma egy bejegyzésem, ami kb. 5 percig élt. Ha valaki idegen olvasta volna a blogomat abban az 5 percben, biztosan azt hitte volna, hogy egy mániás depressziós naplóját látja.
Kedd óta egyre több hatás ér: az anyukám, a nagymamám, a teknősöm, és (leginkább) a barátaim hiánya és viszontlátása; az érzés, hogy a saját szobámban vagyok (vagy Hercegnél), ahol biztonságban vagyok, és jó ott lenni; a zene továbbra is hiányzik - félek, hogy elfeljetek énekelni. Ez most baromi hülyén hangzik, tudom, de ez olyan, mintha egy tájképeket rajzoló festőt bezárnának egy szobába, ahol a tájat csak a falakon lévő képeken láthatja. És ez ellen nem tudok tenni semmit. Most otthon szeretnék lenni. És rájöttem arra is, hogy valószínűleg azért halmozódott ez fel bennem ennyire, mert nagyon fáradt vagyok, az elmúlt 1 hetet végigdolgoztam, és nem tudtam kipihenni magam. Nem volt időm feldolgozni a hatásokat.
Visszatérve az első bekezdésre: ezt a postot egy másik gondolatnak szántam, ami sokkal jobban kapcsolódik a szeretetrohamomhoz. De ez legyen egy másik bejegyzés mégis. Majd máskor.
Kedd óta egyre több hatás ér: az anyukám, a nagymamám, a teknősöm, és (leginkább) a barátaim hiánya és viszontlátása; az érzés, hogy a saját szobámban vagyok (vagy Hercegnél), ahol biztonságban vagyok, és jó ott lenni; a zene továbbra is hiányzik - félek, hogy elfeljetek énekelni. Ez most baromi hülyén hangzik, tudom, de ez olyan, mintha egy tájképeket rajzoló festőt bezárnának egy szobába, ahol a tájat csak a falakon lévő képeken láthatja. És ez ellen nem tudok tenni semmit. Most otthon szeretnék lenni. És rájöttem arra is, hogy valószínűleg azért halmozódott ez fel bennem ennyire, mert nagyon fáradt vagyok, az elmúlt 1 hetet végigdolgoztam, és nem tudtam kipihenni magam. Nem volt időm feldolgozni a hatásokat.
Visszatérve az első bekezdésre: ezt a postot egy másik gondolatnak szántam, ami sokkal jobban kapcsolódik a szeretetrohamomhoz. De ez legyen egy másik bejegyzés mégis. Majd máskor.
2009. szeptember 26., szombat
Szeretetroham
Egyébként nem csak azok hiányoznak ám, akikkel tegnap találkoztam, hanem sokan mások is. Például Vuk, Orsi, Szandi, jaj és VerébPetiTotója (csak hogy ő is tudja, kire gondolok), Pepe (pedig már ősidők óta nem beszéltem vele), meg még annyi sok régi ismerős. Még a tanárok is. Na jó, ez már beteges.
Itthon
Olyan jó újra itthon lenni!
Csak 2 hét telt el azóta, hogy elgutóbb itthon voltam, de sokkal jobban vártam ezt a hétvégét. Most olyan jó érzés itthon lenni. Elég volt most nekem az elmúlt 1 hónap, nem akarok visszamenni. Nekem az itteni barátaim kellenek. Úgy értem: nekem a barátaim kellenek.
A Kutatók Éjszakája nekem most nem arról szólt, amiről tavaly és azelőtt, hogy tök buli a sok kísérlet és bemutató és miegyéb. Ez most alakalom volt arra, hogy jól érezzem magam azok között, akiket a legjobban szeretek. Még vissza sem mentem, sőt, még ma is látom az embereket, de már most jobban hiányoznak, mint az elmúlt 1 hónapban bármikor. Pedig az sem volt elhanyagolható érzés: olyan sok miskolci ismerős jött velem szembe a pesti utcákon, az egyetemen, a villamoson... de egyikük sem volt ott valójában. Elvonási tünetek, azt hiszem.
Erre most, hogy itthon vagyok, és tegnap találkoztam mindenkivel, és ma is fogok találkozni mindenkivel, egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy nem akarok visszamenni és legyünk újra osztálytársak és unatkozzunk együtt az órákon és nevessünk együtt a szünetekben és kísérjük haza egymást, és panaszkodjunk, hogy jaj már megint dolgozat, és délután 2kor, a 7. óra után akarok fáradt lenni, nem este 6-8-kor, a sokadik duplaóra után. És itthon akarok még lenni, itt a saját szobámban, egyedül, és zenét akarok hallgatni, és énekelni, ahogy nem zavar senkit, és ha azonnal beszélnem kell valakivel, akkor az anyukámat akarom.
És én még nyáron azt is elképpelhetőnek tartottam, hogy csak havonta járok haza...
Csak 2 hét telt el azóta, hogy elgutóbb itthon voltam, de sokkal jobban vártam ezt a hétvégét. Most olyan jó érzés itthon lenni. Elég volt most nekem az elmúlt 1 hónap, nem akarok visszamenni. Nekem az itteni barátaim kellenek. Úgy értem: nekem a barátaim kellenek.
A Kutatók Éjszakája nekem most nem arról szólt, amiről tavaly és azelőtt, hogy tök buli a sok kísérlet és bemutató és miegyéb. Ez most alakalom volt arra, hogy jól érezzem magam azok között, akiket a legjobban szeretek. Még vissza sem mentem, sőt, még ma is látom az embereket, de már most jobban hiányoznak, mint az elmúlt 1 hónapban bármikor. Pedig az sem volt elhanyagolható érzés: olyan sok miskolci ismerős jött velem szembe a pesti utcákon, az egyetemen, a villamoson... de egyikük sem volt ott valójában. Elvonási tünetek, azt hiszem.
Erre most, hogy itthon vagyok, és tegnap találkoztam mindenkivel, és ma is fogok találkozni mindenkivel, egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy nem akarok visszamenni és legyünk újra osztálytársak és unatkozzunk együtt az órákon és nevessünk együtt a szünetekben és kísérjük haza egymást, és panaszkodjunk, hogy jaj már megint dolgozat, és délután 2kor, a 7. óra után akarok fáradt lenni, nem este 6-8-kor, a sokadik duplaóra után. És itthon akarok még lenni, itt a saját szobámban, egyedül, és zenét akarok hallgatni, és énekelni, ahogy nem zavar senkit, és ha azonnal beszélnem kell valakivel, akkor az anyukámat akarom.
És én még nyáron azt is elképpelhetőnek tartottam, hogy csak havonta járok haza...
2009. szeptember 23., szerda
Szép nap
Szép nap ez a mai.
A legjobb dolgok sorrendben:
A legjobb dolgok sorrendben:
- működik a kolis belépőkártyám
- suliba menet zenét hallgattam és sütött a nap, és már akkor tudtam, hogy ez jó nap lesz
- találkoztam Herceggel
- megvan a nyelvvizsgám
- egy picit úgy éreztem, az ittenieket is tekinthetem barátoknak
- az ebédhez volt süti, finom volt
- újra találkoztam Herceggel
- végre van naptárfélém (leckefüzetem) - ice age 3.
- holnap vége a konfnak, pénteken nincs órám, és délután megyek haza
2009. szeptember 22., kedd
Rég
Hirtelen eszembe jutott, hogy nagyon rég írtam bármit a másik blogomra. Megpróbálok alkotni valamit.
Bánatalma bánatmálnaszörppel*
Elfáradtam, és hiányzik Herceg. Szomorkás.
Almát eszem, pedig nem vagyok éhes, málnaszörpöt iszom, pedig nem vagyok szomjas, és az sem érdekel, ha fájni fog a hasam.
Vokált akarok és a barátaimat.
Pedig még szerelmes is vagyok.
*a <bánathamburger> nyomán
Almát eszem, pedig nem vagyok éhes, málnaszörpöt iszom, pedig nem vagyok szomjas, és az sem érdekel, ha fájni fog a hasam.
Vokált akarok és a barátaimat.
Pedig még szerelmes is vagyok.
*a <bánathamburger> nyomán
2009. szeptember 21., hétfő
2009. szeptember 19., szombat
conf, evil person; F2F, 1.129, CW,
Conf.: konferencián ülök. Naaaagy, nemzetközi fizikai, mégegyszer mondom fizikai konferencia az egyetemen.
Evil person: mielőtt bárki megijedne, hogy mit keresek én itt, csak technikai személyzet vagyok, nem előadó.
F2F: jelenleg (szomaton, és majd vasárnap is) az ún. 'face to face' meetingek folynak. (Hétfőtől csütörtökig a plenáris ülések zajlanak.)
1.129: ez az egyetem Dékáni tanácsterme, én itt felügyelem a rendszert. (További termek: Marx-terem, Kari tanácsterem + vasárnap Vizualizációs Centrum, plenáris: Gömbaula.)
CW: Continous Waves - ez a meetingek témája ebben a teremben. (További témák: Burst, CBC, + vasárnap Stochastic.)
EVO: a konferencia összes résztvevőjénél van laptop, mind rácsatlakoznak a netre, vmint az EVO-hálózatra. Ezzel a beszélgetés nemzetközivé válik: vannak, akik fizikailag nincsenek itt, a világ másik feléről azonban ugyanúgy tudnak csatlakozni.
Elektromos rendszer: péntek délután 3-kor találkoztunk (személyzet), és megismertük az EVO-t. Ezek után berendeztünk 3 termet + a Gömbaulát, több mint 200 elosztót helyeztünk el, fázistmértünk, kábeleztünk, rögzítettünk, számítógépeket üzemeltünk be, hangrendszereket állítottunk be, és mindezt több mint 9 óra munkával. Igazi férfimunka volt.
Fél 1 körül indultunk el, 1-kor már az ágyban voltam. Ma reggel fél 8-kor volt találkozó. Gondosan beállítottam a telefonom 6:20-ra. Csörgött, lenyomtam, szunny. Eltelt 1 perc, és az óra 7:00-kor csörög. 10 perc alatt felöltöztem, megfésülködtem, elraktam a lapost, a kábeleket, egyetemi cuccokat, konferenciás papírt (kereséssel együtt), vizet töltöttem, ellenőriztem az övtáskám tartalmát, és készen (de nem frissen) lesiettem a 4-re, hogy találkozzak, és jöjjek további bolyais személyzettel együtt.
Amúgy nagyon tetszik ez a meló. Nemrég voltam ebédelni, a kaja is jó volt (merthogy az is benne van a fizetésünkben), és a rendszer remekül működik.
Mivel semmi dolgom nincs az előadások közben, és úgysem értek az egészből semmit, tökéletesen elszórakozom a saját gépemen és haladok a tanulnivalóimmal. Ilyet máskor is kéne...
Juteszembe. Egy közérdekű közlemény, de csak bizonyos embereknek.
Tike, Vic, Veréb, Pakaa, Tücsi, Simi, Szaszy, és a többiek: meg kell beszélnünk a 25-ét! (Kutatók éjszakája). Ha ezt kihagyjuk, fogalmam sincs, mikor látjuk egymást legközelebb. Pedig hiányoztok nagyon. :(
Evil person: mielőtt bárki megijedne, hogy mit keresek én itt, csak technikai személyzet vagyok, nem előadó.
F2F: jelenleg (szomaton, és majd vasárnap is) az ún. 'face to face' meetingek folynak. (Hétfőtől csütörtökig a plenáris ülések zajlanak.)
1.129: ez az egyetem Dékáni tanácsterme, én itt felügyelem a rendszert. (További termek: Marx-terem, Kari tanácsterem + vasárnap Vizualizációs Centrum, plenáris: Gömbaula.)
CW: Continous Waves - ez a meetingek témája ebben a teremben. (További témák: Burst, CBC, + vasárnap Stochastic.)
EVO: a konferencia összes résztvevőjénél van laptop, mind rácsatlakoznak a netre, vmint az EVO-hálózatra. Ezzel a beszélgetés nemzetközivé válik: vannak, akik fizikailag nincsenek itt, a világ másik feléről azonban ugyanúgy tudnak csatlakozni.
Elektromos rendszer: péntek délután 3-kor találkoztunk (személyzet), és megismertük az EVO-t. Ezek után berendeztünk 3 termet + a Gömbaulát, több mint 200 elosztót helyeztünk el, fázistmértünk, kábeleztünk, rögzítettünk, számítógépeket üzemeltünk be, hangrendszereket állítottunk be, és mindezt több mint 9 óra munkával. Igazi férfimunka volt.
Fél 1 körül indultunk el, 1-kor már az ágyban voltam. Ma reggel fél 8-kor volt találkozó. Gondosan beállítottam a telefonom 6:20-ra. Csörgött, lenyomtam, szunny. Eltelt 1 perc, és az óra 7:00-kor csörög. 10 perc alatt felöltöztem, megfésülködtem, elraktam a lapost, a kábeleket, egyetemi cuccokat, konferenciás papírt (kereséssel együtt), vizet töltöttem, ellenőriztem az övtáskám tartalmát, és készen (de nem frissen) lesiettem a 4-re, hogy találkozzak, és jöjjek további bolyais személyzettel együtt.
Amúgy nagyon tetszik ez a meló. Nemrég voltam ebédelni, a kaja is jó volt (merthogy az is benne van a fizetésünkben), és a rendszer remekül működik.
Mivel semmi dolgom nincs az előadások közben, és úgysem értek az egészből semmit, tökéletesen elszórakozom a saját gépemen és haladok a tanulnivalóimmal. Ilyet máskor is kéne...
Juteszembe. Egy közérdekű közlemény, de csak bizonyos embereknek.
Tike, Vic, Veréb, Pakaa, Tücsi, Simi, Szaszy, és a többiek: meg kell beszélnünk a 25-ét! (Kutatók éjszakája). Ha ezt kihagyjuk, fogalmam sincs, mikor látjuk egymást legközelebb. Pedig hiányoztok nagyon. :(
2009. szeptember 14., hétfő
Hétvégétől hétkezdésig
Olyan ritkásan írok mostanában, hogy azonnal pótolni kell ezt a hiányt, ami nyilván mindenkit megőrjít, mert nem tudjátok mi van velem.
Pedig vagyok én. Hétvégén például Miskolcon. És akkor szomorú is voltam, mert úgy mentem, hogy végre látom a BFF-csapatunkat, és úgy jöttem vissza, hogy egyedül Szaszyt láttam, őt is még az odaúton. Mú. És ezen a hétvégén ne gondoljátok, hogy majd most dejó lesz, mert nem megyek haza, csak 2 hét múlva. Ugyehogymú. És lefogadom, akkor is lesz majd nektek más, ami szebb és jobb és inkább az mint mi. Szomor.
Legalább volt Magyar Dal Napja, ami nagyon jó, pláne ha soksok zenekar játszik mindenféle zenét (persze nem egyszerre). Ehhez még 2 hozzáfűzni valóm van. 1.: Szeretem az ilyen koncertes "túl későn ér véget ahhoz, hogy hazamenjek" estéket. 2.: Szívesen lennék elefánt az Agyar Dal Napján.
Ma voltam jegyzetboltban Meglehetősen sok könyvet kerestem, de csak 3-at kaptam meg. Mindegyik hiánycikk. Szocializmus. Nade örülök ennek a friss 1200 oldalnak. A megoszlása viszont figyelemre méltó: biosz szakos létemre van 1 db bioszos könyvem (sejttan), kb. 80 oldal; van 1 kémia számításos páldatram, kb. 420 oldal. Nade mihez kezdjek a 700 oldalas fizikakönyvemmel?
Álmos vagyok.
Pedig vagyok én. Hétvégén például Miskolcon. És akkor szomorú is voltam, mert úgy mentem, hogy végre látom a BFF-csapatunkat, és úgy jöttem vissza, hogy egyedül Szaszyt láttam, őt is még az odaúton. Mú. És ezen a hétvégén ne gondoljátok, hogy majd most dejó lesz, mert nem megyek haza, csak 2 hét múlva. Ugyehogymú. És lefogadom, akkor is lesz majd nektek más, ami szebb és jobb és inkább az mint mi. Szomor.
Legalább volt Magyar Dal Napja, ami nagyon jó, pláne ha soksok zenekar játszik mindenféle zenét (persze nem egyszerre). Ehhez még 2 hozzáfűzni valóm van. 1.: Szeretem az ilyen koncertes "túl későn ér véget ahhoz, hogy hazamenjek" estéket. 2.: Szívesen lennék elefánt az Agyar Dal Napján.
Ma voltam jegyzetboltban Meglehetősen sok könyvet kerestem, de csak 3-at kaptam meg. Mindegyik hiánycikk. Szocializmus. Nade örülök ennek a friss 1200 oldalnak. A megoszlása viszont figyelemre méltó: biosz szakos létemre van 1 db bioszos könyvem (sejttan), kb. 80 oldal; van 1 kémia számításos páldatram, kb. 420 oldal. Nade mihez kezdjek a 700 oldalas fizikakönyvemmel?
Álmos vagyok.
2009. szeptember 10., csütörtök
Netközelben
Végre van netem a koliszobában, de persze most sem onnan írok, hanem az infogyak óráról.
Ma lesz mentornap. Lesz könyvtárbeiratkozás is, tereim szerint. Holnap megyek haza, ahol megint lesz még mindig netem.
Ma lesz mentornap. Lesz könyvtárbeiratkozás is, tereim szerint. Holnap megyek haza, ahol megint lesz még mindig netem.
2009. szeptember 7., hétfő
First step
Hejho, elso nap letudva.
Volt egy remek matekgyakom. A tanarrol elosyor azt hittuk diak. Ezutan elmondta, hogy szerinte tegezodjunk, de na valaki nagyon akarja, magazhatja is eppen. Majd kozolte, hogy
egyebkent koran kelni sem szeret ugyhogy fel 9/kor foguk kezdeni (8-11-ig lenne az ora). Jofej.
Egyelore + az elso menyomasom az egyetemrol, de azert felek tole picit. Van nehany idegesito ember ott: az egyik nagyon tudalekos, pedig neha hulyeseget beszel, a masik nagyon idegesitoen beszel, de azert van nehany egesz aranyos ember is. Pl. talalkoztam egy volt osztalytarsammal, aki bar masik szakra jar, en azt hittem, orvosira megy. Orulok neki, hogy itt van.
Holnap is jo nap lesz, 8-20 oraig leszek. Vidamazelet.
Volt egy remek matekgyakom. A tanarrol elosyor azt hittuk diak. Ezutan elmondta, hogy szerinte tegezodjunk, de na valaki nagyon akarja, magazhatja is eppen. Majd kozolte, hogy
egyebkent koran kelni sem szeret ugyhogy fel 9/kor foguk kezdeni (8-11-ig lenne az ora). Jofej.
Egyelore + az elso menyomasom az egyetemrol, de azert felek tole picit. Van nehany idegesito ember ott: az egyik nagyon tudalekos, pedig neha hulyeseget beszel, a masik nagyon idegesitoen beszel, de azert van nehany egesz aranyos ember is. Pl. talalkoztam egy volt osztalytarsammal, aki bar masik szakra jar, en azt hittem, orvosira megy. Orulok neki, hogy itt van.
Holnap is jo nap lesz, 8-20 oraig leszek. Vidamazelet.
2009. szeptember 3., csütörtök
College
Angol billentyuzet van, magyar nincs, nehez igy irni, jo olvasast hozza.
Nos. Bekoltoztem hetfon, kedden a szobatarsakkal kifestettuk a szobat pisztaciazoldre, nagyon szep lett, de tenyleg, szerintem a mienk a koli legjobb szobaja! Tegnap visszarendeztuk a szobat, bepakoltam, utana vasarolgatni voltam. Mar csak egy polc hianyzik a falamrol, utana teljes kenyelem.
Hetfo este 10 utan elkezdett gorcsolni a gyomrom, mar megint. Szerda este 11 utan mult el. Meg mindig eleg gyengecske, de mar nem szur se elol, se oldalt, se a hatam. Remelem megmaradok. Azert koszonom szepen Hercegnek hogy velem volt.
Most megyek vissza, osszeszedem magam, bemegyek az egyetemre, adok magamnak 2 orat, hogy felfedezzem az osszes termet, ahol a felev soran oram lesz. Ja, amugy az orarendem remekul alakul: hetfonkent minden heten be kell mennem reggel 8-ra, ezert mindig vasarnap kell majd hazajonnom, kedden pedig reggel 8-tol este 8-ig leszek (napkozben egy pici lyukkal, szerencsere). Hat nem fantasztikus?
Nos. Bekoltoztem hetfon, kedden a szobatarsakkal kifestettuk a szobat pisztaciazoldre, nagyon szep lett, de tenyleg, szerintem a mienk a koli legjobb szobaja! Tegnap visszarendeztuk a szobat, bepakoltam, utana vasarolgatni voltam. Mar csak egy polc hianyzik a falamrol, utana teljes kenyelem.
Hetfo este 10 utan elkezdett gorcsolni a gyomrom, mar megint. Szerda este 11 utan mult el. Meg mindig eleg gyengecske, de mar nem szur se elol, se oldalt, se a hatam. Remelem megmaradok. Azert koszonom szepen Hercegnek hogy velem volt.
Most megyek vissza, osszeszedem magam, bemegyek az egyetemre, adok magamnak 2 orat, hogy felfedezzem az osszes termet, ahol a felev soran oram lesz. Ja, amugy az orarendem remekul alakul: hetfonkent minden heten be kell mennem reggel 8-ra, ezert mindig vasarnap kell majd hazajonnom, kedden pedig reggel 8-tol este 8-ig leszek (napkozben egy pici lyukkal, szerencsere). Hat nem fantasztikus?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)