Azért csak részletezném ezt a félévet egy kicsit.
Legnaivabb álmaimban nyilván mindenből 5-öst kaptam, és az önteltségig büszke lehettem magamra, de azért tudtam, hogy ez bizony nem így lesz.
Azt hiszem, egyetlen vizsgámra sem úgy mentem el, hogy "igen, erre volt elég időm, csak erre koncentráltam, felkészültem, nem állíthat meg semmi." Mindenre próbáltam időt hagyni, de sajnos van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy csak akkor tudok maximálisan teljesíteni, ha arra az egy dologra tudok koncentrálni megfelelően időn keresztül. Ld. előző félév: mindenre volt egy hetem, és láss csodát, sorra kaptam az ötösöket. Számomra pedig a pozitív visszacsatolásnál nincs nagyobb hajtóerő. Épp ezért estem szét annyira a szorgalmi időszak elején is: már voltak számonkérések, de semminek nem tudtam az eredményét, nem kaptam semmiféle visszajelzést, erre persze kétségbe estem, hogy semmi értelme sincs a tanulásnak ha nem tudok teljesíteni. Aztán csak sikerült összeszedni magam, amint megérkeztek az eredmények.
Lényeg az, hogy a vizsgaidőszak legelején nagyon határozottan és ellentmondást nem tűrően azt mondtam magamnak: "Ez a félév nagyon nehéz, nem kell mindenből 5-ös. Gondolkozz reálisan! Ha 4,00-s átlagom lesz, azzal igenis elégedett leszek. Ha e felett teljesítek, az már csak a saját boldogságomat fogja fokozni, de ha alatta leszek, akkor lesz miért szomorúnak lenni."
Ezzel a gondolattal vészeltem végig a vizsgaidőszakot, és végülis igazán elégedett lehetek magammal. Hogy miért?
- 36 kreditem volt 39 óráért cserébe. Teljesítettem mind a 36-ot, nem volt sem tárgyelhagyásom, sem bukásom, nem kell semmiből sem második tárgyfelvétel, nincs csúszás, ez a terv tökéletes teljesítése. Őszintén szólva erre az adatra vagyok a legbüszkébb.
- Hagyományos átlag: 4,07; kredites átlag: 4,11. Minden szempontból teljesítettem a célkitűzésemet, és a legjobb érzés az, hogy bármennyire is kritikus vagyok magammal szemben, most kivételesen semmivel szemben sincs rossz érzésem.
- Idén volt 15 osztályzós tárgyam + egy 0kredites aláírásos. Ebből sikerült 4 db 5-ös, egy-egy 3-as és 2-es, az összes többi pedig 4-es, ami ha jól számolom 9 tárgyat jelent.
Őszintén szólva van 2 olyan tárgy, amiből bár 4-est kaptam, tudom, hogy 5-ös szintre is tudom, és eléggé ejnye-bejnye hogy csak 4-est kaptam, de az elvileg jó jegy. Most pedig ennek hiszek.
Szóval így mindent összevetve elégedett lehetek, mert mindennel a helyén vagyok, teljesítettem azt a szintet, amit szerettem volna. Tartok tőle hogy lesz még ilyen félév, de már most utálom, nagyon rosszul esett, hogy egy héten 2-3 vizsgám is volt.
És még valami: tisztelet minden csoporttársamnak, akiknek még több vizsgaalkalomra kellett elmennie, és még az uv-hétre is jutott bőven, mégis kibírták lelkileg. Őszintén mondom: ebben a vizsgaidőszakban nem az érdemli a legnagyobb tiszteletet, aki mindenből csúcsteljesítményt nyúlt, hanem az, aki a képes mentálisan kibírni ennyi vizsgát, stresszt, idegeskedést és még mosolyogni sem felejt el. Ez a szak nem az a hely, ahol szánalmat érdemel a gyengébb eredményt elérő diák.
Ide nekem, 4. félév!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése