Volt a 3 csellós és egy dobos, néha pedig egy énekes. (Egyszer a dobos is leült csellózni, azt hiszem.) A dob nagyon jól volt hangosítva, a csellómetál meg zúzott ahogy azt kell. Ami a színpadtechnikát illeti, a háttér gyönöyrű volt. Az egyik háttér kicsit Dali-s - fantasy-s hangulatú volt. Kicsit egy Picasso-képre emlékeztetett, legalábbis a középső cselló-motívum. A másik képen pedig a 7th symphony c. albumuknak a borítója volt, amin a lány ruhájának felső része egy cselló.
De nem csak az "üres" hátteret kellett néznünk: a világítás engem teljesen lenyűgözött. Nem értek hozzá, nem tudok regényt írni róla, de jópár koncerten voltam már, és ez valahogy emlékezetes maradt.
El ne maradjanak a kemény krtikák és negatívumok:
Elvileg 7 órakor volt kapunyitás, mi szerintem legalább 20 perccel később értünk oda - ekkor már egy kellemesen hosszú sorba kellett beállnunk, így mire bejutottunk jegessé fagytunk. Szerencsére odabenn nem volt még nagy tömeg, a ruhatárhoz nem kellett sokat sorban állni. Mikor bejutottunk, már az előzenekar játszott. Belőlük nem láttunk/hallottunk többet 10-15 percnél, nem is tudok róluk mesélni.
9-kor kezdtek Apocalypticáék. Bár játszottak másfél órát, szerintem mindenki elhallgatta volna még, én kifejezetten kevésnek éreztem. De ha az óra szerint megvolt a másfél óra, határeset, elfogadjuk. Ami még egy picit hibádzott, hogy az énekes néha egészen furcsán más hangokon énekelt mint kellett volna, de szerencsére a refrénekre mindig visszatalált, és olyankor jó volt. Meg volt egy dal, amikor szerintem a zene sokkal jobb volt mint az énekdallam, az egyáltalán nem is kellett volna bele.
Ezek ellenére igazán jól éreztem magam, szerencsére nem volt nagy tömeg. Persze jó sok ember volt, de ahol mi álltunk, ott lehetett mozogni.
Eljátszották a Bittersweet c. számot. Ez volt az első szám, amivel kapcsolatban először hallottam az együttes nevét. Ez alatt most nem volt ének - pontosabban a színpadon nem, ugyanis a közönség énekelt. Én is. Olyan szép az a dal.
Bár sajnos nem sokat láttam, nagyon kellett nyújtózkodnom néha, főleg olyankor, amikor egyik oldalról a másikra rohangáltak a csellókkal és emelkették és döntögették és dőltek velük. Nagyon aranyos látvány volt ez egyébként. Meg hát szépek ezek a fiúk. Bár az egyikük rövidhajú, ő nem az esetem. A második jaj de helyes, hosszú barna hajú, szépszakállú. A szőke hosszú hajú srácnak oda vagyok a hangjáért, és a szép hosszú szóke hajáért, és még csellója is van! De az arca túl lányos, az én fiúmnak legalább van szakála. Ó, azok a szakállas fiúk!
1 megjegyzés:
ó bizony.
Megjegyzés küldése