Csak a tantarantan...

Kissé elszomorít, hogy így hanyagolom a blogomat, de egyszerűen még a számítógépem bekapcsolására sincs időm, még az e-maileimet sem nézem meg, csak felolvastatom. Nem is beszélve arról, hogy kb. 3 nap telt el fészbúk nélkül, amit mondjuk nem is bánok, és egyáltalán nem is hiányzott. Csak annyi időre jutott eszembe, amíg megdícsértem magam, hogy milyen ügyesen nem nézem meg. Tulajdonképpen a következő 4 nap is simán eltelhetne számítógép nélkül, de még is csak ez a legegyszerűbb módja kommunikálásnak.

Ha meg már annyira itt vagyok, hogy még írni is van időm, elmesélem, hogy az elmúlt napokban a tőlem megszokotthoz képest sokkal többet és hosszabb időn keresztül tanultam (na nem mintha bármire is mentem volna vele) és jóval kevesebbet aludtam. De ezt ma bepótolom.

Még a múlthéten volt Anyukámank szülinapja, kapott tőlem egy könyvet, amit majd én is elolvasok, amint lesz rá időm, mondjuk júliusban, Spanyolországban. Ja tényleg, nyáron megyünk, ez már biztos, és csudajó lesz, remélem.

Volt nőnap, amikor Hercegtől kaptam szép lila tulit, ma pedig már csak 31 nap választ el a 2 évtől. (És 4 nap a következő zéhámtól. Ehh.)