Opeth - Porcelain Hearth

Eladók

Elég kiábrándító bemenni úgy egy boltba, hogy ott a megszokott kedves, segítőkész, teszek-veszek eladónénire számítasz, de most egy mogorva, őszhajú fickó gubbaszt a sarokban, aki annyira el van foglalva a makukájával, hogy még köszönés helyett is csak morran egyet.

Lila

Összelilafilctollaztam az egyik körmöm szélét és most olyan, mintha nemrég rázártam volna egy ajtót.

PC

PC-sítettem a gépemet. Helyhez vagyok kötve, de lecseréltem a laptophangszórót 2.1-re, és a touchpadot egérre.

Filmtrükk

Arra jöttem rá, hogy a filmekben a földönkívüliek arcát az emberi embrióéról mintázzák. Ijesztő.



Itt egy link a videóhoz, amiből a kép van.

Bükki túra

Nem késtünk el.

Mehettünk volna ISAC szessönöket hallgatni.

Ómassától a kék vonalon.

Jávorkúti pihenő.

Bükkszentkereszti pihenő.

Tovább a sárgán.

Jaj, hol a sárga?

Na mindegy, menjünk arra.

A "szalonnasütők" mentén.

Kinek hogy fogyott el az expedíciója?

Ott kell lennie az útnak. Hallani az autókat.

De mi van, ha meredek sziklafalhoz érünk?

Ott a vízmosás, amentén lejutunk.

Nincs partfal!

Béka!

Sikló!

Arra tovább Lillafüredig.

De nem nézzük meg, merről jött a sárga?

Lesétálhatnánk a palotaszállóig. - De nem ma!

Busz. Haza.

Zörej

A laptophangszóróval az az egy baj van, hogy nem hallom tőle a zenét.

Szövegkörnyezet

Ha az ember olvas egy szöveget, nem árt, ha koncentrál, legalább arra, hogy milyen témában olvas, mert nem mindegy, hogy ugyanaz a betűpár mit rövidít. Például ha az ember biokémiai szakcikket olvas, akkor nem árt tudni, hogy a kb jelölés nem körülbelül és még csak nem is kilobájt, még akkor sem, ha arra gyanakszunk hogy nem rakták ki a pontot vagy a nagy B-t elírták, mert az bizony kilobázist jelent.

"Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!"

Sosem titkoltam, hogy nem vagyok vallásos. Sosem hittem el, amit az egyház mond, mert nem látom túl sok valóságalapját, én meg már csak ilyen földhözragadt ember vagyok, ami objektív, az jó, ami szubjektív azt nemszeretem. Utóbbira tökéletes példa a verselemzés is, mindaddig, amíg maga a költő/iró nem mondja el, hogy pontosan mire célozgatott oly sejtelmes balladai homályba burkolózva.

Vissza a valláshoz. Alapvetően nem zavar, hogy van. Nem zavar, ha valaki hisz Istenben, ha bízik a papokban, ha eljár templomba, tegye. De az már igenis zavar, amikor egyházi emberek tudományról beszélnek, olyan tudományról, amihez nem értenek. Nem vallástudományról beszélek, hanem természettudományokról. Amikor az egyház mélységesen elítéli a darwini elméletet, és hosszasan ecseteli, hogy az ember egy szabad lény, és milyen megalázó az összehasonlítás a majmokkal stb. A másik pálda, amikor (ebbe pont az előbb futottam bele) a GMO-ról beszélnek, persze csak példabeszéd volt, hogy ne ültessünk gazt. Aztán belekeverte a valóságshowkat is, amiben senki semmilyen értéket nem akar képviselni, és ebben viszont teljesen igaza van. És mindezek mellett arra hivatkozik, hogy hé, emberek, már a 20. százdban élünk, én meg halkan hozzáteszem, hogy 21, nyertem.

Szóval arra gondoltam, hogy mindenki arról beszéljen, amihez ért, olyan utalások nélkül, amihez nem ért. Ha pedig mégis olyanról beszél, akkor ne csináljon úgy, mint aki nagy tudós, mert a buták hinni fognak neki, és az pedig már demagógia.

Olvasni jó!

Egész suliidőszakban arra vártam, hogy legyen nyár, mert végre lehet olvasni rengeteg könyvet, ami végre nem szakirodalom. Július közepe van, kábé 3 hete nyáriszünet van, ehhez képest eddig egyetlen könyvet olvastam el, egy másikból egy oldalt, egy harmadikból vagy 15-öt, pedig mindig törekszem arra, hogy ha egyszer elkezdtem egy könyvet, azt végig is olvassam, anélkül, hogy másikba is belekezdenék. És ma elkezdtem a harmadik könyvet is.

Ez utóbbit viszont pár napon belül biztos végigolvasom, mert ez az a fajta. Leslie L Lawrence valahogy elképesztően nagyszerű. Nála nem ahhoz kell komoly akaraterő, hogy kinyissam a könyvet és elolvassak még egy fejezetet, hanem épp ahhoz, hogy letegyem. Eddig akárhány könyvet olvastam tőle (ami egyelőre elég kevés, talán 3 vagy 4), mindig magába szívott. Ilyenkor nem az érdekel, hogy hanyadik oldalon tartok, vagy mi lesz az ebéd, hanem a szereplők következő lépései, hogy éppen mi bújik elő a bokrok mögül, mi az a fura alak ami lógni látszik, halott-e vagy bábu, szinte érezni a szereplők félelmét. Ha egyszer nagy leszek, szeretnék egy egész könyvespolcot az összes könyvével.

Órarend

Nem könnyítem meg nagyon a dolgom a következő félévre sem, bár lehetne 45 vagy mégtöbb kreditem is, én mégis nagylelkű leszek magammal szemben és megelégszem 42-vel is. Az mégiscsak sokkal kerekebb szám, nem? Vagy mindenebb.

Attól tartok, hogy amikor az elején azzal riogattak minket, hogy majdamásodikév, majdaszigorlatok, akkor elhallgatták előlünk az 5. félévet. Ennek ellenére mégis várom, mert végre értelmes, gyakorlatias dolgokat fogunk tanulni. Az első két év (többé-kevésbé) arról szólt, aminek általában tartják a biológiát: egyszerű élővilág-megismerés, és anatómia. De majd most! Genetika, immunológia, humánbio, molekuláris bio (6 órás gyakorlattal! - egy PCR lefuttatása mondjuk 1,5-2 órás móka, közben akár halálra is unhatja magát az ember), mikrobiológia, ökológia, meg persze állat- és növényélettan, ami reakciómechanizmusok és reakcióútvonalak tömkelege, némi fizkémmel és szerves kémiai "alapismeretekkel" fűszerezve. Szóval jó lesz ez.

Azért arra kíváncsi leszek, hogy heti 38 óra mellett hogy a viharba fogok szakdolgozni...

(Ez a post csak hirtelen fellángolás volt az órarend-összeállítás örömére, de mindjárt meg is feledkezem róla és inkább a spanyol nyaralást várom.)

Hangszerek

Ez a fife jó kis hangszer, de tényleg kicsi, és ennek két következménye van:
- a jobb fülem hajlamos megfájdulni tőle (a hangja magas és éles)

- már akár fél órás szorongatása után is kézbe venni a fuvolát nagyon furcsa élmény, ilyen:

_...._...__*.*

__. . . .__ . . ._____*.*

Tangled

Amikor találok egy olyan fotót, ami úgy 2-5 éve készült, és látszik rajta a hajam teljes hossza, úgy elszomorít, hogy már (még) nem olyan hosszú. Mióta le kellett vágni, nagyon sokat nőtt, de kérnék még hozzá úgy fél métert. Elsőre elég lesz annyi.

Szülinapi semmi

Minden embernek van szülinapja, többnyire minden évben. (Szegény febr. 29-iek.) Van aki nem tartja számon, de van, akinek fontos. Talán azért, mert van egy nap, ami róla szól.

Sosem fogom elfelejteni a 18. szülinapomat. Életem legfantasztikusabb élménye volt. Akkor igazán a legboldogabb lehettem, amiért ott volt mindenki, akit a legjobban szerettem.

Szomorú ez a múlt idő, nem? Tudjátok, van, ami nem változik, például most is ugyanolyan szerelmes vagyok, pedig azóta eltelt 2 év. De van, ami nem úgy alakul, ahogy azt én szeretném.

Mostanra eljutottam odáig, hogy feladom minden reményemet arra, hogy megmarad egy összetartó csapat. A tapasztalatok szerint nem. Erről már írtam máskor is, nem akarom újra elismételni.

Aztán közben persze jönnek új emberek, akikkel sokat találkozom, és akiket megszeretek. És akikről kiderül, hogy barátaimnak tartom őket. Két társaságról beszélek. Az egyik egy igazán összetartó csapat, de szerintem még mindig kilógok a sorból. A másik társaságban pedig az év nagy részében szinte naponta köszönnek egymásnak. Ott visszamosolyognak az emberre, megkérdezik miújság, hogy ment a zh, mit csináltál a hétvégén, stb.

Az előző néhány hétben olyan szívesen gondoltam a szülinapomra. Mostanra viszont úgy érzem, sehol sem jut rám idő. Az egyik csapat nem teljes, mindig hiányzik valaki, had menjenek nyaralni, arról szól a nyár, talán egyszer még összesodor az élet, és hátha emlékszünk majd egymásra. Ráadásul úgyis lesz még egy ünnep, az elég lesz, nekem már nem kell külön.

A másik csapatot is szeretem, talán ők sem utálnak enegm, de nem érzem magam annyira csapattagnak, hogy miattam gyűljenek össze.

A harmadik társaság pedig nyáron szétszóródik az országban, és országon kívül, fel sem merül a gondolat, hogy szeptember előtt egy helyen lehessünk.

Még van 1 hónap a szülinapomig. Ilyenkor általában már lázban égek, és tervezgetek mindenfélét. Most viszont lehet, hogy nem lesz semmilyen ünneplés. Majd Herceg rámmosolyog, megcsókol, és én leszek a legboldogabb, amiért mindig velem van. Végülis, 20 évesnek lenni nem olyan nagy dolog, mint amilyennek tűnik, ugye?

Nyárdizájn

Most vettem észre, hogy már nyár van, de a blogom még mindig a vizsgaidőszaki hangulatban maradt. Hát íme itt az új dizájn, ez most nem internetről lopott háttér, hanem benne volt a sablontervezőben, és nem is ilyet akartam, de olyan szép.

A jobb oldali napraforgót pedig csodáljátok és gyönyörködjetek a Fibonacci-számsorban.

Egy nő legyen csinos

Lassan a "személyes" blogomból divatlap lesz, de elég érdekes összeállításokat lehet látni manapság, amit nem hagyhatok szó nélkül.

A nők többsége a terhesség során felszed pár kilót (a gyerek súlyán felül). Ezzel még nincs is baj, olyankor az ember általában kívánós, meg hát nem is szabad éhezni, az mindenkinek rossz. Jó esetben a pluszsúly nem több 3-5 kilónál, amit könnyű ledolgozni. Mégis vannak olyanok , akik 10-20 kilót is felszednek, amitől utána már nagyon nehéz megszabadulni, az illető nem tud, aztán a gyerek körüli sok elfoglaltság miatt már nem is akar (foglalkozni magával).

Az ember nem szép, ha kövér, de akkor is ki lehet belőle hozni a szépet: amikor egy idegen nem azt látja, hogy "jéézusom de kövér az a nő", hanem hogy "nézd már, milyen jó blúza van". Arra akarok kilyukadni, hogy attól, hogy valakinek gyereke van, még nem kell magát elhanyagolnia. Egy nő legyen csinos, bármikor, bármiért. Nyilván otthon családi környezetben azt vesz fel amit akar, de ha ki megy az utcára, adni kell magára.

Ez egyébként onnan jutott eszembe, hogy láttam ma egy nőt két gyerekkel, az egyik még babakocsis volt. A nőn volt egy egyszerű rózsaszín pamutfelső, egy lila szinténpamut, bolyhosodó melegítőnadrág, és mikor lehajolt a gyerekhez, kilátszott a narancssárga bugyija. Lehet, hogy ez az összeállítás rendkívül praktikus, de hogy egy fiatal anyukához nem illik, az biztos.