2011. november 30., szerda
Milyen cuki
A szomszéd házból kijött egy fickó, olyan nagy benga kopasz, 100 kilónyi izom, mögötte meg ott kapart egy kis patkánykutya szőrös kapucnis mellényben.
2011. november 29., kedd
13. Egy dal...
13. Egy dal, amit csak úgy szeretsz.
Erről a dalról mindig az jut eszembe, amikor télen a hóban mentem gyalog le az Avasról és hűvös volt és én nagyon szerettem ezt a dalt.
RHCP - Slow Cheetah
http://www.youtube.com/watch?v=G7g11ViJnU0
2011. november 28., hétfő
12. Egy dal...
12. Egy dal, ami egy olyan emberre emlékeztet, akit utálsz. Ó, hát nem vagyok én olyan.... de. Cserébe velük nincs annyi közös emlékem, hogy dalok jussanak az eszmebe róluk. Van egy dal, amit nagyon nagyon szeretek, de aki eszembe jut róla, na ő irgumburgum, de nem találom azt a dalt. A Kusturica-féle Macskajaj c. fílmben van, átkötő jellegű, fogalmam sincs hogy mi a címe, és nem tudom megkeresni. Ha valaki ráismer, és egy linket tudna adni, annak örülnék.
2011. november 27., vasárnap
11. Egy dal...
11. Egy dal, ami egy barátodra emlékeztet: Szaszy telefonjáról például rengetegszer meghallgattam annak idejék a Thunderstruckot (AC/DC) meg a Lithiumot (Evanescence), Vicusról pl. a Nickelback jut eszembe, Tikének a Riversongot küldeném, de igazából ez a dal most azoknak szól, akik... hát... ti úgyis értitek.
http://www.youtube.com/watch?v=igbmuI9kloc
Remélem tetszett, legyetek boldogok :D
http://www.youtube.com/watch?v=igbmuI9kloc
Remélem tetszett, legyetek boldogok :D
Corneres
Szóltatok már ennél jobban is, az elején megőrültem attól a magas frekvenciájú zizegéstől (cinek, sodrony vagy a gitár magas hangjai - a fene se tudja mitől volt), néha nem árt a megfelelő dalt elkezdeni, aztán meg ott ugrált az a majomember, aki egyrészt hogynézettki, másrészt hogy lehet így pattogni 2 órán keresztül?
Egyébként ügyesek voltatok, na.
Egyébként ügyesek voltatok, na.
Névadás
Annyira cukik vagytok hogy még aggódtatok is, de egy basszusgitár miatt aztán igazán nem szükséges.
Azon gondolkoztam, vajon hogy nevezzem el. Herceg azt mondta, nézzem meg a naptárban, hogy milyen névnap van aznap, amikor a gitárt megveszem. De nem fogom Taksonynak hívni!
Tulajdonképpen lehet, hogy csak nyúlnak fogom emlegetni... de ha állat, akkor már legyen a basszushoz illő szép mély dörmögő hang, legyen medve! De ha Herceget hívom ilyen neveket, akkor már a gitárt csak nem kéne, választok másik állatot inkább. Lehetne például valami madár. Varjú. De ahhoz nem szoktak olyan szépeket társítani az emberek. Akkor válasszunk egy családtagot, szép is, elegáns is, legyen holló. Holló?!
Itt feladtam a névkeresést. Majd később.
Azon gondolkoztam, vajon hogy nevezzem el. Herceg azt mondta, nézzem meg a naptárban, hogy milyen névnap van aznap, amikor a gitárt megveszem. De nem fogom Taksonynak hívni!
Tulajdonképpen lehet, hogy csak nyúlnak fogom emlegetni... de ha állat, akkor már legyen a basszushoz illő szép mély dörmögő hang, legyen medve! De ha Herceget hívom ilyen neveket, akkor már a gitárt csak nem kéne, választok másik állatot inkább. Lehetne például valami madár. Varjú. De ahhoz nem szoktak olyan szépeket társítani az emberek. Akkor válasszunk egy családtagot, szép is, elegáns is, legyen holló. Holló?!
Itt feladtam a névkeresést. Majd később.
2011. november 26., szombat
10. Egy dal...
10. Egy dal, ami egy családtagodra emlékeztet: nekem a családtagokból nem jutott túl sok, és sajnos ők azon ritka kivételek, akikhez nem kötök dalokat. Most szomorú lettem.
2011. november 25., péntek
9. Egy dal...
9. Egy dal, amiről valaki eszedbe jut: a dalok többségét személyekhez kötöm: vagy akitől kaptam, vagy akivel együtt hallgattuk sokat, vagy aki miatt hallgattam azt a dalt. Szerintem ez elég egyértelmű:
Depresszió - Egymás iránt.
http://www.youtube.com/watch?v=fcviRoM_vxA
Depresszió - Egymás iránt.
http://www.youtube.com/watch?v=fcviRoM_vxA
2011. november 24., csütörtök
Depresszió Vízválasztó lemezbemutató koncert 20011.11.19
Ha már ott tartunk, hogy miről nem írtam még, hát a Depresszió koncenrtről. A Club 202-ben volt, most voltam ott először, pedig VanCantoék is ott játszottak. A berendezés gondolom a régi, a WigWam névhez legalább is jól illik. Nagyon jól ki van találva a berendezése, igazán pöpec hely. Ebből a szempontból. Merthogy legnagyobb hátránya a PeCsával szemben, hogy itt szabad a dohányzás. Mikor beléptünk, már megcsapott a füst, kicsit aggódtam, hogy hozzá fogok-e szokni, aztán végül csak kibírtam. De a koncert előtt (megjegyzem a Depi azt mondta, hogy pontban 21.30-kor van kezdés, senki ne merjen késni, mégis negyed órával később kezdték el, a Kezdjük el c. dalra pedig még vagy negyed órát kellett várni a setlistben), szóval a koncert előtt már szinte vágni lehetett a füstöt, mivel a cigifülst mellé még telefújták a teret a színpadra szánt füsttel. Kicsit fájt is tőle a fejem, de aztán egyesek elvonták a figyelmem.
Woody Allen - New York-i Komédia
Most jutott eszembe, hogy nem is írtam a két héttel ezelőtti színházról. Jó volt, kicsit sokat kiabáltak benne, de jópofa volt, bár szerintem rövid, maradtam volna még egy felvonásnyit. Ott volt Vitray Tamás is, de nem a színpadon és nem kommentált.
8. Egy dal...
8. Egy dal, ami folyton beleragad a füledbe: ha meghallom a "nagy" V-Tech, TNT stb. slágereket, na azok tuti hogy egész nap a fejemben járnak, de hogy én azokat hogy gyűlölöm mind! Ennek örömére legyen valami igazán jó dal: VanCanto - Kings of Metal
http://www.youtube.com/watch?v=TH3LghdBWxc
http://www.youtube.com/watch?v=TH3LghdBWxc
2011. november 23., szerda
7. Egy dal...
7. Egy dal, amit utálsz: aki ismer az látott már engem, amikor a rádióban az Aerosmith-től az I don't wanna miss a thing-et adják. Egyébként annyira tipikus, hogy azoknak a daloknak, amiket utálok, tudom a szövegét.
http://www.youtube.com/watch?v=rKAn1HvmRXM
http://www.youtube.com/watch?v=rKAn1HvmRXM
2011. november 22., kedd
6. Egy dal...
6. Egy dal, ami megnevettet: Idegbohóc - Maszkabál
http://www.youtube.com/watch?v=ckbHiqg5n-Y
http://www.youtube.com/watch?v=ckbHiqg5n-Y
2011. november 21., hétfő
Döglött
Nem tudom kinek a felelőssége lenne az utakról eltakarítani a döglött állatokat, de a szomszéd sarkon két hete elpusztult egy varjú, egy hete az út másik oldalán egy galamb, most mindkettő pont ugynúgy fekszik ott, csak egyre halottabbak.
5. Egy dal...
5. Egy dal, amitől sírni tudsz: Evanescence - Hello.
http://www.youtube.com/watch?v=Ih61MJ72v1Y
http://www.youtube.com/watch?v=Ih61MJ72v1Y
2011. november 20., vasárnap
4. Egy dal...
4. Egy dal, amitől mindig mosolyogsz: Tristan Prettyman, Jason Mraz - Shy that way
http://www.youtube.com/watch?v=0-HUHacYf0A
http://www.youtube.com/watch?v=0-HUHacYf0A
2011. november 19., szombat
3. Az első dal...
3. Az első dal amit valaha hallottál: ezt ugyan nem tudom megmondani, hiszen nyilván nem emlékszem rá, de Anya azt mesélte, hogy a JézusKrisztusSzupersztárt már a pocijában is szerettem.
http://www.youtube.com/watch?v=dDzxn66W3uM
http://www.youtube.com/watch?v=dDzxn66W3uM
2011. november 18., péntek
2. Az első dal...
2. Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól: inkább nem erre a kérdésre válaszolok, hanem azt mesélem el, hogy olyan 13 éves lehettem, amikor minden elkezdődött. Történt ez a Rammstein - Du Hast és Angel c. számával, a Nightwish Sleeping Sun-nal, ill. egy Therion számmal.
http://www.youtube.com/watch?v=1CLC2UUpcQQ
http://www.youtube.com/watch?v=1CLC2UUpcQQ
Dobókockák
Rájöttem, mire jó az okostelefonokon az a dobokockás "jéték." Bármikor instant szerepjáték, ha nálad van a NagyZöldKönyv vagy valami hasonló.
2011. november 17., csütörtök
1. A kedvenc dalod
Ezt Verébtől lenyúlom, bár ő meg fészbúkról lopta, de nekem is kell. Ez most tényleg 30 napig fog tartani.
1. A kedvenc dalod
Abszolút első helyezettem nincs. De kezdjük el a sort egy szépséges széppel: Ágnes Vanilla - Nő a tükör előtt (József Attila verse)
2011. november 16., szerda
Meglepik
Meglepetés 1.
Vasárnap este 11-kor, lefekvés előtt eszembe jutott, hogy egyáltalán nem olvastam még el az anyagot a másnapi biokémia gyakorlatra. Ezt elolvasni még nem nagy kihívás, de kis zh is lesz, ahol általában 3 gyakorlat anyagával kapcsolatban vannak kérdések. Gyorsan megnyugtattam magam, hogy déltől kettőig itthon leszek, akkor lesz időm elolvasni mindent.
Meglepetés 2.
Átolvastam amit kellett, csuda felkészültnek éreztem magam. Megérkeztem az egyetemre, a többiek már ott voltak. Közölték velem, hogy ma nem a 4. gyakot fogom csinálni, ahogy arra számítottam, hanem a 9-est, plazmidizolálást. 10 perccel a zéhá előtt egy ilyen információnak különösen örül az ember. (Megjegyzem nem én voltam az egyetlen aki nem erre számított.)
Meglepetés 3.
A zéhákérdések általában némi kis elméletre vonatkoznak, meg van egy-két számolás. Bár fogalmam sem volt, miről szól a plazmidizolálás c. gyakorlat, gondoltam nem lesz belőle baj, max 1 kérdés lesz belőle, a többit meg csak tudom. Ez a zéhá mindössze 1 kérdésből állt: A gyakorlat menete és célja.
Meglepetés 4.
Szerencsére megnéztem E gyakorlati jegyzetében (nyilván nekem az még ki sincs nyomtatva) a vastagbetűvel kijelölt címeket, azt a 3 pontot mind le is tudtam írni. Aztán biztos ami biztos leírtam, hogy mi az a plazmid, mire jó, mi van benne, szóval lényeg a lényeg, hogy az 5-ből 2 egész pontot elértem! Íkúból, öcsém!
Meglepetés 5.
Már egészen előrehaladott állapotban voltunk a gyakorlaton, amikor Anita (a gyakvez) úgy döntött, hogy nem érdekel minket, hogy a front nem futott végig, a gélefot most áramtalanítjuk, és máris vigyük a mintát az UV-berendezéshez. Kedves lelkes A fogta a tálkát, de amikor le akarta önteni róla a puffert, a gél hopp! kicsúszott. És mondta bizony reccs. Mondta ezt halkan, mert az agaróz elég puha. Szóval sírtunk mind, hogy jaj a mintánk odaveszett, hiába vártunk rá ilyen sokat. Aztán csak összerakták, és ügyesen világított az UV-fényben.
Meglepetés 6.
Kedd este növényélettan zéhát írtunk. Nem kicsit voltam már szétesve miatta. Aztán elindultam itthonról, és egyáltalán nem is jutott eszembe. Azt tudtam, hogy hova megyek, de a cél valahogy nem tudatosult. Már egész közel jártam az épülethez, amikor leesett, hogy zh-t kell írni és nagyon nem gondoltam még át semmit.
Meglepetés 7.
A zh egészen könnyű volt.
Vasárnap este 11-kor, lefekvés előtt eszembe jutott, hogy egyáltalán nem olvastam még el az anyagot a másnapi biokémia gyakorlatra. Ezt elolvasni még nem nagy kihívás, de kis zh is lesz, ahol általában 3 gyakorlat anyagával kapcsolatban vannak kérdések. Gyorsan megnyugtattam magam, hogy déltől kettőig itthon leszek, akkor lesz időm elolvasni mindent.
Meglepetés 2.
Átolvastam amit kellett, csuda felkészültnek éreztem magam. Megérkeztem az egyetemre, a többiek már ott voltak. Közölték velem, hogy ma nem a 4. gyakot fogom csinálni, ahogy arra számítottam, hanem a 9-est, plazmidizolálást. 10 perccel a zéhá előtt egy ilyen információnak különösen örül az ember. (Megjegyzem nem én voltam az egyetlen aki nem erre számított.)
Meglepetés 3.
A zéhákérdések általában némi kis elméletre vonatkoznak, meg van egy-két számolás. Bár fogalmam sem volt, miről szól a plazmidizolálás c. gyakorlat, gondoltam nem lesz belőle baj, max 1 kérdés lesz belőle, a többit meg csak tudom. Ez a zéhá mindössze 1 kérdésből állt: A gyakorlat menete és célja.
Meglepetés 4.
Szerencsére megnéztem E gyakorlati jegyzetében (nyilván nekem az még ki sincs nyomtatva) a vastagbetűvel kijelölt címeket, azt a 3 pontot mind le is tudtam írni. Aztán biztos ami biztos leírtam, hogy mi az a plazmid, mire jó, mi van benne, szóval lényeg a lényeg, hogy az 5-ből 2 egész pontot elértem! Íkúból, öcsém!
Meglepetés 5.
Már egészen előrehaladott állapotban voltunk a gyakorlaton, amikor Anita (a gyakvez) úgy döntött, hogy nem érdekel minket, hogy a front nem futott végig, a gélefot most áramtalanítjuk, és máris vigyük a mintát az UV-berendezéshez. Kedves lelkes A fogta a tálkát, de amikor le akarta önteni róla a puffert, a gél hopp! kicsúszott. És mondta bizony reccs. Mondta ezt halkan, mert az agaróz elég puha. Szóval sírtunk mind, hogy jaj a mintánk odaveszett, hiába vártunk rá ilyen sokat. Aztán csak összerakták, és ügyesen világított az UV-fényben.
Meglepetés 6.
Kedd este növényélettan zéhát írtunk. Nem kicsit voltam már szétesve miatta. Aztán elindultam itthonról, és egyáltalán nem is jutott eszembe. Azt tudtam, hogy hova megyek, de a cél valahogy nem tudatosult. Már egész közel jártam az épülethez, amikor leesett, hogy zh-t kell írni és nagyon nem gondoltam még át semmit.
Meglepetés 7.
A zh egészen könnyű volt.
2011. november 11., péntek
2011. november 10., csütörtök
2011. november 9., szerda
Ezek az olaszok...
Firenzében is, de Rómában is sok lovaskocsival lehet találkozni, de amikből még több van, az a négerfeketétől a cigánybarnáig terjedő színskála minden képviselője, akik főleg sálakat, karórkat, LouisVuitton(nak tűnő) táskákat és idióta dobálós játékot árulnak, nyilván illegálisan. Ezért ők úgy működnek, hogy vagy kezükben fogják a árut, vagy egy nagy rongyra pakolják ki, és kaméleonok módjára egyik szemükkel a vásárlót keresik, másik szemükben meg a kis radar folyamatosan pittyeg, és amint rendőrt lát, arrébbfutnak a hosszú lábaikkal. Nem csak ők illegálisak, hanem nyilván az áru sem eredeti, ráadásul csempészett, ezért ha a rendőr észreveszi, akkor a szegény ártatlan jószándékú vásárlónak is egy párszáz euróval többe kerül a vétel.
Azt hittem, Róma a modern Nyugat-Európa, fejlett közlekedéssel. Hát nem az.
1. Az autósok mennek mint a bolond: sávok nincsenek felfestve, az út annyi sávos, ahány autó éppen elfér rajta. Folyamatosan motorosok lavíroznak közöttük, hát hogy legyen így könnyű dolga a gyalogosnak? Sehogy - gondolná az ember. Pedig.
Itthon úgy szoktam közlekedni, hogy nem bízom én az autósban, megállok a zebránál, és ha látom, hogy megáll, villog a lámpával, vagy int hogy mehetek, hát megyek. Na az olaszoknál ez nem működik. A legjobb taktika az, ha vakon mész előre jó nagy lendülettel. Tök mindegy, hogy egyedül, társaságban, babakocsival, járókerettel... mindegy, csak menj! Abban a pillanatban, hogy a pillantásod találkozik a közeledő autó sofőrjével, ő ezt úgy fogja értékelni, hogy szabad utat adtál neki. Bolondok ezek, mondom.
2. A római metró épp olyan, ha nem rosszabb, mint a magyar. Csak két vonal van, az A és a B. Lenne nekik C metrójuk is, de azzal pont ugyanolyan ügyesen haladnak, mint nálunk a 4-es metróval. Évek óta paravánok csúfítják a városképet, és nem történik semmi.
A működő metrókocsik kábé ugyanolyanok, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy itt kékek, ott meg minden négyzetmillimétert beborítottak hatalmas graffittikkel. Különösebben szépnek nem nevezném.
Egyébként utolsó megjegyzés még annyi, hogy Olaszország gyönyörű. Főleg az a vidék, ahol az Alpok és a Pó-síkság találkozik. Mivel elég délen van, ilyenkor novemberben még tavaszi idő van: a sok örökzöld fa miatt nem is gondolnád, hogy mindjárt itt a karácsony. Persze nem csak a környezete ilyen szép, hanem az az ókori kultura, ami ott felhalmozódott, igazán lenyűgöző.
Azt hittem, Róma a modern Nyugat-Európa, fejlett közlekedéssel. Hát nem az.
1. Az autósok mennek mint a bolond: sávok nincsenek felfestve, az út annyi sávos, ahány autó éppen elfér rajta. Folyamatosan motorosok lavíroznak közöttük, hát hogy legyen így könnyű dolga a gyalogosnak? Sehogy - gondolná az ember. Pedig.
Itthon úgy szoktam közlekedni, hogy nem bízom én az autósban, megállok a zebránál, és ha látom, hogy megáll, villog a lámpával, vagy int hogy mehetek, hát megyek. Na az olaszoknál ez nem működik. A legjobb taktika az, ha vakon mész előre jó nagy lendülettel. Tök mindegy, hogy egyedül, társaságban, babakocsival, járókerettel... mindegy, csak menj! Abban a pillanatban, hogy a pillantásod találkozik a közeledő autó sofőrjével, ő ezt úgy fogja értékelni, hogy szabad utat adtál neki. Bolondok ezek, mondom.
2. A római metró épp olyan, ha nem rosszabb, mint a magyar. Csak két vonal van, az A és a B. Lenne nekik C metrójuk is, de azzal pont ugyanolyan ügyesen haladnak, mint nálunk a 4-es metróval. Évek óta paravánok csúfítják a városképet, és nem történik semmi.
A működő metrókocsik kábé ugyanolyanok, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy itt kékek, ott meg minden négyzetmillimétert beborítottak hatalmas graffittikkel. Különösebben szépnek nem nevezném.
Egyébként utolsó megjegyzés még annyi, hogy Olaszország gyönyörű. Főleg az a vidék, ahol az Alpok és a Pó-síkság találkozik. Mivel elég délen van, ilyenkor novemberben még tavaszi idő van: a sok örökzöld fa miatt nem is gondolnád, hogy mindjárt itt a karácsony. Persze nem csak a környezete ilyen szép, hanem az az ókori kultura, ami ott felhalmozódott, igazán lenyűgöző.
2011. november 6., vasárnap
A legszebb
Ha már ennyit panazkodtam, hogy ez se így van, az se úgy van, hát íme ami a legjobban tetszett: a Trevi-kút. Biztos láttam már valahol korábban is, könyvben, képen, vagy filmen, de egészen újként hatott. Arra számítottam, hogy olyan lesz, mint a Neptun-kút a Piazza Navonán (ami szintén tetszett), vagy bármeliyk másik szökökút: egy tér közepén áll és körbe lehet sétálni. A Trevi-kút viszont kissé egyoldalú, ugyanis szinte egy ház falából nő ki. Gyönyörű impozáns szoborcsoport, fehér alakok, kék víz, benne aprópénzek, körülötte hatalmas tömeg (olyasmi, mint a barcelonai nagy színes zenélő szökökút környékén).
Templomok
Ha egyszercsak felébredsz egy idegen városban, és fogalmad sincs, hogy hol lehetsz, akkor indulj el. Ha minden sarkon nekimész egy templomnak, na akkor tuti, hogy Rómában vagy.
Azt már mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok vallásos ember, ezért nem is nagyon érdekelnek az ezzel kapcsolatos épületek, tárgyak, mendemondák. Nyilván én is bemegyek a templomba ha már muszáj, de általában nem jövök ki nagyobb lelkesedéssel.
Ennek ellenére van olyan templom, ami kifejezetten tetszik. Ez viszont a legritkább eset. Egy szép templomnak nem kell feltétlenül égigérőnek lennie, de ha akkora, hát az még nem baj. A belső tere a legfontosabb, az pedig legyen megnyugtató. Valami ilyesmi: egyszerű, alig díszített falai vannak, erőteljes, de nem túl robosztus oszlopok tartják, a falak mellett egy-két nagyobb, szépen faragott szobor áll, elöl egy oltár van nagy gyertyákkal, virágcsokrokkal, egy kereszttel a háttérben. A mennyezeten egy egyszerűbb freskó, valahol egy elegáns orgona, felette rózsaablakkal.
A reformátusok egyszerű fehérre festett falai egészen megnyugtatóak, de az egy kicsit unalmas. A katolikusok viszont átesnek a ló túloldalára: a felület minden pontját összekenik, és lehet, hogy a festmények, szobrok önmagukban szépek, de együtt már kifejezett nyomasztó ez a sok aranymáz, csicsa, flinc és flanc.
A római egyháziaknak egy nagy hibájuk van. Hogy római katolikusok. Nem tudom, miért kell, hogy az egyház ennyire fényűző legyen? Azt mondják, a templom az "Isten háza", oda bárki bemehet. Szerintem a néphez nem azzal kell szólni, hogy "nézd az egyház ilyen gazdag, te meg ott nyomorogsz a koszos utcákon".
Ha már a belső tereknél tartunk, az egyik legnagyobb csalódás a Panthenont volt. Arra emlékeztem, hogy még valamikor rajz órán tanultuk, hogy ez egy köralakú épület, tetején egy 9 méter átmérőjű lyukkal. Ez így is van, de én valahogy sokkal kisebbnek képzeltem azt a lyukat. Így már megértem Anyát, ő nem igazán tudja mire vélni, hogy beesik az eső, az meg ugye kinek jó, de azért vegyük figyelembe, hogy ablakok nincsenek, ott ez az egyetlen fényforrás.
A nagyobb csalódás az volt, hogy úgy tudtam, ez egy ókori római építmény, az ókori római isteneknek. Ez akkoriban tényleg így volt, de ma már egy katolikus templom, a szokásos katolikus díszítésekkel.
Azt már mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok vallásos ember, ezért nem is nagyon érdekelnek az ezzel kapcsolatos épületek, tárgyak, mendemondák. Nyilván én is bemegyek a templomba ha már muszáj, de általában nem jövök ki nagyobb lelkesedéssel.
Ennek ellenére van olyan templom, ami kifejezetten tetszik. Ez viszont a legritkább eset. Egy szép templomnak nem kell feltétlenül égigérőnek lennie, de ha akkora, hát az még nem baj. A belső tere a legfontosabb, az pedig legyen megnyugtató. Valami ilyesmi: egyszerű, alig díszített falai vannak, erőteljes, de nem túl robosztus oszlopok tartják, a falak mellett egy-két nagyobb, szépen faragott szobor áll, elöl egy oltár van nagy gyertyákkal, virágcsokrokkal, egy kereszttel a háttérben. A mennyezeten egy egyszerűbb freskó, valahol egy elegáns orgona, felette rózsaablakkal.
A reformátusok egyszerű fehérre festett falai egészen megnyugtatóak, de az egy kicsit unalmas. A katolikusok viszont átesnek a ló túloldalára: a felület minden pontját összekenik, és lehet, hogy a festmények, szobrok önmagukban szépek, de együtt már kifejezett nyomasztó ez a sok aranymáz, csicsa, flinc és flanc.
A római egyháziaknak egy nagy hibájuk van. Hogy római katolikusok. Nem tudom, miért kell, hogy az egyház ennyire fényűző legyen? Azt mondják, a templom az "Isten háza", oda bárki bemehet. Szerintem a néphez nem azzal kell szólni, hogy "nézd az egyház ilyen gazdag, te meg ott nyomorogsz a koszos utcákon".
Ha már a belső tereknél tartunk, az egyik legnagyobb csalódás a Panthenont volt. Arra emlékeztem, hogy még valamikor rajz órán tanultuk, hogy ez egy köralakú épület, tetején egy 9 méter átmérőjű lyukkal. Ez így is van, de én valahogy sokkal kisebbnek képzeltem azt a lyukat. Így már megértem Anyát, ő nem igazán tudja mire vélni, hogy beesik az eső, az meg ugye kinek jó, de azért vegyük figyelembe, hogy ablakok nincsenek, ott ez az egyetlen fényforrás.
A nagyobb csalódás az volt, hogy úgy tudtam, ez egy ókori római építmény, az ókori római isteneknek. Ez akkoriban tényleg így volt, de ma már egy katolikus templom, a szokásos katolikus díszítésekkel.
Colosseum és Forum
Amikor először éreztem azt, hogy na igen, most Rómában vagyok, az az a pillanat volt, amikor befordultunk az utcán és felbukkant a Colosseum. Ebben nem csalódtam, pont ilyen nagynak és látványosnak képzeltem. Végül is nem túl izgalmas látványosság, mert benn ugyan van néhány kiállított tárgy, de múzeumnak azért nem nevezném. Elég romos szegény, de a lényeget így is látni. Az első emeleten teljesen körbe lehet menni, minden kis ívnél ki lehet nézni.
A Csolosseum másik oldalánál van a Forum Romanum. Erről nekem az a kép élt a fejemben, hogy ez egy egyszerű városi piactér. De nem. Ez egy elég nagy terület, tele diadalívekkel, ókori romokkal, templomokkal és palotákkal, ahol a vezetők üléseztek. Most pedig egy nagyon szép, parkosított terület.
A Csolosseum másik oldalánál van a Forum Romanum. Erről nekem az a kép élt a fejemben, hogy ez egy egyszerű városi piactér. De nem. Ez egy elég nagy terület, tele diadalívekkel, ókori romokkal, templomokkal és palotákkal, ahol a vezetők üléseztek. Most pedig egy nagyon szép, parkosított terület.
Vatikáni múzeumok
A következő 3 nap Rómáé volt. Valószínűleg nem fogok mindent felsorolni, ahol jártunk, mert bizony sokmindent megnéztünk.
Egy laza 2 órás sorbanállás után (kb. 200 méteres sor) bejutottunk a Vatikáni Múzeumokba. Ez egy olyan kiállítás, hogy egy hét is kevés lenne ahhoz, hogy mindenre vess legalább egy pillantást. Az idegenvezetőnk viszont elég tapasztalt volt már ehhez: bő két óra alatt végigvezetett minket a termeken, a legfontosabbakat megmutatta, és volt, amint egészen meglepődtem:
- én a Laokón-szoborcsoportot olyan jó 3 méter magasnak gondoltam, ehhez képest maximum életnagyságúnak mondható. Persze így se kicsi, de így már nem volt akkora hatása.
- van Michelangelonak a híres neves Teremtés c. festménye a sixtusi kápolnában. Erről azt hittem, hogy egy teljes falfelületet borít, ehhez képest kiderült, hogy csak egy kis csík a plafonon. (Na jó, ez a "kis csík" talán kicsit szemtelen volt.)
Ez a Michelangelo csuda ember volt ám. Fantasztikusan értett festészethez-szobrászathoz egyaránt, de ő igazából szobrásznak tartotta magát, és a festészet egy nyűg volt számára. Nem tudom más hogy van vele, de ha nekem valami nyűg, akkor az már veszett ügy, de ez?!
Egy laza 2 órás sorbanállás után (kb. 200 méteres sor) bejutottunk a Vatikáni Múzeumokba. Ez egy olyan kiállítás, hogy egy hét is kevés lenne ahhoz, hogy mindenre vess legalább egy pillantást. Az idegenvezetőnk viszont elég tapasztalt volt már ehhez: bő két óra alatt végigvezetett minket a termeken, a legfontosabbakat megmutatta, és volt, amint egészen meglepődtem:
- én a Laokón-szoborcsoportot olyan jó 3 méter magasnak gondoltam, ehhez képest maximum életnagyságúnak mondható. Persze így se kicsi, de így már nem volt akkora hatása.
- van Michelangelonak a híres neves Teremtés c. festménye a sixtusi kápolnában. Erről azt hittem, hogy egy teljes falfelületet borít, ehhez képest kiderült, hogy csak egy kis csík a plafonon. (Na jó, ez a "kis csík" talán kicsit szemtelen volt.)
Ez a Michelangelo csuda ember volt ám. Fantasztikusan értett festészethez-szobrászathoz egyaránt, de ő igazából szobrásznak tartotta magát, és a festészet egy nyűg volt számára. Nem tudom más hogy van vele, de ha nekem valami nyűg, akkor az már veszett ügy, de ez?!
Firenze
Az írást ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Olaszországba. Az első esti szállásunk Bologna környékén volt. Ott állítólag vannak nyulak is, és mások szerint tényleg ott voltak, de én egyet sem láttam. Mú.
Másnap megnéztük kicsit Firenzét. Mint kiderült, ott nem csak az van, amire én emlékeztem (kb. 5 éves koromban voltam ott): a PonteVecchio a sok ékszerüzlettel, alatta az Arno, benne a böszmenagy halak, amik a vízbe dobott fagyitölcsérre úgy jönnek, mint emberre a galambok a velencei SzentMárk téren.
Szóval van ott még dóm is, ami szerintem kívül-belül gyönyörű a harangtoronnyal együtt, bár abba nem mentünk fel.
Másnap megnéztük kicsit Firenzét. Mint kiderült, ott nem csak az van, amire én emlékeztem (kb. 5 éves koromban voltam ott): a PonteVecchio a sok ékszerüzlettel, alatta az Arno, benne a böszmenagy halak, amik a vízbe dobott fagyitölcsérre úgy jönnek, mint emberre a galambok a velencei SzentMárk téren.
Szóval van ott még dóm is, ami szerintem kívül-belül gyönyörű a harangtoronnyal együtt, bár abba nem mentünk fel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)