Herceget Pesten vettük fel, engem itthonról vittek a szülei. Szülinapi ajándéknak pedig kaptam egy gofrisütőt. Jól megleptek vele, 5 nappal a szülinapom után már nem számítottam ajándékra. Meg ugye a nyaralás, azt hittem ez már az. De gofrisütő! Most meg itthon ülök és még napokat kell várnom arra, hogy visszamenjek pestre és végre használhassam. Gofrisütő, mekkora királyság már!
Győr volt az első állomás, a Mobilis kiállítással kezdtünk. Emberek. Ide menjetek el. Most. Vagy amíg van. Evör. Ultragigamegakirályság. Minden mozog, mindent meg lehet nyomni, ki lehet próbálni, hangot ad, színes, informatív és még olvasni se nagyon kell hozzá. Én ezt 23 évesen pont annyira élveztem, mintha 5 éves lettem volna, de szerintem még 60 évesen is imádnám. Nen is mondok róla többet, menjetek el, lássátok szümtükkel.
Győrben még kóricáltunk kicsit, nekem nagyon tetszett, amit láttunk. A belvárosa nagyon rendezett, az épületek pedig fel vannak újítva, vagy legalább is kívülről sokkal szebben rendbe vannak rakva, mint a miskolci főutcán. Volt olyan rész, ahol minden lépésre jutott egy múzeum, tárlat, kiállítás, gyűjtemény, szóval elég sok ott a kuttúra. A legjobban az tetszett, ahol láttuk, ahogy két folyó összeömlik. Nem tudom megmondani, melyik kettő, mert ugye Győrben találkozik 3 nagy folyó is, meg talán mintha valami kisebb ág is lenne.. mindenesetre nagyon szép volt. Az egyik folyó vize csúnya sárga, iszapos volt, a másik sötétkék, és a találkozásuk vonala hosszan elnyúlt. A közös ág fölött átívelő híd pedig egészen hasonlított a szegedire. Láttatok már fekete kacsát? Itt még olyan is volt.
A kőszegi szállásunkra este érkeztünk meg. Apartmanban laktunk, egy családi ház emeletét kaptuk meg. Nagyon kényelmesen elfértünk, a lakás szépen fel volt újítva, rendben volt tartva. Volt még a telken talán két másik hasonló ház is, ez mind egy családé. Tartozott hozzájuk egy jó nagy, szépen gondozott kert is, és egy nagyon bájos, barátságos golden retriever kutyus, Balu. Valamelyest hallgatott a nevére, és már azonnal hozta szájában kék labdáját, de mondta a házinéni, hogy nem adja ám oda, és ha eldobjuk, vissza se hozza. Mint utóbb kiderült, nem hogy nem hozza vissza, de még csak el se indul utána. A simogatást viszont puszival és pacsival hálálja meg.
A második napon Ausztriába mentünk. Megnéztük Léka várát, voltunk Bernsteinben egy bánya- és ásványkiállításon, disznóhúsból készült, nagyon finom Wiener Schnitzelt ettünk a Pannónia étteremben, ahol magyar volt a felszolgálólány, végül pedig tettünk egy rövid sétát a lombkoronaszintben kialakított tanosvényen. Azt figyeltem meg, és azon lepődtem meg, hogy ezeken a helyszíneken nem voltak magyar kiírások (sem a kiállítótermekben, sem a pénztáraknál). De nem hogy magyarul, még angolul se volt kiírva semmi. Én azt hittem, tőlünk nyugatra az a minimum, hogy az adott nyelven és angolul minden információ ki van írva. A magyar pedig csak azért lehet elvárás, mert ezek a helyek közvetlenül a magyar határ mellett vannak, a régi időkben Magyarország részei voltak és a látogatóik jelentős része magyar.
A lékai vár egyik részében a denevérekről vannak kirakva szép színes táblák, amik a denevéreket mutatják be gyerekeknek is vonzó módon, ezeken volt magyar fordítás is, de a többi termekben a táblákra kiírt szövegek mind németül szóltak csak.
A bányamúzeumban gombnyomásra lehetett hangos tájékoztatót kapni, és ott volt magyar lehetőség, de nem tudtam eldönteni, hogy egy magyart második nyelvként beszélő olvasta-e fel, vagy pedig felolvasóprogram. A kiállítás viszont nagyon érdekes volt. Láttunk nemesszerpentinből faragott szobrokat a néhány centis elefánnttól a 20 cm átmérőjű szféragömbig. (Ez a széfragömb elég redundáns szó, de azt jelenti, hogy egy gömbben-gömbben-gömbben-gömb faragvány, rafinált egy találmány.) Voltak még borostyánkövek, némelyekben ott voltak a sokmillió évvel ezelőtt beleragadt rovarok, pókok, a többi pedig ékszerként volt megmunkálva. Volt végül egy külön teremben olyan kiállítás, ahol a falon makrofotók voltak ilyen beragadt állatokról, a teremben pedig vasszobrok álltak, pontosabban régi vasszerszámokból összeeszkábált rendkívül ötletes és vidám hangulatú szobrok, ez nagyon tetszett mindenkinek.
A kis tanösvény pedig ténylegesen a fák lombjai között ment, fából készült tornyokból és ezeket összekötő hidakból állt. Nem volt túl nagy élmény, mert ez elvileg alkalmas lenne pl. madarak megfigyelésére, és láthatóan szoktak itt gyerekeknek foglalkozásokat tartani, de most viszonylag sokan voltak, és beszéltek, és nevetgéltek, és így a madarak elkerültek minket. Az élmény viszont, hogy a fákat fentről láthatjuk, nagyon tetszett.
A harmadik napon túráztunk egyet. Egy Velem nevű kis helységtől indultunk, és felbaktattunk Írottkőre, ami a Kőszegi hegység legmagasabb pontja, 883m magasan. Ez a pont egyébként éppen a határán van Ausztiának és Magyarországnak. Van ott egy kis építmény, ahová fel lehet menni és gyönyörű a kilátás. Megérte eljönni ide, és végre túráztam, ami már nagyon hiányzott és borzasztóan jó élmény volt.
Kedden és szerdán Kőszeget néztük meg, ha már ott vagyunk ugye. Kőszegnek is van egy vára, nekem nem volt nagy élmény, Hercegnek jobban tetszett. Megnéztük a Patikamúzeumot. Itt megnézhető a szárítópadlás, ahol az összegyűjtött gyógynövényeket szárították, válogatták, tárolták; egy kisebb kert; egy terem, ahol régi gyógyszercsomagokat, vegyszeres edényeket, gyógyszeres címkéket lehet megnézni; és végül egy csodaszép terem. Ebben a teremben középtájon van egy szép nagy, masszív faasztal, a falakon körben plafonig érő polcok, rajtuk vegyszeres üvegedények, lejjebb fiókok és szekrények. A mennyezetet valamilyen egyházias minta díszíti. Az egésznek olyan lenyűgző atmoszférája volt, azt hiszem olyan érzés fogott el ott engem, mint amilyet egy vallálos ember érez, amikor belép egy számára lenyűgözőnek ható templomba.
Felmentünk egy toronyba is, ami régen őrtorony volt, most pedig a régi foglalkozásokat bemutató kiállítás található ott. Könyvkötő, mészáros hentes, lakatos, kovács, órásmester, borbély és fodrász.... tényleg érdekes volt látni, hogy milyen eszközökkel dolgoztak... a fodrász székébe nem nagyon mertem volna beülni... Az emeleten a helyi sportokról és sportolókról szól a kiállítás, és a torony tetején körbe is lehet menni, szép kilátás van a városra.
Szép város ez a kőszeg, az tetszett benne a legjobban, hogy nagyon szép lakóházakat találtunk. Nincsenek panelrengetegek, bár úgy láttam, hogy panelházak azért vannak, de 10 emeletes szörnyek nincsenek. Kedves város benyomását kelti, de elég unalmas helynek tűnik, úgyhogy nem szerettem bele. Győr sokkal jobban tetszett.
Na, hát így röviden ennyi. Van még két téma, ami a nyaralás során megfogalmazódott bennem, de azok külön bejegyzést kapnak, és egy kicsit később kerülnek sorra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése