Péntek délután fogtuk magunkat, és IC-vel mentünk Hajdúszoboszlóra a többiek után. A vonaton nem mondták be a megállót, és egyetlen táblát sem láttunk, ezért kicsit összezavarodtunk, hogy itt kell-e leszállnunk. Szerencsére a vonat ajtaja előtt állt egy bácsi, aki segített nekünk, bár szerintem kicsit megijedhetett, ugyanis Herceg szinte nekiesett azzal a kérdéssel, hogy "Bocsánat, hol vagyunk?". Ez teljesen letaglózta szegény bácsit, aki pár másodperc múlva megmondta nekünk, hogy "Öööö... Hajdúszoboszlón." Ezzel megérkeztünk.
Innentől nekem volt egy általam rajzolt térképem, ami alapján egészen ügyesen odataláltunk a szálláshelyre. Útközben még telefonon is beszéltünk az ottaniakkal, hogy hamarosan érkezünk, és tudjuk, hogy hova kell menni.
Útközben szembe jött velünk Tücsi és Simi. Ezen meglepődtem, mert azt hittem, hogy pont elkerüljük egymást, és hamarabb indulnak tovább, minthogy mi odaérjünk. Ők pedig közölték velünk, hogy Dani és Ricsi épp értünk indultak, hogy elkísérjenek minket a házhoz. Na velük pont nem találkoztunk.
A házat kicsit macerás volt beazonosítani, mivel a Lovas utcában volt, ami megy egyenesen, van benne 2 kiágazás és utóbbi elkanyarodik az eredeti utcával párhuzamosan. És az összes részét Lovas ucának hívják. Valahogy így lehet az, hogy a 11. szám mellett a 15. van, a belső utcában pedig 21-17-ig tart a számozás (a külső utcához képest fordítottan számozva). Azt persze hozzá kell tenni, hogy mi úgy tudtuk, a 17. számot kell keresnünk, aztán kiderült, hogy mégse.
Miután megérkeztünk sikeresen, Szaszy és Veréb körbevezetett a házban, gyorsan lepakoltuk a cuccokat, és elkezdtünk rejtvényt fejteni. A nap nagy részében egyébként nem is csináltunk mást.
Volt a kertben egy szép nagy macs, de vele nem sokat foglalkoztunk. Nagyon házicica volt, nem szaladt el senki elől, bár szerintem nem is igen tudott volna, kicsit duci volt ahhoz.
A másnap már érdekesebb volt. Délelőtt megérkezett Tike és Vic. Volt egy kis kavar, ugyanis nem beszéltük meg előre, hogy melyik nap melyik fürdőbe megyünk. Nekem előző nap azt mondták, hogy az AquaPalace-be megyünk, mert ott még nem voltak. Emellett szólt az is, hogy előző nap kicsit megégtek, főleg a lányok, és így talán a csúszdázás nem lett volna olyan vicces, mivel a kisebb érintésekre is felszisszentek. Én magamtól sem ragaszkodtam volna a csúszdázáshoz, meg más is volt, akinek nem lett volna kedve menni. Persze Tike és Vic úgy készült, hogy az Aquaparkba mennek. Én ezen kicsit kiakadtam, hogy most nehogy már az legyen hogy a közös nyaraláson, amikor csak az egyik nap megyünk ilyen helyre, akkor kétfelé oszlik a társaság. Aztán végül mind együtt mentünk az AquaPalace-be.
Maga a hely nagyon tetszett, az épülete is nagyon tetszik, és belül is teljesen megfelel az élményfürdő megnevezésnek. Van asszem 4 medence, egy meleg gyógyvizes rész, egy hideg vizes, meg 2 langyos-meleg, kellemes vizű medence. Az egész rész fedett, úgyhogy jól tettük, hogy indulás előtt mindenki gondosan bekente magát naptejjel.
Délután még páran kipróbáltuk a csocsót, és a biliárdot. Eztuán Herceg és én már nem mentünk be a vízbe, inkább egy-egy nyugágyon beszéltük ki az előttünk elsétáló fürdőzőket. Mi ketten hamarosan elindultunk onnan, és sétálgattunk kicsit a városban. Ettünk vattacukrot, és találtunk olcsón kapható ásványvizet. Egészen szép belvárosa van Szoboszlónak, kellemes városka. És bár gondolom ez csak a nyári túristaszezonra jellemző, de azért tetszett, hogy nagy volt az élet az esti órákban is.
Később visszamentünk a strandhoz, ahol bevártuk a többieket. 4-en visszamentünk a házba, a többiek elmentek a boltba. Mikor megérkeztünk, vacsora gyanánt felpakoltunk 3 pizzát. Mire a többiek, akik még elmentek a boltba, megérkeztek, addigra a pizzák már készültek és kezdtek elfogyni is. A boltban beszerzett hozzávalókból pedig elkezdett készülni egy adag puding, amiből öntet készült a leendő aranygaluskára.
Már este 10 múlt, amikor megérdezett Tike és Vic (ők azért érkeztek meg ennyiszer, mert nem velünk laktak), és elkezdődött a tényleges aranygaluska és kakaóscsiga készítés. Tészát kellett dagasztani, amit Tike és én vállaltunk be. Remekül szórakoztam, amíg a tészta (amiből kimaradt a tojás, mert az nem volt) a kezemhez ragadt, és egyáltalán nem akart leesni rólam. Mit neki gravitáció.
Közben a társaság többi része JungleSpeedezett, ebbe később beszálltunk mi is, amíg a tészta megkelt. Néha még egy-egy ember próbálkozott a puding csomómentesítésével, ami állítólag sikerült is. Ezt a tényt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, ugyanis nem szeretem a pudingot ezért nem is ettem belőle és nem is tudok ítéletet hozni.
Szaszy és Tike pakolta be az aranygaluskát a sütőbe, aztán Tike összetekerte a kakaóscsigát. Mire az készen lett, már hajnali 1 is elmúlt, talán már a 2 óra közeledett, de azt egyébként is reggelinek szántuk. A tepsiben maradt, kicsepegett csokit pedig én megettem, mint a pinty. Pont úgy. A pintyek szeretik a csokit. Mindegy.
Másnap reggel korán keltünk, hogy összepakoljunk, elmosogassunk, rendbe tegyük magunk után a házat, stb. Dél körül találkoztunk Vicusékkal, el is mentünk hozzájuk, ott lepakoltunk, és elmentünk a strandra. Ezúttal csak az olcsóbbikba. Először nagyon nem éreztem jól magam, mert rengetegen voltak, a medencékben túl sokan voltak ahhoz, hogy úszni lehessen, ezért a hidegebb vizekben nagyon fáztam, a meleg gyógyvízben meg egy idő után csak elkezdtem megfőni. Aztán valamivel jobb lett a helyzet, mire jók a barátok, ugye.
Volt egyébként dinnye labdánk is, amit a vízben lelkesen ölelgettünk. A strand bejáratához 5 rajzocska mutatta, hogy mit nem kéne bevinni, pl. dinnyét. A bácsi majdnem csúnyán nézett Dani dinnyéjére, de aztán rájött, hogy azt talán nem dobálná annyira egy kézzel.
Indulás előtt még elmentünk kajálni, ami kisebb csalódás volt, de ez most nem fontos. Lényeg, hogy időben elindultunk, és ügyesen elértük a buszt. Mi jó utaztunk, de azért engem is feszélyezett kicsit, amikor már az álló emberek sem fértek el és még voltak felszállók.
Aztán mindenki hazaért, reméljük hogy a két lány is, akik még egy napra ott maradtak az ingyenszállásukon.
És hogy milyen volt a nyaralás?
1. Jó volt. Ott volt mindenki, bár volt, akikkel csak futólag találkoztunk, de legalább láttam mindenkit. Szeretem ezeket az embereket. Szeretek együtt nevetni velük.
2. Szomorú vagyok. Valójában nem én vagyok szomorú, én csak rosszul érzem magam ebben a helyzetben. Nem tudok tenni ellene, ne haragudjatok rám. Ránk. Éjjel-nappal sírni tudnék, vagy nem is tudom, mit csinálnék, ha a ló azon oldalán lennék. Én is tudtam, hogy ez lesz, és reméltem, hogy nem lesz ennyire rossz, és nagyon sajnálom. Mondjátok meg, hogy tudnánk elviselhetőbbé tenni?
