Hogy milyen lesz?
Kíváncsian várom. Nem félek. Úgy készülök, a következő pár hónap, lesz életem egyik legnagyobb kihívását jelentő időszaka lesz. A tanulást nem hanyagolhatom egy percig sem, nem engedhetem meg magamnak, hogy rosszabbul teljesítsek, mint eddig, vagy elveszítsem a kapaszkodókat felfelé. Bízom benne, hogy legalább lelkiekben segíteni fog, hogy minden nap Herceghez megyek majd haza, a mi közös lakásunkba, és együtt kell gondoskodnunk magunkról. Úgy készülök, hogy nagyon ritkán jövök majd haza, lehet, hogy legközelebb csak a választásokra jövök októberben, utána meg az őszi szünetemben. Eddig 4 hét volt a leghosszabb idő, amit Pesten töltöttem egyfolytában. A végét már nagyon nehezen bírtam. Remélem, hogy Herceggel nem lesz olyan végeláthatatlan ennyi idő, és feledtetni tudja kicsit, hogyha már nagyon hiányzik az Anyukám, és az itteni barátaim társasága.
Úgy várom már.
1 megjegyzés:
<3 !!!
Megjegyzés küldése