Csak a pénteki napon voltam kinn az idei GyárFeszten. Előtte, olyan fél5 körül hirtelen vihar kerekedett. Villámlott, de nem csak egy-egy villanás volt, hanem szinte folyamatosan fénylett valahol az ég. Nagyon erős szél fújt. Tépte a fák ágait, akik leszálltak az érkező buszokról, és esernyőt akartak nyitni, esélyük sem volt. Az erkélyünkön állt a víz, és az erkélyajtó és ablakok kívülről is csurom vizesek voltak. Ha nyitva lett volna az ajtó, a benti növényeket is meglocsolta volna az eső.
1 óra múlva már csak a vizes föld, a kissé nedves út, és a távolba vesző szürke felhők emlékeztettek arra, hogy az előbb még ingyenzuhany volt.
Így hát megnyugodva, hogy látszik az ég kékje, elindultunk Danival. Volt pár oda-vissza telefon, hogy menjünk-e, de az utolsó pillanatban, pont jókor hívott, és jött ő is. Még jó, hogy jött, különben hogy jutottunk volna haza (ld. később.). Egyébként valószínűleg villamospótlóval.
Az Újgyőri Főtéren összeszedtük Herceget. Odaértünk, jegyet vettünk, bementünk és találkoztunk. Épp készülődötött a színpadon a HMTM, közben pedig már gyűltek az emberek - ismerősök. Nem sorolnám fel, hogy kik voltak ott, de ezen a napon összességében legalább 11 évfolyamnyi Herman képviseltette magát. HMTM-en még viszonylag kevesen voltak, de a várakozássokkal ellentétben nem csak 5 "rajongó", aki úgyis minden koncerten ott van. Sőt. Volt legalább 3 sornyi ember. Még volt kordonnál tomboló első sor is. A koncert pedig nagyon jól sikerült, a srácok jól szóltak, és néha még visszhangot is kaptak, na az nagyon cool volt.
Utánuk átmentünk a másik színpadhoz, és belehallgattunk a Mytra nevű zenekar játékába. Valószínűleg azért, hogy tudják tartani a menetrendet, és mert már kb 1 órás csúszásban voltak, a Mytra mindössze két számot játszott. Mondjuk azok legalább hosszúak voltak. Nem igazán tudok róluk mit mondani, valószínűleg CD alappal játszottak, amin szólt a szinti, merthogy azt nem láttam a színpadon, de hallani véltem. Sajnáltam, hogy ének nem volt, de a gitártémák jók voltak. Úgy rémlik.
Ugyanezen a színpadon hamarosan az Idoru játszott. Na az csalódás volt, ahhoz képest, amit vártam. Azt hittem, hogy én az ő számaikat nem ismerem, bár rémlik, hogy valahol-valamikor hallottam már őket élőben is játszani. Szóval vagy 2 számukat még fel is ismertem. A csalódás a színpadi megjelenéssel kezdődött. Szerintem egy zenekar nem nézhet ki így színpadon. Egy színész a szerepében igen, de egy zenész nem. Színes pólókban voltak, amikkel még önmagukban nem is volt semmi baj, de ezehez totál nem hozzáillő színű (egyiken kék, másikon csillogós fehér) rövidnadrágot vettek fel. Ez így még nem hangzik olyan szörnyen, mint amilyen volt. Nyilván azért volt rajtuk, mert néha úgy ugráltak a színpadon, hogy szinte orrbarúgták magukat, és ez egy farmerben nem ment volna ilyen jól. De akkor is, én ezeket a nacikat pizsamának tervezném és hordanám, nem színpadon villognék vele, hogy nekem ilyen is van. Elég gyakran játszottak olyat is, hogy helyetcserélnek, átrohanva a színpdon. Engem ez olyan kézis kapura lövés előtti helyezkedésre emlékeztet. Ha annak szánták, akkor tényleg nagyon jó figurákat mutattak be. Lehetett volna pl kínai.
Ami a zenét illeti, elvégre azér' mentünk... szerintem kicsit túl. Túl zúzós volt itt-ott. Ezt furcsa lehet tőlem hallani, aki Subscribe-ot és egyéb őrületeket hallgat, de az jó. Ők színpadon is jól szólnak. Az Idoruval valami baj volt. Herceg szerint a gitár néha elcsúszott a dobtól, mintha Tamás mondta volna, hogy hamis a gitár. Ezt nem tudom, ezekhez nem értek, mindenesetre nem olyan volt, mint amit vártam. Azért adnék még nekik egy esélyt, pl. meghallgatnék egy rendes stúdiófelvételt tőlük, de ha minden koncertjük ilyen, akkor nem hinném, hogy sokat járnék majd megnézni őket.
A vége felé bementünk a fedett épületbe. Aztán örültem is annak, hogy milyen jó helyet találtunk az ücsörgésnek és beszélgetésnek, és annak, hogy eltültsünk vagy másfél órát, amíg odakinn szakad az eső. A délutáni kék égből nem néztem volna ki még egy ilyen hosszú esőt. Odakinn Road zenélt, azt hallottuk úgy-ahogy. Állítólag játszották az It's my life-ot és az Afrikát, én viszont csak egyetlen számot véltem felismerni, az is A HMTM Sör II-je volt. Nyilván nem azt játszották. Pedig az még jó is.
Az eső elállt, és még benéztünk a Vad Fruttik utolsó 1-2 számára. Utánuk, amíg a Paddy and the Rats készülődött, nagyon jó zenéket adtak: volt Nightwish - I had an angel, Avril - Nobody's home, Green day - Boulevard of broken dreams, Evanescence - Bring me to life, Sonata Arctica - Replica. Nem ilyen sorrendben.
Aztán jött a Paddy and the Rats. Tőlük eddig kb. 2-3 számot ismertem, az már eddig is nagyon tetszett. Ezek a fickók zseniálisak.
A hegedűs egy nagyon sovány fickó, akinek hosszú szőkésbarna haja van, és skótszoknyát viselt. Egy S-alakú elektromos hegedűn játszott. Nem nagyon találkoztam még ilyen hangszerrel, ezért meglepett az is, hogy olyan vonót használ, mint a normális hegedűkhöz szokás. Azt pedig arról lehet megismerni, hogy lassan szakadoznak szét a szálai. Volt egy olan pillanat, amikor a srác pont úgy állt, hogy lehetett látni a vonóról lógó szálakat, és a meglibbenő haja is pont odamászott. Olyan volt, mintha a vonóról már kötegekben bomlanának a szálak.
A többi zenészről most nem igazán tudok nyilatkorni. Az azért aranyos volt, amikor a harmónikás ütögette a dob cinjeit, és tetszett, hogy az énekes a nyakába akasztott egy ír zászlót.
Nagyon jól játszottak, imádom ezt a zenét, ugráltunk-táncoltunk rá sokat. Az volt a kellemetlen, hogy egy kicsit átázott a cipóm, mivel a sok ugrálástól az alattunk levő kavicsok kicsit arrébbcsúsztak, és így már csak a helyükön maradó pocsolyákban ugráltunk.
Mikor elköszöntek, Dani, Herceg és én elindultunk hazafelé: Dani apukája hazavitt minket kocsival, ezt köszönjük neki. Mint kiderült, túl korán jöttünk el, ugyanis Paddyék hiába köszöntek el, még vagy 5 számot játszottak. Kár, hogy nem maradtunk ott, de hát nem tudhattuk.
Azért jól éreztem magam, a kisebb csalódások ellenére is, és már várom a jövőévit.
GyárFeszt, 2010.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése