Mióta elkezdődött a másodév, és eddig egyetlen szombatot töltöttem Miskolconotthon, tapasztalatból mondhatom, hogy ezek a napok legrosszabb estéket hozzák mindig.
Reggel felkelek korán, mert akkor tudok tanulni. Napközben persze jól elfáradok. Estére már nincs kedvem tanulni, egyedül unatkozom, semmihez nincs kedvem, csak a Fiúm hiányzik és megőrülök az egyedüllétben. Most is az egyetlen, ami megnyugtat, hogy mindjárt lehet menni aludni, és a vasárnapból valahogy csak eltelik az a 8-10 óra, amit várakozással töltök.
Hidd el hogy nem rosszból mondom neked el
Minden napod ugyanaz a monoton menet,
Az évek csak telnek, de nem repülnek,
A vágyaid veled együtt elmerülnek.
/Depresszió/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése