Egy lépéssel közelebb

Hogy megnyugodtam volna, azt nem mondanám, de nagyon jól esett egyrészt az a komment, amit Koptschektől kaptam, másrészt pedig az a beszélgetés, amikor ma egy, az én témámban teljesen laikus, egyébiránt pedig kutatóember kérdezett engem, hogy mivel is foglalkozom. Én pedig szépen el tudtam neki mondani, hogy mi ez a fehérje, hogy milyen rokonfehérjéi vannak az élővilágban, milyen tulajdonságát vizsgáljuk, miért fluoreszcenciával, ezt hogyan, és milyen egyéb módszerekkel. Gyakorlatilag pont ugyanerről erről fog szólni az előadásom, csak nem öt percben, hanem tizenötben.

Apropó, kutatóember. Szóval tegnap és ma a KFKI-ban voltam, Raman-spektroszkópiáztunk. Korábban nem ismertem ezt a módszert, vagyis hallottam már róla, de nem tudtam, mi fán terem. Egy mikroszkóppal összeépített, több féle lézert tartalmazó eszközzel dolgoztunk. Tegnap mértünk szilíciumlapkát, HOPG-t, fullerént és szén nanocsövet, ma pedig nanogyémántokat. Utóbbiról SEM-képeket is láttunk, baromi jól nézett ki. Ja és megmutatták a gépet is, amivel előállítják. Ezen kívül volt még egy kis szerkentyű, ami egy zseniális találmány lenne, ha megkapnák hozzá a pénzt, amire pályáztak. Most még csak félkész állapotban van, de arra lenne képes, hogy egy kis csövön levegőt kell bele fújni, és a felületre kitapadó anyagok között lehet találni bizonyos betegségekre utaló markeret, amiket Raman-spektroszkópiai vizsgálattal azonosítani lehet, ezáltal diagnosztikai eszköz lenne.