Holnap!

Holnap lesz az esküvő. Egészen hihetetlen. Nemrég még azt sem tudtuk, mikor lesz, aztán már csak egy év volt hátra, 8 hónap, fél év, 3 hónap, 4 hét, és bumm, itt vagyunk egy napra 2 igentől és 5 aláírástól.

Tegnap este már nehezebben aludtam el, de nagyo fáradt voltam, úgyhogy szerencsére az órákon át tartó forgolódástól megkíméltem magam. Nem tudom, ma hogy fogok tudni elaludni. Annyira várom már, de most nem akarok minden eseményt pontosan megrajzolni a fejemben, úgysem úgy lesz semmi. Ráadásul ilyenkor mindig kívülről látom magam, belülről mindig máshogy látszik minden. Jó lesz. Gyönyörű lesz a pár, szépségesek  a szülők, nagyon csinik a koszorúslányok, elegánsak a tanúk, egyszerűen szép a zenepalota, finomak a sütemények, vidáman díszített a lagzis terem, finom a vacsora, király a zenekar, csodálatosan szép képek fognak készülni, és mindenki imádni fog mindent. Játékok is lesznek, nyereményekkel, úgyhogy tessék ügyesnek lenni!

Valójában nem tudom, min izgulok, mert nincs min. De ez egy olyan nagy esemény, ami előtt valahogy muszáj. Kicsit aggaszt mondjuk, hogy a zenekarunk és a ceremóniamesterünk nem válaszolt még a tegnapi leveleinkre, legalább a fotósunkkal minden rendben ment eddig. Olyan kíváncsi vagyok. Azt hiszem, ez a jó szó. Kíváncsi vagyok, azért izgulok ennyire. Olyan ez egy kicsit, mint amikor egy superjó ajándékot sikerült találnom valakinek, és alig várom, már, hogy kibontsa, és örüljön neki, és én okozzam az örömét ezzel. Kíváncsi vagyok, hogy ki mit fog gondolni, ki milyen emlékeket fog megőrizni.

Egyébként a szerdai fotózáson szerintem nagyon király volt, hogy mi voltunk a látványosság a szinvateraszon. Pedig még énekes produkció is volt, valami városnapját promótáló izé. Alig volt szegényeknek közönségük, és akik voltak, azok is inkább minket néztek. :)
Mindig kíváncsi voltam, milyen érzés lehet menyasszonynak lenni a városban. Király! :D

Most mennem kell. Utolsó előtti simítások.