Kaptok mémet is

1. Do you like making lists?

Bevásárlólistát szoktam írni, vagy ha kb. ötnél több dologgal is foglalkoznom kell, akkor azokat felírom.

2. Do/did you play sports with your siblings?
Testvérek nélkül ez elég nehéz.

3. Would you rather go to a University or a community college?

Mostmá' egyetem van. Volt.

4. What’s your favorite kind of bread?
Amit én sütök.

5. What toppings do you like on your pizza?
Sonka vagy szalámi, sajt, még sajt, jöhet rá gomba vagy kukorica, de az ananász szigorúan tilos.

6. What color or design does your shower curtain have?

Most nincs, műanyag ajtóval záródó zuhanyzónk van.

7. What kind of car does/did your mom drive?
nevör evör

8. What’s on your cell phone’s home screen?

hópárduc

9. Do you like to watch the National Geographic channel?

Ha lenne tévénk, valószínűleg nézném.

10. Are you the type of person to correct a survey maker’s grammar and/or spelling?

Én inkább az az ember vagyok, aki nem tölti ki azokat az online kérdőíveket, amiket annyira igénytelenül állítanak össze, hogy például a "többet is választhatsz" kérdésre egyválasztós lehetőséget állítanak be, vagy például kötelezőnek jelölnek olyan kérdést, ami úgy kezdődik, hogy "ha az előző kérdésre igennel válaszoltál..."

11. What color is your microwave?
fehér, de Koptcheknek üzenem, hogy az előző piros volt

12. Do you have a fan in your bedroom?

A férjem rajong értem, nekem ez elég. Bár ő sajnos csak fűteni tud. 

13. Mountain Dew or Sprite?
Egyik sem.

14. Does it rain a lot where you live?
Nem mondanám különösem soknak.

15. Do you shop at Walmart Tesco regularly? 

Állítólag a teszkó helyére hamarosan jön a walmart, amit úgy kell ejteni: wólmárt, ezt az indexen olvastam. Amúgy a regularly az nálunk ilyen fél évente egyszer.

16. Does it bother you when animals lick themselves?
Miért zavarna? De amúgy is, milyen hülye kérdés ez, hát van, aki rászól a kutyájára/macskájára, hogy Bundás/Micike ezt légyszi ne a vendégek előtt csináld?!

17. Have you ever been to a Trader Joe’s?
Azmegmi.

18. What’s the longest time you’ve ever been stuck in traffic?
Egyszer régen mikor Görögországba mentünk nyaralni (15 éve!), a szerb-macedón határon vagy 5 órát álltunk, mert a kedves határőrbácsiknak éppen nem volt ínyükre a munka. Erre mondjük többnyire csak elmesélésből emlékszem.

19. Do you wear black a lot?
Már kinőttem abból a korból, de azért elég sokszor hordok feketét, mint ahogy ma is.

20. Are there stairs in your house?
A lépcsőházban. Azért ez a neve.

21. Have you ever held $500 in cash?
Dollárt biztos nem, forintosítva viszont igen, nem olyan nagy összeg az.

22. Do you like onions on your burger?
Nem.

23. Could you ever give yourself a shot?Ezt sajnos nem értem. Lelőném-e magam? Vagy innék-e egy felest? Egyik sem, köszi.

24. Do you wear shoes in the house?
Csak az előszobában, induláskor és érkezéskor.

25. Have you ever worked as a cashier?

Nem, de gyerekkoromban nagyon szerettem volna, ha majd pénztáros leszek. Szerettem visszaadni. Most már csak elvenni szeretek, muhaha.

Koncert és kiállítás

Péntek este, Park, Passed, ParovStelar.

Jártam már a Parkban néhányszor, és még soha nem láttam ott ekkora embertömeget. Borzasztó volt. Hol a cigifüsttől fulladoztam, hol a mellettem ugráló srác könyökét próbáltam kivenni a szememből, hol csak próbáltam hátrálni, hogy az előttem álló ne álljon belém az egész hátával. Ehhez képest egészen jól kontrolláltam az emberiszonyom, és próbáltam a zenére koncentrálni.

Kezdjük az elején, a Passed-del. Nem tudom, őket hangosította-e egyáltalán valaki, és ha igen, akkor az látott-e már hangosítópultot valaha, de hihetetlen gányul szóltak. Nem ismertem ezt a zenekart, annyit tudtam, hogy voltak a Dalban. Érdekes zenekar, van billentyűsük, basszusgitárosuk, hárfásuk és egy énekesük (legalább is én ennyit láttam messziről, tömegből). A lánynak jó hangja van, csak nem tud énekelni. Pont úgy, mint én, csak én inkább nem állok színpadra, és ez mindenkinek sokkal jobb így. Vagy legalább rá kéne tolni egy kompresszort az éneksávra, nem tudom, nem értek hozzá. Minden technikát nélkülöző, teljesen dinamika nélküli éneklés volt, a hangerő pedig olyan volt, mintha a volume potit föl-alá rángatták volna. Hol halk, hol szörnyen üvölt egy-egy szóeleji hangsúlyon. Dalszövegekből nem is hallattszott semmi, szinte csak a magánhangzók. Csak akkor volt érthető a szöveg, ha egyébként tudtad, hogy mi a szöveg, pl. a Bájoló c. dalnál. Nem csak az énektechnikával volt baj egyébként, teljesen szét is estek a végére. Képesek voltak olyan hibákat elkövetni, hogy amikor az énekeslány megpróbálta felpörgetni a hangulatot, és valami nagy zúzásnak kellett volna jönnie (ez egy ilyen viszonylag chill zenét játszó zenekar), vagy legalább is valami jó kis szólónak, hirtelen minen elhalkult, minden hangszer teljesen tompa volt, aztán hopp valamit bekapcsoltak, és kiderült, hogy éppen hárfaszólóra tombol a nép. Ja nem, a tombolás elmaradt, bocs. Aztán hasonlót eljátszottak egy basszusszólónál is, ahol egyszerűen lekeverték a hangerőt, mi meg csak pislogtunk, hogy pls ez most mi akar lenni? Sajnálom, de egyetlen pozitív dolgot sem tudok említeni az előzenakarról. Ja de, azt, amikor végre abbahagyták.

Ezután vártunk, nagyon sokat, mondtam is Hercegnek, hogy remélem jobb buli lesz, mint amilyen sokat várni kellett rájuk, különben nagyon szomorú leszek.
Itt meg kell jegyezni, hogy én Parov Stelart alig néhány éve ismerem, ez volt az első alkalom, hogy koncertjére megyek, ezért teljesen más elvárásokkal voltam ott, mint azok, akik ősrégi rajongók. Merthogy tőlük hallani lehetett panaszokat, hogy nem volt ez olyan jó buli, mint régen. Nos, én nem tudom, milyen volt régen, nekem új volt, és nagyon bejött, nagyon király parti volt. Persze ha nem lettek volna ennyien közönség, még sokkal jobb lett volna. De megpróbálok elvonatkoztatni a közönségtől, és azt kell mondjam, ezért megérte elmenni.

Az ő hangosításukkal halistennek semmi baj nem volt, nagyon királyul szólt minden, olyan hangulata volt, hogy fú, és arra jöttem rá, hogy ez a zene élőben így, hogy ott van a színpadon egy igazi élő dobos és az énekeslány, akinek iszonyat jó hangja van, ráadásul még az a 3 fúvós (szaxofon, trombita, harsona), akiktől az egész még kétszer jobban szól, telejsen 5*. Jó ritmusú, táncolható, ugrálható, szórakoztató zenét zátszanak, és pont ezt vártam tőlük.


Szombat, @rc.
Volt már jobb is, volt már pozitívabb is, de hát ez a realista nép műve, és sajnos igazuk van. Volt néhány, ami ötletes volt, volt vagy két olyan, amin még nevettem is, de sajnos nagyon sok negatív, nem humoros, nem ötletes, unalmas, semmitmondó. Egyébként abból a kettőből is csak egyre emlékszem már, a háromlábú székes nagyon tetszett. Ennyi, nincs több említésre méltó dolog most az @rcon.

A hősök terén viszont ma van NemzetiVágta, ennek kapcsán láttunk gyönyörű lovakat, szép huszáros öltözetben lévő férfiakat, zászlóvivő embereket, és lovaskocsikat, ezek mind jók voltak.


Valamint, ma megvettük a Magyar helyesírás szabályainak legújabb kiadását.

Hajszárítót is vettünk, de az nem olyan érdekes.

Eddig és tovább

Ez egy nagyon jó nap volt, két nagy sikerélményem is lett ma a munkában.

Ma egy rendhagyó csoportgyűlést tartottunk. Van egy olyan kutatási témánk, amivel kisebb-nagyobb mértékben mindannyian foglalkoztunk már, más-más vonatkozásban, és többnyire egymástól függetlenül. A mai alkalommal pedig összeraktuk az eddig megszerzett tudásunkat, mindenki elmondta, hogy mit csinált, mit tudunk eddig. Az egyik munkatársam a gyűlés végén nagyon jól fogalmazta meg, hogy eddig mindenki csinált valamit úgy, hogy nem tudtuk mire is lesz jó, és hogy mit csinál a másik, és most hopp, hirtelen összeállt a kép, és azt látjuk, hogy eljutottunk valahova. Még nem vagyunk készen, de már látványosan vagyunk valahol, és ez pozitív ösztönzőerőt, lelkesedést ad mindannyiunknak. Ezt én is így érzem, és annak külön örülök, hogy bár nekem ebben a folyamatban egy egészen kicsi feladatom volt csak (egy táblázatot készítettem el), de arra folyton hivatkozik mindenki, úgy tűnik, nagyon fontos volt és hasznos.

A másik sikerélményem pedig, hogy ma néhány óra alatt kibogoztam egy olyan problémát, amivel az egyik munkatársam már jóideje küzd (nem tudom, mennyi időt töltött ő el ezzel, de szerintem néhány hete foglalkozhat vele)... A hiba egyik forrása az volt, hogy tökéletesen félreértette a feladatot, a másik pedig, hogy teljesen elavult adatokkal dolgozott, teljesen nem igazi számokkal, valamit nagyon elnézett.
Nem tudom, én mennyire veszem át innentől az ő munkáját, nem mintha egyébként nem dolgoznék még emellett két másik feladaton is egyszerre, de holnap mindenesetre itt folytatom.

Lelkesedés van most, és haladás.

Szabálytalanul közlekedtél, megbírságoltak. Fizess 500 forintot!

Mostanában valamikor szóltak a hírek arról, hogy valamelyik közlekedési cég szinte bűncselekményként kezelte, amikor valaki evett vagy ivott a buszon, villamoson. Azt hiszem nem vagyok egészen up-to-date ezzel a témával, nem is olvastam utána és nem is tudom, mennyire aktuális még, sőt, azt sem tudom, hogy ez budapesti vagy miskolci sztori, esetleg mindkettő, de azért elmondom, mi ezzel kapcsolatban az első és egyetlen gondolatom, véleményem.

Én a miskolci tömegközlekedés buszain és villamosain közlekedtem kb. 18 éven át, rengetegszer ültem az első ülésen, és jobb dolgom híján olvasgattam az utazási feltételeket, már amióta tudok olvasni. Előtte nem a szöveget olvastam, hanem a busz ablakára ragasztott piktogramot nézegettem. Több féle is volt, próbáltam neten megkeresni, de sajnos csak ezt a csúnya képet találtam, mindegy, szemléltetésnek jó lesz.

Szóval, én okos kislány voltam, és érdekelt, hogy mit jelentenek ezek a képek, emlékszem is rá, amikor ezekről beszélgettünk Anyával. Határozottan emlékszem arra, is, amikor megkérdeztem, miért nem lehet fagyival felszállni. Anya azt mondta, azért, nehogy véletlenül összekenjük vele más ruháját. Én ezzel egyet is értettem, el is fogadtam, és amikor olyat láttam, hogy valaki jégkrémet nyalogatva szállt fel a buszra, akkor én annak nagyon nem örültem, és nem értettem, hogy más erre miért nem figyel oda, és miért nem érti meg, hogy nem szabad. Ahhoz is elég okos voltam, hogy megértsem a tágabb körű jelentését a dolognak: ez a kép nem a fagyi ellen szól, hanem minden fajta étel ellen. Soha nem láttam még olyat, hogy valaki késsel villával látna neki egy háromfogásos ebédnek a buszon, de azt nagyon is el tudom képzelni, hogy például egy kézben fogható gyrost vagy hamburgert szeretne éppen ott elfogyasztani. Be kell valljam, ezt én sem tartom helyesnek. Edd meg a járművön kívül, mielőtt felszállsz vagy miután leszállsz. Egyébként is, inkább kapaszkodjál.

A képen látszik, hogy van italt tiltó rész is, bár én azt inkább részeg, vedelő bácsinak látom, mindegy. Szóval az van, hogy ne szállj fel a buszra például nyitott kávéspohárral, és szerintem a műanyag lappal fedett mekis kóláspohár sem teljesen való erre, de az ellen senkinek nem lehet kifogása, ha jól zárható edényben van nálad innivaló. Ha kell, lehessen inni, ez tök normális.

Mostanában már olyan ritkán közlekedem Miskolcon, hogy nem is tudom, ki vannak-e még téve ezek a jelek, azt viszont tudom, hogy Budapesten a megállókban és a járműveken (pl. a Combinokon) új plakátokat raktak ki. Ez szerintem az egyik legpozitívabb dolog, amit az utóbbi időben a budapesti közlekedési vállalatokról el lehet mondani, hogy ezek a plakátok nagyon jók, figyelemfelkeltőek és nagyon ötletesek. És nem csak magyarul, angolul is van rajta felirat. (Az egyik plakáton egyébként van egy vesszőhiba...) Ezek a plakátok azt próbálják elmondani az utasoknak, hogy a villamos nem gyorsétterem, légyszi ne itt egyél, vagy hogy a villamos nem része a fesztiváloknak, légyszi ne hangoskodj, vagy hogy a kutyádat csak te ismered, légyszi rakj rá szájkosarat. Hogy ennek mi az eredménye, az már egy másik kérdés. Tartok tőle, hogy semmi. És ez azért van, mert az emberek annyira parasztok, és annyira analfabéták, és annyira értetlenek, és annyira semmit nem vesznek magukra, és annyira azt hiszik, hogy nincsenek szabályok, és mindent lehet, hogy ha valaki rájuk szól, akkor az azonnal bekerül a sajtóba, és azonnal mindenki sipákolni kezd.

Marhák.

Szeptemberi hiány

Hiányérzetem van. Ha szeptember, akkor iskolakezdés. Tanult reflex. Készen állok a tanulásra, az új ismeretekre, nem akarok reggel 8-ra suliba menni, sem este 8-ig benn maradni és nem akarom hogy üres órák vágják ketté a napomat. És sajnos nem is lesz egyik sem.

Tulajdonképpen az egyik dolog, ami miatt örültem, hogy felvettek phd-ra az az volt, hogy lehet megint "iskolába járni". Nyilván tudtam, hogy ez már nem olyan lesz, mint eddig, de akkor is, legalább heti egyszer lesz valami, amire bejárhatok, jegyzetelhetek, elalhatok, zh-t írhatok, sudokuzhatok. Aztán most úgy tűnik, ebből nem lesz semmi. Még csak hétfőn fog elkezdődni a tárgyfelvétel, de most úgy tűnik, 3 tárgyat és ezzel 32 kreditet fogok tudni felvenni. Ebből 22 a kutatási kredit egyben, aztán van egy bioinformatikai gyakorlat, amit a főnököm fog tartani januárban, a vizsgaidőszakban, tömbösítve, a másik pedig valamilyen hallgatói beszámolók, amiről szintén nem gondolok sokkal többet.

Szóval nem lesznek óráim. 18 év után most először úgy kezdődik a szeptember, hogy nem kell órára járnom. Most kicsit úgy érzem magam, mint Pavlov kutyája, ha a csengetésre nem kap enni. Pedig éhes vagyok, és csengetnek. Becsengettek.

Menjünk máááár

Most próbáljátok meg elképzelni, milyen lehet az, amikor minden egyes futásnál így indulunk el itthonról. Én a piros pólóshoz hasonlóan próbálom indulásra bírni Herceget, aki a kék pólós lelkesedésével 10 percnyi folyamatos "öltözz már át" könyörgés után végre megmozdul, majd a bemelegítés után közli, hogy álmos, és elfáradt, végül további 10 perc cipőfelvétel-ivás-gépkikapcsolás után az alábbi jelenet metaforájával elindul.

Alkalmazkodók

Vannak helyzetek, amikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy azt terveztük, vagy ahogy kellett volna. Az ilyen esetekkel szemben én általában toleráns és megértő vagyok. De vannak, akik állandóan nyígnak, akiknek semmi sem jó akkor és ott ahol...
Azt hittem, ilyen a dolgozó embereknél már nincs. De van. Az a helyzet, hogy van a közvetlen munkakörnyezetemben olyan ember, akinél már sokszor fordult elő, hogy iskolás módjára kér haladékot mindenre, és a megbeszélt csoporteseményekből is sorra húzza ki magát. Szóval az, hogy február első hetétől, vagyis már fél éve rögzítve van, hgy kedden 11-kor csoportgyűlés és journal club van, ehhez képest állandóan átrakjuk 1-2 nappal arrébb, és rendszeresen úgy, hogy 1-1,5 órával előtte kapjuk az emailt, hogy jaj jaj bocsi nagy baj lenne-e... És ha nagy baj lenne, akkor mi van? Akkor se készült fel... Aztán persze a csoport 1 éves szülinapját is megünneplendő közös ebédre sem jön el. De ez most csak 1 konkrét eset volt, többször megtörtént már és nem csak egy emberrel.
Nem tudom, ők felfogják-e azt, hogy milyen óriási szerencsénk van a főnökünkkel, akinek fogalmam sincs, mi járhat ilyenkor a fejeben, ugyanis nem reagál ezekre az esetekre, csak beletörődött hangnemben közli, hogy akkor nem ma lesz a megbeszélés.
Én főnökömnek tekintem a főnökömet, és teljesen őrá bízom az ilyen helyzetek kezelését, de őszintén megmondom, hogy én hasonló heyzetben sokkal szigorúbb lennék. Utálom, hogy mások, akik velem rangban és mindenben egy szinten vannak, nem képesek egészen minimális követelményeknek megfelelni, amiknek nekem is meg kell felelni, és nekem nem okoz semmi gondot. Miért nem képesek alkalmazkodni?

Újra ősz, újra iskola

Mától hivatalosan is, teljes értékben és mértékben phd hallható vagyok.

Iskolás lettem.

Szeretem a szeptember 1-jei reggeleket.