Alkalmazkodók

Vannak helyzetek, amikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy azt terveztük, vagy ahogy kellett volna. Az ilyen esetekkel szemben én általában toleráns és megértő vagyok. De vannak, akik állandóan nyígnak, akiknek semmi sem jó akkor és ott ahol...
Azt hittem, ilyen a dolgozó embereknél már nincs. De van. Az a helyzet, hogy van a közvetlen munkakörnyezetemben olyan ember, akinél már sokszor fordult elő, hogy iskolás módjára kér haladékot mindenre, és a megbeszélt csoporteseményekből is sorra húzza ki magát. Szóval az, hogy február első hetétől, vagyis már fél éve rögzítve van, hgy kedden 11-kor csoportgyűlés és journal club van, ehhez képest állandóan átrakjuk 1-2 nappal arrébb, és rendszeresen úgy, hogy 1-1,5 órával előtte kapjuk az emailt, hogy jaj jaj bocsi nagy baj lenne-e... És ha nagy baj lenne, akkor mi van? Akkor se készült fel... Aztán persze a csoport 1 éves szülinapját is megünneplendő közös ebédre sem jön el. De ez most csak 1 konkrét eset volt, többször megtörtént már és nem csak egy emberrel.
Nem tudom, ők felfogják-e azt, hogy milyen óriási szerencsénk van a főnökünkkel, akinek fogalmam sincs, mi járhat ilyenkor a fejeben, ugyanis nem reagál ezekre az esetekre, csak beletörődött hangnemben közli, hogy akkor nem ma lesz a megbeszélés.
Én főnökömnek tekintem a főnökömet, és teljesen őrá bízom az ilyen helyzetek kezelését, de őszintén megmondom, hogy én hasonló heyzetben sokkal szigorúbb lennék. Utálom, hogy mások, akik velem rangban és mindenben egy szinten vannak, nem képesek egészen minimális követelményeknek megfelelni, amiknek nekem is meg kell felelni, és nekem nem okoz semmi gondot. Miért nem képesek alkalmazkodni?