Ez egy nagyon jó nap volt, két nagy sikerélményem is lett ma a munkában.
Ma egy rendhagyó csoportgyűlést tartottunk. Van egy olyan kutatási témánk, amivel kisebb-nagyobb mértékben mindannyian foglalkoztunk már, más-más vonatkozásban, és többnyire egymástól függetlenül. A mai alkalommal pedig összeraktuk az eddig megszerzett tudásunkat, mindenki elmondta, hogy mit csinált, mit tudunk eddig. Az egyik munkatársam a gyűlés végén nagyon jól fogalmazta meg, hogy eddig mindenki csinált valamit úgy, hogy nem tudtuk mire is lesz jó, és hogy mit csinál a másik, és most hopp, hirtelen összeállt a kép, és azt látjuk, hogy eljutottunk valahova. Még nem vagyunk készen, de már látványosan vagyunk valahol, és ez pozitív ösztönzőerőt, lelkesedést ad mindannyiunknak. Ezt én is így érzem, és annak külön örülök, hogy bár nekem ebben a folyamatban egy egészen kicsi feladatom volt csak (egy táblázatot készítettem el), de arra folyton hivatkozik mindenki, úgy tűnik, nagyon fontos volt és hasznos.
A másik sikerélményem pedig, hogy ma néhány óra alatt kibogoztam egy olyan problémát, amivel az egyik munkatársam már jóideje küzd (nem tudom, mennyi időt töltött ő el ezzel, de szerintem néhány hete foglalkozhat vele)... A hiba egyik forrása az volt, hogy tökéletesen félreértette a feladatot, a másik pedig, hogy teljesen elavult adatokkal dolgozott, teljesen nem igazi számokkal, valamit nagyon elnézett.
Nem tudom, én mennyire veszem át innentől az ő munkáját, nem mintha egyébként nem dolgoznék még emellett két másik feladaton is egyszerre, de holnap mindenesetre itt folytatom.
Lelkesedés van most, és haladás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése