Hiányérzetem van. Ha szeptember, akkor iskolakezdés. Tanult reflex. Készen állok a tanulásra, az új ismeretekre, nem akarok reggel 8-ra suliba menni, sem este 8-ig benn maradni és nem akarom hogy üres órák vágják ketté a napomat. És sajnos nem is lesz egyik sem.
Tulajdonképpen az egyik dolog, ami miatt örültem, hogy felvettek phd-ra az az volt, hogy lehet megint "iskolába járni". Nyilván tudtam, hogy ez már nem olyan lesz, mint eddig, de akkor is, legalább heti egyszer lesz valami, amire bejárhatok, jegyzetelhetek, elalhatok, zh-t írhatok, sudokuzhatok. Aztán most úgy tűnik, ebből nem lesz semmi. Még csak hétfőn fog elkezdődni a tárgyfelvétel, de most úgy tűnik, 3 tárgyat és ezzel 32 kreditet fogok tudni felvenni. Ebből 22 a kutatási kredit egyben, aztán van egy bioinformatikai gyakorlat, amit a főnököm fog tartani januárban, a vizsgaidőszakban, tömbösítve, a másik pedig valamilyen hallgatói beszámolók, amiről szintén nem gondolok sokkal többet.
Szóval nem lesznek óráim. 18 év után most először úgy kezdődik a szeptember, hogy nem kell órára járnom. Most kicsit úgy érzem magam, mint Pavlov kutyája, ha a csengetésre nem kap enni. Pedig éhes vagyok, és csengetnek. Becsengettek.
1 megjegyzés:
Járj be az óráimra
Megjegyzés küldése