#1
Kezdem azzal, hogy már a 3. könyvet fejeztem be. A La Belle Sauvage után most elolvastam az Északi fényt (Az arany iránytű). Ezt már régebben olvastam, de alig emlékeztem valamire, és egészen érdekes volt az előzmények ismeretében olvasni.
Tavaly óta vált szokásommá könyveket angolul olvasni. Nehezen szántam rá magam, mert tartottam tőle, hogy túl sok ismeretlen szóval fogok találkozni, és az olvasásból szótárazás lett. Az a tapasztalatom, hogy érdemes a könnyebb olvasmányokkal kezdeni, csak persze nem annyira tudja az ember, melyik lesz könnyű vagy nehéz. A Narnia Krónikái páldául nekem többnyire könnyű olvasmánynak számít, és most már a 3. kötetet (The Horse and his Boy) is elolvastam.
Az az érdekes élmény ért, hogy miközben az Arany iránytűt olvastam magyarul, többször éledt fel bennem a kíváncsiság, hogy az adott néhány mondat vajon az eredeti angol nyelvű könyvben hogyan van megírva. Ilyenkor valahogyan azt éreztem, hogy a magyar mondat nem elég gördülékeny, vagy nem jól értelmezhető. Például, ha a magyar mondatban harmadik személy az alany, és a jelenetben nem egyértelmű, hogy ki beszél kinek, pedig ez az angol mondatban bizonyára kiderül. Lassan eljutok oda, hogy angol írótól szívesebben fogok angolul olvasni, mint ahogy a sorozatokat és filmeket is inkább nézem már eredeti nyelven.
Azt kell mondjam egyébként, hogy nekem az új könyv, vagyis Az északi fény előtörténete jobban tetszett, izgalmasabb volt. Abban a könyvben volt olyan, hogy konkrétan féltem az egyik szereplőtől. Annyira izgalmas úgy olvasni, hogy hat rád a könyv, nem csak úgy elképzeled magad előtt a történetet, hanem rendesen a lelkedre hat, és magába von.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése