Vannak az életben olyan napok, amik különösen fontosak. Ez nem olyan nap. Ez a nap egyszerűen csak fontos, amit különlegessé lehet tenni. És minél különlegesebbé teszik, annál fontosabb lesz. Mert nyilván arra emlékszik az ember szívesen és igazán, amiket valakihez tud kötni, és valaki miatt nagyon tud szeretni, még ha annyira nem is lehet, mint azt a valakit. Én például szeretem a kardvirágot. És egy 11-ét. De mostmár egészen sok 11-ét szeretek, például az áprilisit különösen, mert különleges volt, tehát fontos. És ami különösen fontos az emlékezetes is.
Nade lényeg az, hogy azért is szeretem az elmúlt 3 (vagy akár 4) hónapot, mert az előző napokban nagyon örültem annak, hogy észrevettem, hogy újra mennyit mosolygok és megint egyre badrabb leszek és hókamókás bolondlány és szeretek ilyen lenni. És eszembe jutott az is, hogy régen én vidítottam fel az embereket, és mennyire örültem, amikor a szomorkodók mosolyogtak. Hiszen a felhők között is van szivárvány.
Szeretek mosolyogni, mert szeretem, ha visszamosolyognak rám, különösen ha azt Kékszemű teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése