Hétfő délután-este utazom Pestre. Egyedül. Ez már önmagában félelmetes számomra. Egyedül veszem meg a jegyet, utazom a vonaton, találok ki a Keletiből, találom meg a jegypénztárt, veszek bérletet, szállok fel a 7-es buszra, szállok át a Móriczon 3 féle villamosra, találom meg a kolit és jelentkezem be. Jaj, kicsi vagyok én még ehhez - túl sokan vannak ott.
De azért várom persze. Csak nem tudom, hogy milyen benyomásom lesz. Lehet, hogy utálni fogom az egészet, és csak azért vegyenek fel, mert nem lenne hol laknom. De mi van akkor, ha nagyon megtetszik a hely, rájövök hogy nagyon jóféle társaság van ott? Kevés embert vesznek fel, de nem tudom mennyit. Kíváncsi lennék, hány ember jelentkezett összesen, és ebből hány olyan lett visszahívva a szóbelire, aki bentlakást is kér a tanévre.
Anyának mindig van egy elképzelése arról, hogy egy-egy engem érintő eseménynek (versenynek, pályázatnak, vizsgának, stb.) milyen vége lesz. Ez általában pozitív vélemény, amit próbál belémsúlykolni, de én inkább mindig a rosszabb esetre készülök fel, annak ellenére, hogy többnyire neki van igaza. De most, amikor elmondtam neki, hogy kb. mire is lehet itt számítani, sikerült elbizonytalanítanom őt. Az én anyukám elbizonytalanodott. Ez pedig engem is még jobban megijeszt. Tartok tőle, hogy nem fognak felvenni. Akkor viszont garantált a gyönyörű panorámás lakás: a híd szemben lévő pillérére néz majd az ablakom. És még választásom is van: BP elég nagy ahhoz, hogy 14 híd közül válasszam ki a legmegfelelőbbet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése