Ígytörtént

Napok óta akarok írni ide néhány mondatot, de hát mit tehet az ember, ha a JustForYou life időközben szerveskémiává változott.

Néhány nappal ezelőtti sztori, hogy felrobbantottam egy adag rakottkrumplit. It's magic.

Tegnap reggel suliba menet most én mentettem meg a csigákat Herceg helyett is, pontosabban csak egyet, mert a többi már szilánkos volt. Fizkémen pedig egy feladatrészt én oldottam meg kinn a táblánál.

A fizikatanár sikeresen visszatért Indonéziából. Odafelé nem tudom milyen útvonalon mentek, de visszafelé Japánon és Milánón át repültek haza, szóval összességében körberepülték a Földet. Úgy irigylem azokat, akik már ültek repülőn. Én is akarok.

A lyukasórámban a Gömbaulában tanulgattam, és elment előttem egy lány, aki nagyon hasonlított Vicre. Örültem volna, ha nm csak pszeudo.

Voltam ma szétnézni cipő-, szoknya-, és esetleg felsőügyben, de egyikből sem lett semmi. Szép elegáns magassarkú cipőket jelenleg nem árulnak, csak otromba félméteressarkú, mondhatni félrozmárfogú, vasalótalpú bumfordi gólyalábakat. Szoknyából pedig vagy túl hosszú, vagy túl rövid, vagy fekete. Na ezekre én pont nem vágyom. Felsőt meg csak szoknyához keresek majd. Sőt, lehet, hogy új napszemüveget is szeretnék. Nagyon vicces, hogy Verébbel mennyire egy hullámhosszon vagyunk, pedig nem is beszéltünk össze. De régen is gyakran vágtunk egymás gondolatába.

Holnap az állatkertbe megyünk etolgyakon, még el kéne hozzá olvasnom az anyagot, de legalább már kinyomtattam.

Szombaton a szakkoli bioszos részével a Kékesre megyünk kirándulni. Utána meg Herceg. Meg majd hétfő, és "kanyarog a kifli a vaj alatt", én meg majd alakulok mint púposgyerek... De lesz megint vokál. Legyenhétfő.

JustForYou

Az életem kb. 3 hete a fizkémről szól. (És még annyi minden másra kéne készülni...)

sOkKos

Hazajöttem a koliba, és egy rakat vadidegen, okosnak tűnő ember rohangált a folyón. A kémiai diákolimpiára készülő csapat ők mind. Félek tőlük.

Hull a hó

Április 26, hétfő. Virágzó tavasz. Fújdogál a szél, virághullás, hóvihar. Fun.

Újratöltve

Nagyon jó volt ez a mai vokál. 4-en voltunk 4 szólam. Először kicsit féltem, hogy egyedül vagyok jaj mi lesz, aztán még tetszett is. Tényleg jó az, ha csak kevesen vagyunk, de vannak dalok, amihez azért több ember kell. Viszont elegen voltunk az Irish Blessinghez és az Oremi-hez. Legközelebb, remélem jövőhét hétfőn pedig valami mást is megnézünk majd.

Tényleg nagyon hiányzott ez az életemből.

Pont így

Most így visszagondolva annyira szeretem az ilyen hétvégéket. Amikor úgy érek haza, hogy az Anyukám ebéddel vár, amikor koncerten minden megbeszélés nélkül, váratlanul felbukkannak a legjobb barátaim, amikor csak legyintünk egyet, hogy jó, hát akkor mégsem alszom otthon, amikor sokat beszélgetünk, amikor sikerül az első boltban venni egy csini szoknyát meg hozzá felsőt, amikor csakúgy pihenésképp kapcsolgathatom a tévét, amikor Hercegnél vagyok és odagyűlik a nép, akik mind jól érzik magukat, pedig néhányan nem is nagyon ismerik egymást, és lehet közösen fishingandhuntingot nézni, és az izgalom a tető fokára hág, hogy mikor lesz már nem FandH, meg rózsaszín macska ugrik az ember fejére gördeszkázás közben, meg lehet nekik melegszendvicsvacsit csinálni, és kinn a konyhában is lehet beszélgetni, vagy épp egyedül kell zenét hallgatni, meg amikor reggel örömmel ébredek fel, mert ott van mellettem az, akit igazán szeretek, és amikor összegyűlik a Család, akik nem nagyon ismernek engem, de mind olyan kedvesek és történeteket mesének és mindenki nevet, mert ők mind fontosak egymásnak és már nekem is, igazán. És közkívánatra megosztom az egész világgal, hogy alig várom már hogy néhány hónap múlva együtt lakjak Herceggel. S még arra is rájöttem, hogy van, akivel picit többet kéne beszélgetnem, mert fontosabb nekem, mint amennyire azt meg tudom mutatni.

Blogger World

Na ezt már szeretem. Sok lelkes blogoló lassan nem fog elférni a kedvences csíkomon. Azért csak gyűljetek, gyűljetek.

U. i.: és nyilvánosítsatok...

Fél év magány

Elbúcsúztattuk. Most egy ideig hiányozni fog a zöldnadrágos kócos fiú.

Ez a történet nem Macondoban játszódik. A fiú visszajön. Visszajön.

Ígytelneknapjaim

Na csak hogy mi is történt velem mostanában. Először is túl vagyok a fizkémzh-n. Ezen a lelki megnyugváson már többé-kevésbé túl tettem magam, de eléggé nyomasztó, hogy állítólag 3 hetet kell várni az eredményre. A mai nagy feladat a holnapi határidejű minőségbiztosítás-beadandó megírása volt. Kb. 10 órát vett igénybe, eléggé lefárasztott, és a Nap-féle beöltözős sztárparty is kimaradt, de legalább kész van. Ami nem fun, hogy nem tudom kinyomtatni, de erre való a kedves és segítőkész férfiember.

Holnap végre vége ennek a hétnek, és megyek haza, ami akár nagynagy öröm is lehetne, csak épp az Anyukámat nem fogom látni. Vagyis lehet, hogy pénteken pár órát, meg szombaton pár órát, de se péntek este, se szombat délután-este, se egész vasárnap. Na jó, este 9-körül lehet hogy hazaér majd. Ami viszont mégiscsak jó abban, hogy hazamegyek, az az, hogy egyrészt mehetek a fülesemért, másrészt pénteken chili búcsúkoncert lesz, amiből leginkább a koncert részének örülök, a búcsúnak nem annyira. Bár ki tudja, lehet hogy nem repkednek a madarak még akkor sem...

Szombaton Hercegnél lesz a Nagy Hallgatózás - ebből lehetne fészbúkíventet csinálni -, ahol végre lehet találkozni megint az emberekkel. Vasárnap pedig mehetek újra szavazni. Tényleg, akkor is fogom látni az Anyukámat! Nahát, erre eddig nem is gondoltam. Hétfőn pedig, mikor visszajövünk végrevalahára összegyűlik kb. 6 ember, és énekelni fog. Vagy legalábbis örül egymásnak.

Szépszerda

Annyira jó túl lenni a fizkém első részén, hogy az nagyon. Remélem, hogy legalább olyan jól sikerült, mint amilyen ideges az elején voltam, és az eredmény is olyan sokat ér majd, mint amennyit készültem rá.

Ma ettem életem első gyrospitábanját. Abszolút finom dolog, de szerintem legalább duplailyen vastag pitában kéne gyártani. A görögsaláta pedig finom. És a Szerelmemtől még mindenféle csigákat is kaptam, de nem azokat, amiket reggel útközben pakolászott arrébb az útról, merthogy rosszirányba mennek.

Reggel pedig megengedtem egy késnek, hogy belülről is megnézze az ujjamat. Pedig nem szerettem volna. Valamint fáj a nyakam a sok fizkémtanulástól. Masszás rendel.

Na nem mintha pihheni szeretnék, péntekre meg kell írnom egy 4-6 oldalas beadandót, de még a témáját sem tudom.

Szülikoncert

Szóval volt ez a fantasztikus szülinapi Depikoncert.

Volt 3 előzenekar, ebből az elsőn még nem voltunk ott. A második, név nélkül a Horda elég érdekes formáció. Eddig nem ismertem őket, de őszintén szólva nem is nagyon fogok érdeklődni irántuk. 2 dobosuk van, akik nagyon jó alapot adnak a zenének. Szerintem a basszer szép 6húros példány volt, azt szeretem ám, viszont az egyik gitár Flying-V volt, ami viszont nagyon nem tetszik. A szólógitár pedig nem volt olyan hűde.

A meglepetés előzenekar a Subscribe volt. Őket eddig is szerettem, most is szeretem, az egyik énekes srác ugyanolyan bolond, mint eddig. Egészen elöl álltunk, a kordon közelében, és a mászós srác felugrott a korlátra, egészen behajolt a közönségbe. Alig egy méter választott el a gyönyörű hosszú rasztahajától. Hau. Érzelgősséget offolva volt pogo is, mi voltunk a támasztóemberek, hogy "ittmárnemkéne". Hogy minél több számot el tudjanak játszani, inkább sokból játszottak kicsit, összepakolva a végeket. Aztán jött a Depresszió.

Még indig eléggé elöl álltunk, de a önkívületbe esett pogózó rajongó annyira összeszorított bennünket, hogy levegőt alig kaptam. Aztán hátrébb mentünk, ott már jó volt. Ami meglepett, hogy elég rövid volt a koncert, legalább 2 órásra számítottam, de csak vagy másfelet játszottak. Ami nagyon tetszett hogy az új tag, a billentyűs régebbi számokba is belejátszott, és nagyon feldobta azokat. És jópofa volt, ahogy a haját rázta. Feri néha kicsit más dallammal énekelte a dalokat, mint ahogy a forgalomban lévő verzióban megszoktam, az kicsit furcsa volt. Viszont volt videoklipforgatás, és az egész koncertről DVD készül. Remélem valahol valahogy rajta leszünk.

Ígyhát úgy esett, hogy jól esett, a Depi sokszor megköszönte a közönségnek, én meg, mint közönség Boldog Szülinapot kívánok nekik!

És hogy is mondta Feri... találkozunk 2050-ben.

Megfontolandó

Miezmár.

Elveszett az egyik kiskanalam, kellően nagy felületen leforráztam a nyelvemet, a pohár széle megkarcolta a számat, és -egy hír tegnapról - egy bácsi rámlőtt az esernyőjével. Wtf?!

BloggerBuzz

Hát én nagyon örülök annak, hogy az egyik legjobb barátnőm is elkezdett blogot írni. Kár hogy a többiek nem írnak, nem olyan vicces mindenkitől 2-300 km-re lenni. Úgy hiányoznak ők mind.

Tavaszi víz

Azt szeretem ebben a takonyidőben, hogy utána kisüt a nap, és minden gyönyörű lesz, szép dús zöld fűfamező illatozik, fehérlilasárga virágok nyílnak, és találkoztam ma egy szarvasbogár-hölgyeménnyel. Mondjuk a széttaposott gilisztáknak annyira nem örültem.

Őszieső

Nem örülök annak, hogy esik az eső. Rengeteget aludtam, de mégsem vagyok hűdevidám így. Az viszont nagyon tetszik, amikor leszállok a villamosról, és ahogy elmegy, mögötte a sínben patakként folyik a víz. Meg amúgy szeretem nézni a pocsolyákba eső cseppeket is. Igazából nem is olyan rossz ez, csak ne lenne ilyen szomorkás.

Az év hétvégéje

Tudom, így áprilisban kicsit elhamarkodott ezt a címet adni, de szerintem megérdemli.

Pénteken hazamentünk, otthon várt rám sok sok rántott csirkeszárny meg krumplipüré meg ilyen finomságok, aztán szombat déltutánig néha-néha tanulgattunk.

Este volt Petyabuli. Eddig nem sok tapasztalatom volt arról, hogy milyen ez, de kár, hogy mostanában nem lesz több. És szeretem ezeket az embereket. Voltunk sokan, beszélgettünk sokat, nevettünk sokat, gitároztak (-tam) sokat (fájtak is utána az ujjaim jól), volt Rizikó és videónézés, meg bakelithallgatás, meg borozás és béjlízszerűlötyi-ivás, de mindez nem ilyen sorrendben. Minden közül a legjobb az éjféli ölelés volt, nem véletlenül. Ezzel kezdődött a vasárnap. 3 körül értónk haza, aztán aludtunk, utána elmentün szavazni. Merthogy már én is ilyen felelősségteljes állampolgár lettem, és éltem a szavazati jogommal. És ezért még oklevelet is kaptam. Aztán bolti kitérővel hazamentünk, ittunk kakaót és nekiláttunk a főzésnek. Aztán Anya egy kicsit hazajött, ebédelt, majd visszament a bizottságba szavazólapokat osztani. Mi meg jól elmentünk moziba megnézni az Alíz in Wonderlandet a newllal, a kutyával, Kalapossal, és Vadalmával, meg a kétféle királynővel és a sárkánnyal. Nem velük mentünk, ők a filmben voltak, bár térben. Aztán hazamentünk, vacsiztunk, aztán este lett, anya hazajött, közben volt némi kalamajka a választással, de amíg lett eredmény, a tévében trombitáltak, a helyszíni koncerten meg végére ért a repertoire. Némi pakolást és alvást leszámítva itt ért véget a hétvége, ahol milyen nagyszerűen megünnepeltük, hogy egy évesek lettünk.

Kampányfrász

Soha nem éreztem még ilyenfajta félelmet. Nem gondoltam volna, hogy ez valóban létezik. Nem szeretnék diktatórikus országban élni. Hamar eltereltem erről a gondolataimat, reméltem, hogy ettől valójában nincs félnivalóm. Aztán meg is oldódott a dolog.

Ki is vagyok én?

Na ezt most csak azért, hogy megtudjam, tényleg azért szeretem-e ezt az együttest, amiért. (Mint később kiderült, igen.)

Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz és a kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból!

Depresszió

Férfi vagy, vagy nő?

"Úgy kell működj, mint a gépek
Érzéstelen mintaképek"

Írj magadról!

„Tudd meg, itt érző szív ver, a fontos a jó, a szeretet
Nem akarok látszani, játszani másnak egy ócska szerepet
Túl sok hazug dal van már, nem kell folytatás
Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás”

"Örökké harc dúl bennem
A fénytelen árnyék mennyit ér?
A vágy és tűz hajt engem
De tőled féltem, ez kísért."

"Tudom, hogy ki vagy
És azt is mennyit érsz
A sötét a mélybe ránt
Ha mindig ott lent élsz "

„Még él! Mindig itt van mindkét énem!
Szét tép! De egyben is tart amíg érzem.”

(Egyébként van erre egy Ki is vagyok én? c. számuk is.)

Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?

„Lelkem tüze engem éget,ez a szenvedés soha nem ér véget”

„Ha elfáraszt, elválaszt
Ez a világ akkor is él
A kötelékünk, összeértünk
A múltunk miattunk beszél
Az eltünés kampánya ellen
Ne járjon át az a szellem
Amiben a vég fogant máshol
És így ott leszek veled bárhol
A döntés itt a két kezünkben
Együtt vagy a szürkületben
A döntés itt a két kezünkben
Nem a végzetünkben”

„Aki nem akar adni magából
Az dob el mindent magától”

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?

„Nem hittem el, hogy létezik akit így lehet és így szeret,
De bármikor, ha kérdezik most már így felel a szerkezet,
Ami Érted úgy dobban, mint egy erőmű ha robban:
A szivárványon túl is Te vagy az álmomban!

A mámor és az élvezet amit nem nagyít a képzelet,
Egy a szív, a gondolat, tiszta minden mozdulat,
Igazi boldogság, igazi szabadság,
Nekem a magány volt béklyó, de Veled érzem élni jó!

Mert nincs olyan erő, ami Tőlünk elveheti már,
A hitet, mit csak mi éltünk, de a végtelenen át,
Nincs olyan erő, ami Tőlünk elveheti már,
A csodát amit mi érzünk... egymás iránt!

A flegma szó csak tompa kés, a sötét veremből ébredés
Nekem az ,hogy megtaláltam a társat, akire vágytam!
Kívül-belül szép mindene, tudom rég!
Az utamon tovább már csak Veled indulnék!
…
A csodát amit mi érzünk,(éjjel nappal) a hitet mit csak mi éltünk,(éjjel nappal)
A csodát amit mi érzünk (éjjel nappal)... egymás iránt!”

Most hol lennél szívesen?

„Közeli helyeken,
dombokon hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.”

„Legyen a Föld jobb hely, mint volt!
Hagyjuk el már ezt a kort!
Ahol a béke túl kevés
Jöjjön el az ébredés ”

Éjszaka egyedül.

Mit gondolsz a szeretetről?

„De engem csak az érdekel,
hogy te élj”

„Minden ami vagyok az nem gép
S ez ne is legyen másképp
Mert ha műanyag lennék
Elvesznék...”

„Bizalmat csak egyszer
Adunk és csak egyszer
Kapunk…

…

Láss úgy, ahogy lettem!
Értsd meg, amit tettem!
Adj meg minden jót nekem!
s én érted ezt mindig megteszem”

Milyen az életed?

„Mert Néha Szar Egyedül Néha…
Köszönöm, hogy mellettem, és velem van sok jó ember
Remélem, hogy viszonozni tudom nekik én is ezerszer
Hogy tőlük mindig félig megteltnek érzem a korsót
Nem vagyok beteg, elveszett, csak néha egy-két dolgot...

Másként látok, hogy ezzel önmagam lehessek
De nekem is kell egy társ és, hogy igazán nevessek”

„Játszmám csak egy van, ezért nem mindegy, hogy élem
Közben a fontos nevetni, nem hogyha már végem
Míg céltudat vezérel, segít, majd jobbra fordul
Minden még akkor is, ha az ég is a földre zúdul”

„De veled érzem, élni jó!”

Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?

„Hagyjatok bízni!
Talán, ha küzdök, működik
Hagyjatok bízni!
Különben ezt is elveszik”

Skipaday

Tegnap este teljesen véletlenül jöttem rá, hogy aznap volt április elseje. Azt hiszem, erről lemaradtam.