Ígytörtént

Napok óta akarok írni ide néhány mondatot, de hát mit tehet az ember, ha a JustForYou life időközben szerveskémiává változott.

Néhány nappal ezelőtti sztori, hogy felrobbantottam egy adag rakottkrumplit. It's magic.

Tegnap reggel suliba menet most én mentettem meg a csigákat Herceg helyett is, pontosabban csak egyet, mert a többi már szilánkos volt. Fizkémen pedig egy feladatrészt én oldottam meg kinn a táblánál.

A fizikatanár sikeresen visszatért Indonéziából. Odafelé nem tudom milyen útvonalon mentek, de visszafelé Japánon és Milánón át repültek haza, szóval összességében körberepülték a Földet. Úgy irigylem azokat, akik már ültek repülőn. Én is akarok.

A lyukasórámban a Gömbaulában tanulgattam, és elment előttem egy lány, aki nagyon hasonlított Vicre. Örültem volna, ha nm csak pszeudo.

Voltam ma szétnézni cipő-, szoknya-, és esetleg felsőügyben, de egyikből sem lett semmi. Szép elegáns magassarkú cipőket jelenleg nem árulnak, csak otromba félméteressarkú, mondhatni félrozmárfogú, vasalótalpú bumfordi gólyalábakat. Szoknyából pedig vagy túl hosszú, vagy túl rövid, vagy fekete. Na ezekre én pont nem vágyom. Felsőt meg csak szoknyához keresek majd. Sőt, lehet, hogy új napszemüveget is szeretnék. Nagyon vicces, hogy Verébbel mennyire egy hullámhosszon vagyunk, pedig nem is beszéltünk össze. De régen is gyakran vágtunk egymás gondolatába.

Holnap az állatkertbe megyünk etolgyakon, még el kéne hozzá olvasnom az anyagot, de legalább már kinyomtattam.

Szombaton a szakkoli bioszos részével a Kékesre megyünk kirándulni. Utána meg Herceg. Meg majd hétfő, és "kanyarog a kifli a vaj alatt", én meg majd alakulok mint púposgyerek... De lesz megint vokál. Legyenhétfő.