Az élet fintora, vagy mit szoktak erre mondani.
Volt nekem egy osztálytársam, a kapcsolatunkat nem részletezném, mondjuk nem volt felhőtlen. Olyasmi volt, mint a Vörössel. És ez a lány néha furán viselkedett, nem volt látványos, de észrevehető volt. Ezt én akkor nem tudtam mire vélni, ő azt mondta, epilepsziás. Na bumm, nem tudom mi az.
Aztán most, 10 évvel később itt ülök a szakdolgozatom felett, és pontos diagnózist tudok adni erre a jelenségre, és olyan sokszor eszembe jut, és úgy remélem, hogy kinőtte, mert ezt ki lehet.
Tényleg kár, hogy akkor ezeket nem tudtam. És hogy az osztályból sem tudta senki. Talán még a tanárok sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése