Szegény kis teknősök :(

Szegény kis tengeri teknősök azért eszik meg a tengerekben sodródó műanyag szemetet, mert az úgy polarizálja a fényt, mintha medúza lenne. Szegény kis butus tengeri teknősöknek meg megtetszik, és nemfinom. Mú.

Operált éjszaka

Általában nem szokott zavarni, ha valamiért azzal álmodom, amit épp tanulok. A nyáron, meg az elmúlt hetekben is többször volt ilyen. 

Betegen viszont az álmok is mások. Az éjjel egy egyenletet próbáltam megoldani, amiben csak operátorok voltak, leginkább a P, R, Q, T és I betűkre emlékszem, és arra, hogy órákon keresztül erről álmodtam. Olyan 1 óra körül valamelyest felébredtem, épp csak annyira hogy kivonszoljam magam a mosdóba, és tudtam, hogy mi történik, én irányítottam magam, de a gondolatom még mindig álmodott és próbálta megoldani azt az egyenletet. Azt is tudtam közben, hogy én ezt nem akarom, úgyhogy mikor visszamásztam az ágyba, direkt pónilovakra, kis színes virágocskákra és lepkekakira akartam gondolni, de nem, mert megint visszaaludtam és tovább rakosgattam a négyzetre emelt operátorokat egyik oldalról a másikra. Közben pedig fájt a mellkasom és a bal karom. 

Azt hiszem lázas vagyok.

Amikor a tanár is fárad

Borzasztó vicces tanárbácsik mondják nekünk a tudományt, pl.
- rengetegszer kellett bázisvektorokat felírnunk borzasztóhosszú képletekbe, és amikor már sokadszorra tartottunk ott, hogy

 "+ a1b3e1 x e3 + a2b3 e2 ... végülis már Petőfi is mondott nekünk ilyeneket, szabadság, szerelem, e kettő kell nekem" 

- na ott mindenki valahogy így reagált és folytattuk a hosszú sort.

Aztán a másik órán, ahol furcsamód 45 perc után szünet következik, ilyen történt:

 "- mielőtt szünetre mennénk még egy dolgot mondanék... van ugyanis egy jó hír: nincs tovább".

Hát, ma is tanultunk valamit.

Bizonytalan

Ezen az atomkvantum előadáson a tanár biztosan nagyon okosakat mond - relatíve kevéssé tudom megítélni - viszont az kissé kiábrándít, vagy inkább tanácstalanná tesz, amikor a tanár elkezd kételkedni abban, amit ő maga írt le a táblára, és gyanús neki, hogy az úgy nem jó, aztán nézegeti a papírját, és néha rájön a hibára, de néha inkább csak közli, hogy ez most így nem jó, mert ebből nem az fog kijönni, de igazából ő még sose tudta megjegyezni ezt a formulát, pedig ő maga foglalkozik ezzel a méréssel, de ugye le van írva a jegyzetbe, akkor nem kell megtanulni.
Akkor most ilyenkor nekem a vizsgán mit kell majd tudni?

Ja, egyébként ma a tanár az órán rengeteget emlegette a relativitáselméletet, és hogy ezeket már nyilván mindenki mind tudja, majd az óra második felében valamilyen hirtlen idíttatásból mégis megkérdezte az "osztályt", hogy tanultunk-e már relativitáselméletet. És nem. Hoppá.

KönyvhétMém

Ilyet találtam a fb-on, em tudom, tényleg van-e ilyen, de játéknak jó lesz.

Nemzetközi Könyvhét van. A szabály a következő: fogd a hozzád legközelebb eső könyvet, nyisd ki az 52. oldalon, és másold ide az 5. mondatot. Ne említsd a könyv címét. Másold be az állapotodba a szabályt.

"Megengedett prefixált SI-egységei: kg/dm^3, g/cm^3."

Na jó, ez a játék mégsem volt olyan érdekes.

Na eeez kell nekem.

Van egy ember, aki elképesztő dolgokkal foglalkozik. Például tudja, hogy hogy néz ki a hópehely, hogy hogy mozog a ló, hogy hogy tekeredik fel az oposszum a fára, hogy milyen az optimális csontszerkezet, hogy miért csíkos a zebra, hogy miért tarka a tehén, és hogy miért szeretik a rovarok az ablakokat, az autókat és az olajtócsákat.

Kicsit szerelmes lettem abba, amit ez az ember művel, és ezeket én (majdnem) mind meg fogom tanulni tőle.

Gólyákok

Annyira cukik ezek a fizikus gólyák, hogy belehalok.

Például, van egy kölyök. [Mostantól csak Kölyök.] Egyszercsak elkezdett hozzám beszélni, kérdezgetett, én meg válaszoltam. Na aztán másnap az egyik előadás előtt odaül mellém, és elkezd megint beszélni. Hát mit van mit tenni, válaszoltam. De ő meg irtó lelkes, úgy értem sokat beszél. Le nem lehet lőni. És Moliért olvas. (?!) Aztán később közli, hogy szerinte én milyen nagyon jófej vagyok, és hogy tök okosakat tudok mondani, meg olyan egyszerűen, tényként tudok beszélni dolgokról, meg annyi mindenhez tudok hozzászólni, hogy akkor mostantól én vagyok az ő példaképe. Wtf, ám legyen. Cuki kölyök, mondom.

Szegények még épp hogy elkezdték az egyetemet, de máris olyan tapasztalatokat kénytelenek szerezni... Nem gondoltam volna, hogy már a 2. héten egy elsős gólya szájából fogom hallani: "Az a durva, hogy ha most ellógnék egy óráról, azért kéne lógnom, hogy másra tanulhassak".
Édesek, nem?


Egyébként dgy valamiért különösen szereti számpéldáiban a 42-es számot emlegetni. Mondjuk megértem.

Az élet, a világmindenség, meg minden

Arra gondoltam ma, hogy

- annak idején, úgy 1900 körül, volt néhány fura fazon, aki egyszer csak azt találta mondani, hogy figyeljetek srácok, oké, hogy két golyót egymásnak löktök és az így meg úgy mozog, meg az alma is leesik a fáról, de mi van, ha ezek a dolgok icipiciben valahogy egész máshogy működnek? Na ezeket az embereket hívták pl. Rutherfordnak, Bohrnak, Einsteinnek, meg Planck-nak, meg még sok másoknak, akiket ritkábban szoktak emlegetni - a lényeg csak az, hogy megszületett a kvantumfizika, amiről addig senki nem gondolta volna, hogy miafene.

- csöppnyi kis földi életformánknak viszonylag régóta az egyik legizgalmasabb kérdése az, hogy vajon van-e a Földön kívül élet. Namármost ezeket a sztorikat általában csak sci-fikből halljuk. Kérdem én: mi a csudáért feltételezzük, hogy egy intelligenciájában hozzánk hasonló, és fejlett életformát találunk?! Hogy egyáltalán ilyen van. Mégis miért gondoljuk, hogy ha találunk életet, az ugyanannak a "definíciónak"* felel meg, mint itt a Földön? Simán lehet, hogy olyan fehérjéket találunk - feltéve ha fehérjék ott is vannak - hogy olyan aminosavakból állnak, amilyenek nálunk vagy nem fehérjealkotók, vagy többnyire egyáltalán nem is fordulnak elő. Vagy például lehet, hogy az információt náluk nem is RNS vagy DNS jellegű molekula tárolja. És ha mégis, akkor lehet hogy nem is abból a négy (A G T C) nuklotidból áll, mint a miénk. Ilyenkor persze nem is azonosíthatjuk a "DNS-t" ha nincs, vagy ha tök más. Lehet, hogy elmentünk már sok-sok földön kívüli lény mellett, csak nem vettük észre. Meg ha már nem is ilyen molekuláris szinten gondolkozunk, hanem mondjuk sejtszinten. Akkor elégedjünk már meg egy kis prokariótával, vagy baktériummal, vagy gombával. Miért akarunk mi mindenáron helyváltoztatásra képes - beszélő - kommunikáló - gépeket használó - a világűrbe hangokat kibocsátó és űrhajóval csillagközi utakat bebarangoló lényeket?

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy talán túlságosan is ragaszkodunk a saját világunkhoz, nem akarjuk elhinni, hogy ami most van, azt máshogy is lehet. Persze, a mostani világunkat sem ismerjük elég pontosan ahhoz, hogy ilyen messzire mutató kérdésekbe gabalyodjunk bele. Úgyhogy talán mindegy is, amit leírtam, várasson magára még egy kicsit.



* valójában az életnek nincs pontos definíciója

Hegyen

És akkor szombaton felmentünk a Csóványosra.

Az úgy volt, hogy Nyugati pu - Vác - Királyrét: eddig vonattal-busszal, aztán a csóványosra gyalog, onnan vissza, onnan Királyrét - Kismaros - Nyugati.
A gyalogtúra kb. 20 km volt. Indultunk úgy 260 m-ről és 938-ig jutottunk.
Cserébe volt szép időnk. Ahhoz az erős hideg szélhez azért nem ragszkodtam volna. De sütött a nap.

Nyáron legalább ötször voltunk "túrázni", és hiába fáradtam el, másnap mindig szomorú voltam, hogy nincs izomlázam. Ma délutánra egy kicsi lett, de még ez sem az igazi.

Következő állomás valószínűleg a Rám-szakadék lesz.

Axióma

A fizikusok nem hülyék. Tudják, mi a jó.

Ezt a kijelentést - ami a bioinf gyakon hangzott el - a továbbiakban axiómának tekintem magamra nézve. (A "fosztóképzők" indifferensek.)

Mindeztreggel

Felkeltem fél 7 után, gyártottam reggelit, ebédet, teát, összeszedtem magam, 7.45-körül sietősen távoztam, 7.58-ra beértem az épületbe, és csak tippem volt, hogy hol is lehet a terem, mégis hamar megtaláltam, és üres volt. Igen, a tanár tegnapelőtt szólt, hogy ezen a héten még nincsenek gyakorlatok.

Itt még nem adtam fel, megpróbáltam kihasználni a szabaddá vált időmet arra, hogy bemenjek egy boltba, ahová délután úgyis vitt volna utam, de az ember ne várjon csodát 8.15-kor, ha a bolt 9-kor nyit. Ugye. Na itt volt elég, úgyhogy hazajöttem és játszottam Enter Sandmant inkább.

Kedden kaptam Hercegtől egy hosszú zöld botot. Mára gyönyörű vörös kardvirággá változott.

Third

Ma meg az volt, hogy volt három matekórám egymás után, és mikor hazajöttem, Herceg azért a biztonság kedvéért megkérdezte, hogy nincs-e valami bajom, mert ilyet normális ember nyilván nem csinál. Pedig rossznak nem nevezném.

Az első órán megbeszélgettük, hogy mi az a vektor, meg hogy valójában tökre nem mindegy, hogy fizikai vagy matematikai értelemből beszélünk-e róluk, én meg magamban felidéztem a genetikai emlékeimet és a klónozásos technikákat. Az ide vonatkozó tanárembert a továbbiakban csak dgy-nek fogom emlegetni. Szimpatikus ember, okosan értelmesen, figyelmesen beszél, és jó órát tart.

Aztán volt két kalkulus, egy gyak és egy ea egymás után. Volt szó halmazokról, logikáról, függvényekről. Már erről nem mind részleteiben, nyilván. De majd később. Továbbá rájöttem, hogy a matematikusok szeretik a bioszos példákat, ami miatt én szeretem őket. Egyébként a tanár, aki az előadást tartotta, és aki legyen csak SP, alapvetően szimpatikus, és az órája is az, jókat mond, még viccelődik is néha, és nagyon figyel arra, hogy a közönség gyakran kérdez tőle, és ügyesen válaszol rá. Szeretem az ilyen előadókat. Viszont kicsit olyan politikusos megjelenése van (amit tovább fokoz a teremben található kis pulpitus), ezért ösztönösen nem akarnék neki mindent elhinni, pedig muszáj lesz.

The second day of...

Ma is volt nap, reggel 8-tól kb. mostanáig tartott.
Valójában csak ilyen tájékoztató jellegű órák voltak, nem igazi tanagyag. Kivéve atomkvantumon, mert ott belecsaptak a lecsóba. Finom lecsó volt, csak a végére túl sok lett. Tulajdonképpen egész jó aránynak mondható, hogy a 7 oldalas jegyzetemből az első 6 és fél oldal érdekes és tiszta és vidám, aztán jött valami meglepő matekos rész, aminél elég hirtelen vesztettem el a fonalat.
Este itthon átnéztem újra a jegyzetem, borzasztó stréber vagyok, de nem akarok lemaradni rögtön az első héten, a tananyag nélküli előadásokon... szóval Herceg azt találta nekem mondani, hogy ez bezony gömbi geometria, így ez a korábbi post aktuálisabb már nem is lehetne.

The first day of...

Az első napomon egy órám volt, délután négytől. Általános fizika. Öten voltunk a teremben, egy fizika bsc-s fiú, egy kémia bsc-s fiú, egy fizika alpszakos biofizikus lány és egy orvosi phd-ről elfajzott biofizes srác a kis kaspóban ülő aloe növénykéjével. Aztán úgy háromnegyed 5-kor a lány megkereste a tanárt, majd jöttek. Abban maradtunk, hogy a tárgyat végül 3-an fogjuk hallgatni, és mivel óraütközés miatt a bsc-s mechanikát nem tudjuk felvenni, ezért mégiscsak lesz nekünk ez a tárgy, így, hármunknak, családiasan, egy tanszéki szobában, hétfőnként. Cserébe kedden nem kell ugyanezen a tárgyon este 6-8-ig benn ülni. Aztán kerítettünk magunknak egy gyakidőpontot is - ami szintén hétfőn lesz - majd elfutottunk a fizikus könyvtárba, példatárért. Mindegyikünknek jutott, nekem a '69-es kiadás. Srácoknak talán '72-es.

Egyébként van egy olyan gyanúm, hogy a biofizikus tanárbácsik nagyobbik része a kócos-őszes-szakállas típus. Kicsit fura fazonok.

Vektor

A fizika BSc-s gólyák írtak több tárgyból felmérőket, kritériumdolgozatokat, vagy mi a fene. Ez arra jó, hogy  a tanárok egyeseknek emeltszintű csoportot, másoknak felzárkóztató kurzust javasoljak, miközben nagyon szomorúak, hogy mennyire buta emberek jelentkeznek egyetemre.

Nekem ilyen felméréseket nem kellett írni, de mivel nekem is fel kell venni a Vektorszámítás c. tárgyat, a leveleket én is megkaptam, és terveztem is megírni a tesztet. Szerdán volt ez egyébként. Kedden akartam adni magamnak 4 teljes órát, hogy megtanuljak deriválni, integrálni, vektort számolni és mátrixokkal bűvészkedni. Aztán kb. fél óra alatt átlapoztam egy-két deriválós alapszabályt (nem mintha nagyon megjegyeztem volna), majd további húsz percben rájöttem, hogy én tudok koordináta rendszerbe vektort rajzolni, összeadni, kivonni, skalárral szorozni és vektoriálisan is szorozni, sőt, még a mátrixokat is tudom adni és szorozni. Ezen felbuzdulva az integráláshoz hozzá sem nyúltam. Aztán másnap mégsem írtam meg a zh-t.

Valójában kíváncsi lennék, hogy mit alakítottam volna, meg egyáltalán, hogy miket vártak el. Ma küldött egy levelet a tanár az eredményekről. Szemelvények ebből:

Átnéztem a szerdán megírt matematikai felmérő dolgozatokat,
és igen elszomorodtam. De hát ezen már meg sem lepődtem,
hiszen évek óta így megy.

Mint a dolgozat előtt elmondtam, az nem baj, ha valamit azért nem tudsz, mert nem tanították meg a középiskolában. Az viszont már nem (csak) a tanár hibája, ha valaki az olyan elemi ismeretek terén, mint az egész számok osztása, a törtek összeadása, az egyszerű algebrai kifejezésekre vonatkozó azonosságok vagy a logaritmus egyszerű átalakításai, bődületes, ordító marhaságokat ír. Azt pedig nehéz elhinni, hogy egyes középiskolákban egyszerűen kihagyták a tananyagból a vektorok koordináta-rendszerbeli ábrázolását vagy a kör egyenletét.

Annak a 25 hallgatónak a helyében, akik a felmérő dolgozatban szereplő elemi középiskolás feladatok közül egyet sem tudott megoldani, alaposan elgondolkodnék pályaválasztásom helyességén. 

Szóval így áll a helyzet, kissé ijesztő a kép - nem a tananyagról, az emberekről. Bár hozzáteszem, akármikor is tanultam a kör egyenletét először, azóta akárhányszor megtanultam, mindig elfelejtettem.

r^2 = (x-u)^2 + (y-v)^2
Hátha majd most.

magus

Szóval a múltkor lett nekem igazi m.a.g.u.s. karakterem. Arynn-nak hívják, és már el is játszottuk a mintakalandot, és olyan csuda ügyes ez a lány, hogy rögtön 2. szintre lépett. Ennek örömére kaptam Hercegtől igazi karakterlapot, ma pedig szépséges kockákat is!

Beiratkozós

Na, beiratkoztam. Együtt a mesterszakos fizikusokkal, vegyészekkel és csillagászokkal. Ha nem tévedek nagyot, 3-an (de legfeljebb 4-en) vagyunk gólyák ezen a szakon.
Miután 3 példányban aláírtam a Hallgatói Szerződést, a néni azt találta nekem mondai, hogy most üljek le és tanulmányozzam át, amit aláírtam. Nem fordítva kellett volna ezt?
Egyébként nem is tudtam, hogy a szakomért önköltségesen 400 ezer forintot kellene fizetnem félévenként. Van most az a szabály, hogy az évfolyamon a legrosszabbul teljesítő 15% (vagy 20?%)-nyi embert átsorolják önköltségesre. Remélem, hogy 0,3-0,6 embernél nem vacakolnak ilyennel.
ETR-ben órarend még nincs, és 3 óra időpontját továbbra sem tudom...

Elektro

Herceggel beültem egy másodéves bsc-s villanymérnököknek szóló elektronika előadásra. Úgy a bemutatkozást követő 5. mondatában a fickó olyan szavakat mondott egymás után, hogy egészen kétségbeestem. Aztán mégis megtaláltam a fonalat, és csudaérdekes lett az óra.
Ha január környékén nagyon unatkoznék, majd szóljatok már rám, hogy adjam be a jelentkezést villanymérnök bsc-re.