Gólyákok

Annyira cukik ezek a fizikus gólyák, hogy belehalok.

Például, van egy kölyök. [Mostantól csak Kölyök.] Egyszercsak elkezdett hozzám beszélni, kérdezgetett, én meg válaszoltam. Na aztán másnap az egyik előadás előtt odaül mellém, és elkezd megint beszélni. Hát mit van mit tenni, válaszoltam. De ő meg irtó lelkes, úgy értem sokat beszél. Le nem lehet lőni. És Moliért olvas. (?!) Aztán később közli, hogy szerinte én milyen nagyon jófej vagyok, és hogy tök okosakat tudok mondani, meg olyan egyszerűen, tényként tudok beszélni dolgokról, meg annyi mindenhez tudok hozzászólni, hogy akkor mostantól én vagyok az ő példaképe. Wtf, ám legyen. Cuki kölyök, mondom.

Szegények még épp hogy elkezdték az egyetemet, de máris olyan tapasztalatokat kénytelenek szerezni... Nem gondoltam volna, hogy már a 2. héten egy elsős gólya szájából fogom hallani: "Az a durva, hogy ha most ellógnék egy óráról, azért kéne lógnom, hogy másra tanulhassak".
Édesek, nem?


Egyébként dgy valamiért különösen szereti számpéldáiban a 42-es számot emlegetni. Mondjuk megértem.