Csodálatos Neptun

Az a csodálatos ebben a Neptunban, hogy mindenkinél produkál valami hibát. Nálam eddig csak az volt, ami még rengeteg más embernél is, hogy állami részösztöndíjasként voltam beírva, ami nyilván nem igaz, viszont ezt másnapra ki is javították. Pedig nem is szóltam miatta.

Na de most krízis van, vizsgajelentkezés, vagyis csak lenne, nálam legalábbis, mivel nem látom a vizsgaidőpontokat, hiába állítok be mindent ebben az ostoba rendszerben. Megjegyzem nem csak a vizsgaidőpontok nem jelennek meg, hanem a tárgyak sem. Ez nem zavarna különösebben, ha nem 3 hetem lenne vizsgázni, és ha biztos lehetnék benne, hogy a megfelelő időponton lesz helyem.
Most mindenesetre kivárok, és ha addig nem történik semmi, akkor hétfőn bemegyek a TO-ra, és majd ők felveszik nekem a vizsgát. Az egyébként külön poén, hogy a TO minden ajtaja előtt ki van téve a megfelelő név és a hozzá tartozó szakok listája, így mindenki jól tudja, hogy kihez kell pennie panaszkodni. Csakhogy a biofiz msc bezony sehol se szerepel. Na most mi lesz.

Egyébként nem tudom miért aggódom. Dec 21-én úgyis világvége.

Színek

A fonott rozsdabarna haj jó.
A lila kabát jó.
A narancssárga térdig érő csizma jó.
A kék pulcsi jó.
A sötétzöld sál jó.
A tehéntarka táska nem jó.

De mindez együtt, egy emberen, egy időben, na az a nem mindegy.

Vizsgák

Ez most valószínűleg tökre senkit nem fog érdekelni, de azért csak leírom, hogy nem bírom beosztani a vizsgaidőszakomat.
Van 3 teljes hét, ami alatt 6 vizsgát és egy beadandót kell letudnom.
A vektorvizsgáa szóbeli, 38 tételt kell majd kidolgoznom hozzá, de ha ugyanazon a héten még rezgéstanból és kalkulusból is el akarok menni vizsgázni, ami elég valószínű, akkor máris kevésnek tűnik az a 12 nap, amit erre a három tárgyra felkészülési időnek szánni tudok. Egyébként ugyanezen hét péntekén van a bioinf beadandó.
Ezen kívül van még egy áltfiz vizsgám, valószínűleg az is szóbeli lesz, de hogy mikor az még kérdés, valószínűleg egyetlen, nem arrébbrakható időpontban fogunk megegyezni. Az érzékelés biofizikája és a környezetbiofizika szintén kérdés, talán megkérhetem a tanárt, hogy ezt a kettőt egyszerre szeretném letudni, ha már mindkettőből hozzá kéne menni szóbalizni.

Igazából az zavar, hogy a biosznál ott volt előttem, hogy mikből kell majd vizsgáznom, és akkor azt mondtam, hogy na, erre kell egy egész hét, mert ebben sok az anyag, meg meg is akarom tanulni, a másikra elég lesz 4 nap is, arra meg akár kettő is. De most nem tudom felmérni, hogy mire mennyi időt kell majd szánnom, ezért nem tudom pontosan beosztani minden pillanatomat és az egész világ megint ki fog csúszni a kezeim közül. Feltéve hogy egyáltalán addig elkapom a csücskét...

(5-től vizsgajelentkezés van, de még nem akarják meghirdetni az időpontokat.)

Járunk is meg nem is

Az amerikai filmek/sorozatok rendszeresen megjelenő élethelyzete az, amikor a pár, akik már egy ideje kóstolgatják egymást, és azt állítják, hogy együtt járnak, tehát párnak tekintik egymást, szóval a pár egyik tagjának véletlenül kicsúszik a száján a bűvös szó, hogy "ájlávjú" és akkor van ám nagy megdöbbenés, romantika meg minden.
Na én ezt aztán soha nem tudtam megérteni. Először járunk, aztán szeretjük egymást? Hát hogy van ez kérem? Nem fordítva kéne lennie? Meg amúgy is, hogy képes két ember együtt meglenni párként a nélkül, nem mondják egymásnak hogy szeretlek. Ha meg nem tudják kimondani, akkor nem is szeretik egymást. Akkor meg ne járjanak. Vagy ne nevezzék annak. Mindegy. Hülyeség ez is, mint minden.

 fuckthisshit

Végre siker

Jelen pillanatban a legnagyobb sikerélményem, hogy ugyanazt a megoldást kaptam egy mecha példára, mint ami a könyvben van. Elég ritka ez nálam, és sajnos nem a könyv tudja rosszul a dolgokat. Szomorú ez, de legalább édes, mint az a mézes madzag, amit a második zh-n fognak elhúzni előttem.

A mechanika könyvben nem fejezetek, hanem paragrafusok vannak.

A fizikus könyvtárban az 1960-as évektől kezdve megvan az összes Nature és Science kiadvány könyvekbe kötve. Gyönyörűek.

A három héttel ezelőtti álmomban tényleg Fourier-sorfejtettem és -transzformáltam. Semmit kétség.

.

Több emberben is tartom a lelket, de magamban nem tudom. Teljesen önellentmondó az egész elképzelt világom.

Névnapi geometria

Az anyukám névnapi csokrának díszpapírján Escher-féle körhatár rajzok, euklideszi térben ábrázolt hiperbolikus terek vannak. Szerintem jól választottam.

Találtam egy mémet

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Ugyanaz, mint a dédnagymamámnak és remélem ugyanúgy.

2. Melyik dalon tudsz úgy igazán sírni?
Mostanában végülis bármelyiken, de ez nem a dal hibája.

3. Félsz a sötétben?
Nem, a takaró alatt nem bánthat semmi.

4. Szerelmes vagy valakibe?
Több, mint 3 és fél éve.

5. Mi volt a legcikisebb dolog, ami történt veled életedben?
Nem tudom, az ilyeneket igyekszem nem megjegyezni.
De amikor szegény lovat leprokariótáztam, az elég vicces volt.

6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Nem, de elég sokakat pofoztam volna fel, vagy vágtam volna tarkón. Pedig sosem tennék ilyet a valóságban.

7. Szerinted a péntek 13 szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent?
Hétvége jön utána, persze hogy szerencsét!

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Az apámnak még soha semmit sem árultam el.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Nincs, kiváló zenei ízlésem van.

10. Kiskorodban sírtál, amikor szurit kaptál?
Bátor kölyök voltam én, nem egy alamuszi nyuszi, mint most.

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Attól függ.
Ha azért lennék híres, mert lettem valamit az asztalra (pl egy tudományos cikket egy jelentékenyebb folyóiratban) akkor leginkább büszke lennék magamra, és az egész életemet lecserélném egy olyanra, ahol vagy egy szép házam egy nagy tanyával, ahol van 1-2 ló, 2 kutya, néhány tyúk, és egy szép nagy veteményeskert. Akkor bizony boldogság lenne.
De ha pletykalapok rovatain lennék híres, akkor elmennék minél messzebbre, ahol senki nem talál meg.

12. Szoktál álmodozni?
Nem, a fejemben egy fekete lyuk van, ami mindent elnyel és semmit sem enged ki magából...

13. Járnál Chace Crawforddel?
Életemben nem hallottam ezt a nevet, biztos hogy nem.

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, nevek?
1et mindenképp, de 3-ig még gondolatban is bátran elmegyek. Csak az első lányom nevét tudom, de nem árulom el, majd ha aktuális lesz.

15. Adni, vagy kapni jobb?
Barátságot adni, bizalmat kapni.

16. Van elég önbizalmad?
Mostanában nincs, másoknak adtam.

17. Mit változtatnál magadon?
Örülnék ha nem lennék ilyen hízékony alkat, de inkább 10 centivel hosszabb és egészségesebb hajat szeretnék.

18. Várod a sulit?
Minden vasárnap este tűkön ülök.

19. Mi a kedvenc tantárgyad?
Ebben a pillanatban nincs, a túlélésre törekszem. Így visszanézve a biosz szak alatt 3 volt: Biokolloidok és nanostruktúrák,  Fizkém, Szerves kémia. Most azt remélem, hogy a Fullerének és szén nanoszerkezetek c.tárgy lesz, de erre még egy kicsit várnom kell. Meg a termodinamika, arra kíváncsi vagyok.

Nem nyert

Hazahoztam egy csomó tanulnivalót, de hozzá sem akarok nyúlni, mert eddig sem volt semmi értelme. Kezdem azt hinni, hogy ezt a matekos fizikus bulit csak én élvezem, de jobb lenne ha nem tenném. Azért ezt a félévet valahogy végigcsinálom, addig minden nap átgondolom  az életem, kétszer is, amíg rá nem jövök, hogy igazából nem értek semmihez.
A madárijesztő vagyok, aki eszet szeretne. Egy ostoba szalmaembeh.

Gyanús

Van az egyetemen egy srác, több közös órám van vele, fizikus gólyának álcázza magát. Lehet, hogy tényleg az, mindenesetre gyanús. Nagyon agresszív kinézete van. Télen-nyáron napszemüveget visel (ami miért ne jelenthetné, hogy a közelmúltban szemműtete volt). Gyakran hajtja fel a pulcsija kapucniját, miközben a sapkája mindig rajta van, ami elég ijesztő külsőt kölcsönöz neki (lehet hogy csak fázik, vagy félti a kevés hajhagymáját, ami még maradt). Vékony alkatú, nagyon fehér bőre van és némi borostája. Őszintén szólva nem is tudnám megmondani ez alapján, hogy hány éves. Ha tényleg fizikus gólya, akkor mondjuk 19, amit el tudok képzelni róla, de ha kiderülne, hogy 30 is van már, hát azon sem lepődnék meg. A szünetekben általában kimegy cigizni.

Tulajdonképpen félek tőle. Pont úgy néz ki, mint aki nem azért jár egyetemre, hogy tanuljon (bár meggyőződésem hogy az egyetemisták 60-70%-a nem tanulni jár az egyetemre), hanem hogy megfigyeljen, hogy terve minden részletét kidolgozza, majd egy szép napon fegyvert ránt és lesorozatgyilkol egy egész fizikus évfolyamot, vagy bárkit, aki szembe jön. 

Ma vektor ea vége előtt egy kicsivel, dgy egyszer csak összeráncolta a szemöldökét, és valakitől megkérdezte: "Te mit csinálsz ott hátul?" A teremben ülő ~150 ember egyszerre odanézett - én is - és láss csodát, ez a fura figura ott állt a leghátsó sorban, és rendezkedett, kicsit meglepődött a kérdésen, halkan elnézést kért, dgy folytatta az órát, ő pedig valószínűleg elhelyezkedett.

Ezek után ezzel a sráccal volt kalk. gyakom, és nagyon féltem bemenni a terembe. Lelki szemem előtt már lejátszódott minden, hogy képes bárkit lelőni kérdés nélkül, de inkább abbahagytam a hülye vízióimat, és megpróbáltam meggyőzni magam arról, hogy nem lesz semmi baj. És nem is volt. Még. 

F, L, T

Az álmom nagy részére nem emlékszem, de megint tele volt képletekkel, amik újra és újra megjelentek. Reggel elmeséltem Hercegnek, hogy nem tudom miféle bonyolult képletek voltak ezek, amiket F-fel és L-lel jelöltem. (Meg volt T is.) Herceg szerint álmomban Fourier- és Laplace-transzformáltam. Ez nem túl valószínű, tekintve, hogy még egyikről sem tudom, hogy micsoda. Talán a Fourier-féléről sejtem, hogy mi lehet. De ha már ennyire hangoztatom, hogy nem tudom mik ezek, talán utána is járhatnék. És akkor kiderülne, hogy tudat alatt már rég tudok ilyet is.

Zebra

Ha egyszer lesz egy akusztikus basszusgitárom, (ami még egy ideig várat magára), akkor az első dal, amit eljátszom majd rajta, az a Zebra lesz (úgy 2 bejegyzéssel előbbről). Majd szóljatok, szavam ne feledjem.

Schrödinger macskája

Ez a könyv, amit most olvasok. A szerző John Gribbin. Alcíme: Kvantumfizika és valóság. Először talán ijesztőnek tűnik a könyv címe, nekem kihívásnak. Aztán csalódnom kellett benne, kétszer is. Egyrészt mert értem amit ír, másrészt mert azt nagyon jól írja.

Ez a könyv zseniális. Ez a könyv olyan, mint egy jó krimi. Tele van furcsa jelenségekkel, és rengeteg kérdéssel, amire választ kell találni. Ebben a könyvben Einstein a rutinból, saját tapasztalatból építkező nagynevű hadnagy, akinek lehet adni a szavára, de azért sokan és egyre többen vannak, akikben felmerül a gyanú, hogy talán mégsem minden olyan egyértelmű, és erre adnak is bizonyítekot. Hosszas nyomozás után végül kiderül, hogy senkinek fogalma sincs, de nem is lehet arról, ami a terv és az eredmény között történt. Valójában minden köztes esemény ugyanakkora valószínűséggel fordulhatott elő. És mivel nem tudjuk eldönteni, kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy mindegyik lehetőség megvalósult.

Na ilyen, és ehhez hasonló érdekességek vannak ebben a könyvben, csak épp a kvantumfizika nyelvén megfogalmazva, és az enyémnél kicsit jobb hasonlatok. Elektronok, pozitronok, mezonok, pionok és ilyen, ma már bizonyítottan létező részecskékről is ír, amiről az iskolában aligha lehet hallani. Talán mert nagyon bonyolulttá teszi az amúgy sem túl egyszerű képet, pedig sok kérdésre választ adnak.

Eddig ez az első olyan könyv, amit bár még be sem fejeztem, de már most tudom, hogy újra el fogom olvasni, méghozzá egy év múlva ilyenkor. Aztán a vizsgaidőszak végén újra fogom olvasni a Galaxis útikalauzt.

Séta

Ma tettem egy nagy sétát. Ha már úgy is dolgom volt a városban, akkor kihasználtam az alkalmat arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem az eheti rémségek után. Sikerült is, újra megvan az egyensúly, nem is emlékszem már erre a hétre. Akárhányszor eszembe jut egy hibamorzsa a tegnapi zh-ból, azzal próbálom nyugtatni magam, hogy már nem emlékszem, mit írtam le, azért illene megbíznom a saját zéhányomás alatti stesszben működő józan ítélőképességemben, és talán mégsem írtam sinus helyett cosinust. Mindegy is, mondom, egyensúly van, ilyeneken nem akadunk fenn.

Szóval tettem egy nagy sétát, és elmentem a Fressnapfbe. Komolyan mondom, ennyi cukiságot egy helyen én még életemben nem láttam! Az a rengeteg szép póráz, nyakörv, hám, kutyapulcsi, játékok cicáknak és kutyáknak, az a plüssTás, a kosárkák és fekhelyek, azok a játékdobozok, a kajás zacskókon lévő helyes kutyák és cicák, és olyan csábítóan néztek ki a kutyáknak való rágcsák...
Ennél már csak az IKEA gyerekosztálya cukibb.
Egyébként madaraknak való magokért és faggyúgombócokért mentem. Remélem tetszeni fog nekik.

Aztán azon az úton sétáltam tovább, ahol annak idején, amikor még kolis voltam, elég gyakran jártam. Alig változott valami arrafelé. Mondjuk az egyik üzlet, ami azelőtt vegyesbolt volt, most már csak pékség. Vele szemben pedig még mindig ott van a kedvenc pékségem, bár mintha az is kicsit megújult volna kívülről. Ott ettem a legfinomabb kakaóscsigát, a legfinomabb diós kiflit, és a legfinomabb sajtos rudat. Na azért bizony szerettem kolis lenni. És imádtam azokat a keddeket, amikor csak 11-re mentem suliba, és reggel aludhattam kedvemre, és aztán lementem a pékségbe és vettem magamnak nagyon finom reggeliket.

Ahogy sétáltam tovább, megtaláltam azt a festéküzletet is, ahonnan hárman cipeltük haza a zöld festéket, ami azóta is ott díszeleg a volt szobánk falán. Erről persze nyilván eszembe jutott az az eset, amit szerintem már sose fogok elfelejteni, mert annyira vicces volt, és ezen persze ott helyben nevetni támadt kedvem, közben pedig reméltem, hogy épp senki nem néz bolondnak. (Egyébként ez egy olyan idióta dolog, hogy az emberek, ha egyedül vannak, akkor mindig komoran néznek maguk elé, és valamiért nem mernek nevetni. Pedig mennyivel jobb lenne egy olyan városban élni, ahol mindenki bátran mosolyog az utcán, és ezért senki nem néz rájuk furcsán.)

Ezután már nem tartott soká a sétám, elintéztem, amiért mentem, úgyhogy hazajöttem ebédelni.

Egyébként itt egy dal.

Heti rémálom

Ezennel ennek a hétnek vége van. Már ami az iskolai rettegést illeti. Inkább elmondom, hogy volt.

Kezdődött azzal, megkaptuk a mecha zh eredményeit. Ahogy az várható volt, nem lett meg, de arra nem számítottam, hogy még így is éppen jobbat írtam az átlagnál.

Aztán jött a péntek, egyre közelebb és közelebb, és én egyre jobban féltem. Reggel úgy indultam suliba, hogy én ezt az atomkvantum gyakzht bizony megoldom. Legalább 2 feladatot az 5-ből, és majd boldog leszek, de nem így lett.

Egyrészt mert csak 4 feladat volt, másrészt mert mindegyik abból a feladatsorból volt, amiről a tanár azt mondta, hogy annál könnyebbek lesznek a zh-n. Én mindent megtettem, amit tudtam, kitöltöttem 4 oldalt a semmivel. Szánalmas próbálkozásaim vegére szerettem volna a tanárnak egy kis levelet írni, melyben bocsánatot kérek, amiért időt kell szánnia erre az újrahasznosítható szemétre. Aztán mégsem tettem, viszont átgondoltam a lehetőségeimet, és arra jutottam, hogy a legjobb lesz, ha ezt a tárgyat csak jövőre csinálom meg, amikor már sokkal okosabb leszek, mint most. Például addigra megtanulom a mechanikát, a diffegyenleteket, az integrálást, a termodinamikát, és némi statisztikus fizikát.
Akkor pedig majd nem azért fogok tudni megoldani egy feladatot, mert bemagoltam az egyenletet, amit a füzetemben találtam, hanem mert tudom, hogy úgy kell, és hogy mi mit jelent.

Délután vektor zh volt, ami mitatt nagyon aggódtam, de azt hiszem, jól sikerült, még vektoregyenletet is fel tudtam irni, és ha kérdezték volna, még a vetítés vagy a tükrözés mátrixot is meg tudtam volna adni. Már most tudok egy hibát, de szerintem azért nem jár 2-nél több pont levonás. Nem is tudom, hogy mennyi a max pont. Azért még egy kicsit izgulok érte.

Mukk

Azt hiszem a mániás depresszió teljesen maga alá temette kis lelkem békés homeosztázisát. Kb 5 percenként lesz nevetésből sírás, aztán megint vissza, ami akár dinamikus egyensúlynak is tekinthető, így máris megvigasztaltam magam.   Most mindjárt kezembe veszem a gitáromat, és egy ideig nem engedem el. Közben pedig ok nélkül fogok sírni.