2012. november 8., csütörtök

Mukk

Azt hiszem a mániás depresszió teljesen maga alá temette kis lelkem békés homeosztázisát. Kb 5 percenként lesz nevetésből sírás, aztán megint vissza, ami akár dinamikus egyensúlynak is tekinthető, így máris megvigasztaltam magam.   Most mindjárt kezembe veszem a gitáromat, és egy ideig nem engedem el. Közben pedig ok nélkül fogok sírni.






Nincsenek megjegyzések: