Szépség

A vonaton ült velem majdnem szemben egy nő. Magasan tűzött szőke haj, földig érő rózsaszín ruha, egy nagyon tetszős fehér kis kardigán, francia műköröm, kivakolt szemhéj, sűlyos műszempillák, divatos napszemüveg, krokodikos kézitáska, almás tapiteló.
Kíváncsi lennék, hány éves volt. Amennyiben 40 éves elmúlt, vagy ahogy én tippelem a 40-et alulról erősen közelíti, ezesetben nagyon is irígylem az alkatát és megjelenését. Ha viszont még épp csak 30 év körül van, merthogy ez is tejlesen valószínű eset, akkor viszont ó te jó ég hát hogy lehet ilyen öreg arca, az a rengeteg máz amit a fehére ken, ó jaj, minekazt. Persze én megértem, a vonaton utazáshoz különösen fontos, hogy az eber lánya puccba legyen vágva.
A műkörmei nagyon szépen ápoltak voltak, de nem tudom, hogy vicces, röhejes, vagy egyenesen szánalmas volt-e az, ahogy a normálisnál kb. egy centivel hosszabb pótszarufüggelékeivel próbálta megérinteni a megfelelő felületet.
Ez utóbbi mondatomat annyira jól megfogalmaztam, hogy magam se érteném meg elő olvasatra.