BlackOuton eléggé elöl álltunk, a randezői balon. Kicsit furán éreztem magam, hogy ennyire elöl vagyok, és a teljes reperoárból vagy 5 számot ha ismertem. Végigfotóztam az egészet, és ez kiválóan elterelte a figyelmem arról, hogy a táncoló bulizó emberek által okozott félelmemmel foglalkozzak. Bár itt igazából nem is voltak vademberek.
Tegnap a PeCsába mentünk egy óriási 6 zenekaros koncertestre, ahol az első 2 zeneakart érdektelenség miatt kapásból kihagytuk. A LeanderRising végére értünk oda, engem egy cseppet se sikerült meggyőzniük arról, hogy jók lennének. A végén visszatapsra eljátszottak egy (LadyGaga?) feldolgozást, amin szétuntam magam, szóval semmi pozitív.
Egyébként amikor megérkeztünk a PeCsához, ez villogó, bár nem szirénázó mentőautó parkolt le az épület mellett, és a mentősök egy 4-5 fős kis csapattal kezdtek beszélgetni. Odabent találkotunk Subcsibével, a barátjával és az öccsével. A közelebbi ruhatár már megtelt, a hátsóhoz kellett elmenni, ahol épp akkor pakoltak fel egy ájult/alvó? srácot egy magasabb akármire. Nem láttam sem mentősöket, sem aggódó arcokat, senki nem sietett semmivel, de azért az "elsősegély" szó elhangzott. Erről az esetről aztán többet nem hallottunk.
Az este első szóra érdemes produkciója a Subscribe-é volt. Jó is volt, ahogy annak lennie kell, tetszett a népnek. Róluk alig van fényképem, és valószínáleg mind homályos (még nem néztem vissza), ugyanis ezek állandóan mozognak, nem bírnak nyugton maradni egy fél percre se.
Kis csúszással a Depresszió is elkezdett játszani fél 11 körül. A tömeg miattuk jött ide, érezhető is volt ez a hangulaton. Jó bulit csaptak, mint ahogy szokták ezt máskor is, bár én keveselltem a játékidőt. Máskor is ennyit szoktak játszani, de örültem volna még vagy 4-5 dalnak.
Van egy nagyon negatív tapasztalatom a rockkoncerten megjelenő emberekről. Több is van, de ez most nagyon felbosszantott.
Azt már többször írtam, hogy utálom az idegeneket, főleg, ha látom, hogy nem józanok. Ezek az idegenek, akár részegek, akár józanok, akár rock koncerten vagyunk, akár bárhol máshol, ne érjenek hozzám, akár lehet, akár nem.
Íme az, amit egyszerűen nem vagyok képes megérteni. Szitu: állok én. Előttem kb. 10 centi hely van (mert a tömegben azért még én is megpróbálom megtalálni a legkisebb távolságot amivel még nem mászok bele más aurájába), mögöttem Herceg áll, tőlem jobbra és balra idegenek. Valamelyik irányból elkezdi átfúrni magát a tömegen 2-3-4 ember.Természetesen előttem akarnak átmenni. Én rendkívül figyelmes vagyok, ezért amikor ezt a szándékot észreveszem, egy picit hátrébb lépek, a 10 centi helyett 20-at hagyva arra, hogy elférjenek. És mi a hála? Nem mennek el bazdmeg, hanem megállnak előttem! Megállnak előttem, úgy, hogy még hozzám is érnek!!! És hogy ne lássak, persze, mert ha valaki megáll előttem az tuti hogy magasabb nálam. Vagy kövérebb. Igen, ilyen is volt. Ezek meg leginkább lányok, jegyzem meg. Hát nincs ezeknek személyes terük?
De visszatérve a koncertre, nekem nagyon tetszett, a fentitől eltekintve nagyon jól éreztem magam, ismertem a dalokat, lehetett énekelni a szöveget, volt valamennyi helyem az ugrálásra és fotózásra. A kettő együtt persze nem megy. Most fogom megnézni a fotókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése