Poszobol!

Kezdem az elején.
Reggel 10-kor írtam egy elektrós, mágnesesindukciós zh-t. Az első feladatban annyit tököltem a sok (10^sokadik)-féle számok behelyettesítgetésével, hogy azt hittem, nem is jutok el a többi feladatig. Aztán eljutottam, remélem jó lesz.
Az óra előadás részében jutottunk el az elektromágneses hullámok tárgyalásáig, és megtudtam, hogy mik azok a Maxwell-egyenletek. Életem legnagyobb csalódása. Azt hittem, ezek valami hosszú, egész sorokat kitöltő, misztikus, kevesek által érthető, magas matematikai műveltséget igénylő csodaképletek. Éééééés nem.

Rettentő bánatomban átmentem a Déli épületbe, hogy a majd 2 órás szünetemet ott töltsem el némi olvasgatással. Csakhogy amikor beléptem a kapun, lám, kedves bioszos volt-csoporttársakba botlottam. Ők pedig elújságolták, hogy most perzsi angolul fog genet előadást tartani. Namost azt tudni kell, hogy perzsi egy igen fura jelenség, a modern homo sapiens rendkívül egyedi manifesztációja, akihez még BSc-s korunkban volt szerencsék, ó, mit mondok, balszerencsénk. Szóval, ez a csodálatos-fantasztikus modern nő most angolul fogja megcsillogtatni brilliáns tudását - ezt persze nem hagyhattam ki. Kár is lett volna ezért az élményért.

Azzal kezdte - mint mondottam, ő egy igazán modern modern ember, - hogy bejelentkezett facebookra. Igen, nos, vannak vad elképzelései a modernkori technika oktatásban való felhasználásáról, de most nem ez a móka tárgya. Szóval bejelentkezett fb-ra, ahol jól láthatóan 19 értesítése volt, de ő ezzel mit sem törődve gyorsan megkereste az ide feltöltött előadásanyagot, hogy innen letöltve nyithassa meg. Közben a srácokkal megállapítottuk, hogy ha nem lenne internet, ő már kihalt volna. Én őt olyan tipikusan veszélyeztetett állatfajnak tartom. De térjünk vissza az előadásra, amit angolul tartott meg. Titokban azért is ültem be az órára, mert ha már így a felsőfokú nyelvvizsgára készülök, gondoltam nem árt egy kis gyakrolás.
Nnna, hát angolul biztos hogy nem tőle fogok megtanulni. És hogy ő kitől tanult angolul, azt nem tudom, de nem jól választott.
Jó, finomítsunk kicsit a helyzeten. A nyelvtannal nem volt gond, azt bármelyik angolul beszélő magyar ugyanígy tette volna. De a kiejtés, ó, a pronunciation!

A helyzet az, hogy bennem van igény arra, hogy úgy beszéljek angolul, ahogy egy angol. Hogy oda tegyem a hangsúlyt a szóban, ahol azt nekik szokásuk, és hogy úgy makkanjam el a szavak végét, ahogy azt ők teszik. Nem csinálom mindig jól, miért is tenném, az én magyar nyelvem dallama aligha hasonlítható az angoléval, de attól még zavar, ill. egy kicsit zokon veszem, ha valakiből ez az igény teljességgel hiányzik. Aki képes arra, hogy ne csak fejben tudja a nyelvtant, hanem beszélve is, az a kiejtésben is törekedhetne tudásra. Pláne, ha ez a valaki egy egyetemen, ráadásul egy ELTÉ-n oktató ember.

Alanyunk előadásmódja annyira sokkolóan hatott rám, hogy muszáj voltam összeírni néhány szót, csak hogy értsétek, miről beszélek. A lehető legmagyarabb beszéddel/kiejtéssel mondta el a szavakat. Na nem úgy, ahogy le van írva, hanem amikor a the az szigorú és határozott DÖ. Olyan jó, magyaros, erős mássalhangzóval benne. Hogy lássátok a csodát, a sztakiból másolok ide fonetikát is. Magyarul meg konkrétan úgy, ahogy ide leírom bötüvel. 

(Kedvem lenne ezeket a magyarul ejtett szavakat csupa nagybetűvel szedni, de az az írott sajtóban nem elegáns.)

revolution - [revəluːʃn] - [revolésön]
yellow - [jeloʊ] - [jeló]
follow - [fɔloʊ] - [foló] (How else?)

just - [ʤʌst] - [dzsaszt] (nagyon magyar A-val)
those - [ðoʊz] - [dóz]
in the nature - [indönécsör] (így egyben mondta, tényleg. Indahaus!)
genome: ennek a szónak a [dzsinom] és a [genom] változatát is használta
species - [spiːʃiːz] - [szpísziz] (ezt egy biológusnél elég jelentős hibának tartom.)
predation rate - [prɪdeɪʃən reɪt] - [predésön rét]
O.K - [oʊ'keɪ'] - oké (semmi mmkeeiijj vagy valami, nem. oké.)
A genetikai elemzéses ábrájának aláírásában szereplő "kb"-t automatikusan kilobájtnak akarta olvasni, pedig az biza kilobázis.
Aztán annyit beszélt a butterflies-bátörflájzról, hogy egyszercsak megszületett a "butterfart" is.
A fishnek a fish a többes száma, de ő ezt még nem tudja.
És az abszolút nyertest a végére hagytam. Ezen töbször is felnevettünk, és azt hiszem, mostantól kezdve ez köztünk szállóige vagy szállószó vagy mi lesz. Komolyan, ez zseniális. Wait for it...
[poszobol]!
Szerintetek?

Most mondhatjátok, hogy mit bántom szegényt, tök ügyes, hogy angolul tartott egy majd' másfél órás előadást, és hogy csináljam utána, de én csak arra akarok kilyukadni, hogy összességében gőzöm sincs, hogy miről beszélt, mert a teljes agykapacitásomat arra kellett fordítanom, hogy a fejemben angolul helyreállítsam a "magyar" mondatait. Meg amúgy ezzel csak azt szeretném sugallni nektek, meg mindenkinek, aki valaha is angolul (vagy bármilyen más nyelven) tanul(t), hogy legyen már bennünk arra igény, hogy amit beszélünk, az hasonlítson arra, amit akarunk beszélni. Tökéletesen persze nem kell, mert imádom, amikor a kedves kínai tanárbácsi azt mondja, hogy [ötszö tíz a kilencedik].

/possible/