Furcsa pár

Vannak olyan lányok, akik a mackósabb fiúkat szeretik. Vannak olyan fiúk, akiknek kifejezetten a vékony lányok tetszenek. Ez így jó is, de amikor a lány, akinek a felkarja olyan vastag, mint az én csuklóm, a lába pedig alig vastagabb az én karomnál, egy olyan fiúval jár, akinek már csak a tarkójáról le lehetne választani 1 kiló színtiszta zsírt.... na az ilyet valahogy nem tudom megérteni. Ilyenkor már csak hab a tortán, hogy a lány a fiú válláig is elég ér fel. Érdekes páros.

Szuper-duper ügyesség

Ma azt mesélem el, milyen szuperügyes voltam. Ez most meglehetős önfényezés lesz, de olyan ügyes voltam, hogy ezt is megérdemlem.

Van nekem egy álommelóm. Iszonyatosan icipici az esélye annak, hogy ez lesz a szakmám-hivatásom a későbbiekben. Ez egy olyan meló, ahová nem folyamatosan, de még csak nem is minden évben lehet jelentkezni. Idén lehetett, én pedig jelentkeztem. Az alapfeltételeknek megfeleltem, úgyhogy ma elmentem az első tesztre. Igen, ez egy olyan maló, ahová nem való akárki, és elég nehéz tesztek sorozatán kell átküzdenie magát az embernek ahhoz, hogy a végén azt mondják: oké, téged megtanítunk erre a feladatra. Aztán menet közben még mindig kieshetsz, de csak akkor van reális esélyed erre a munkára, ha a kiválasztási folyamaton átjutottál. Szóval ennek a procedúrának ma volt az első alkalma, és nekem sikerült. Az egész angolul ment, special skilleket mérnek fel. Nem adhatok ki "bizalmas információkat", de annyit elmondhatok, hogy ez alapján az derült ki, hogy képes vagyok koordinátarendszerben irányokat és távolságokat meghatározni, multitasking woman vagyok, tudok gyors és pontos döntéseket hozni ill. változó szabályok alapján sorrendet alkotni és egész jó a térlátásom. Az is kiderült, hogy az angol szövegértésemen van még mit javítani, de a helyzet jobb, mint amit becsültem. 

Most nagyon várom az e-mailt, amiben behívnak a következő tesztre, amiről annyit tudok, hogy még komplexebb lesz, és az egyszerre sokfelé figyelésre fog jobban koncentrálni. Egyébként az, hogy ez a teszt sikerült, alig-alig jelent több esélyt a sikeres továbbjutáshoz.

Délután angol szóbeli vizsgám volt a nyelvsuliban, ahol egy általam előzetesen fogalmazásként megírt témát kellett bemutatnom, majd egy helyben kapott feladatban véleményt kifejtenem. Nagyon megdícsértek, én pedig nagyon jól éreztem magam a beszéd közben, mert végre tudtam magyarul is, hogy mit akarok mondani, és egész könnyen át tudtam fordítani angolra. I liked it. Jövő héten majd valamikor próbanyelvvizsgázunk is, úgyhogy kissé kaotikus lesz az a hét. I'm looking forward to it. 

Eötvös Konferencia

Megvolt a konferencia, jó volt, csak a biológia szekciót hallgattam meg, kettőt leszámítva nagyon érdekes, izgalmas és színvonalas előadások voltak. Teljesen nyugodt voltam, az egész konferenciára annyit készóltem, hogy átírtam a TDK-s prezentációmon az esemény címét, a dátumot, és csekkoltam, hogy bizonyos elemek a helyükön vannak-e. Nem gondoltam át, hogy mit fogok mondani, de meglepő módon egy cseppet sem izgatott. Épp az én előadásom előtt tartottunk a szekcióban 10 perc szünetet, akkor kezdtem el felismerni, hogy valamit így majd mondanom kéne, de közben elterelte a figyelmem, hogy másokkal beszélgettem. Aztán kimentem az előadó helyére, kicsit izgulva kezdtem el, nem nagyon voltam képben saját magammal, és kíváncsian vártam, hogy vajon a kötvetkező diámon mi van. Arról eszembe jutott valami, azt elmondtam, nézegettem még egy kicsit a diát, hogy van-e itt még valami, áh, ott van még egy kép, erről is mondok ezt-azt. Igazából azért tudtam ilyen lazára venni a dolgot, mert azért még a fejemben volt az egy hónappal ezelőtti TDK, másrészt pedig most nem 10, hanem 15 percem volt, ezért tudtam, hogy nem kell sietnem, van időm átgondolni, és tökéletesen bele is fértem az időbe. Két kérdést kaptam, egyik se volt különösebben releváns, a másodikat ráadásul nem is értettem, már a kérdésfeltevés közben is azon gondolkodtam, vajon mire akar kilyukadni a srác, és a végére sem jöttem rá. Valamit azért mondtam neki is. Jó volt.

Konferálás megint

Egyébiránt holnap reggel 9.30-9.50-ig vagyok kiírva az Eötvös Konferencia programjában, többnyire ugyanazt fogom elmondani, mint a TDK-n, csak most 5 perccel több időm lesz, és nem készültem rá semmit. Azért remélem majd ott a diaképekről eszembe jut, hogy mivel is foglalkozom.

Időponty

Elmentünk a Hivatalba, és örömmel jelenthetem, hogy 354 nap múlva úgy össze fogunk házasodni, hogy ihaj!

(Szerettem volna ide jobb oldara egy visszaszámlálót, de nem sikerült meggyőznöm erről a blogger tervező funkcióját, így maradt a kézzel átírós szövegmodul.)

354!

Nyulak és tojások mellé

Húsvét alkalmából hallgassatok csellovakat, és nézzetek bogármesét! Utóbbihoz csak linket tudok adni.
Mindkettőhöz javaslom a playlisteket.

Biciklicikli

Olyan csudajót bicikliztünk ma, hogy ihaj!
Vologda - bicikliúton a Várig: Talizmán - Alsóhámor: Molnár csárda és Fridolin fogadó - Lillafüred: Tókert - Függőkertek - Felsőhámor - Diósgyőr - megint Talizmán és Esztiék - Vologda.
Összesen 6 és fél óránkba került ez a túra. Azért indultunk útnak, mert esküvői helyszíneket kerestünk. Még mindig jönnek közben új ötletek, új lehetőségek, közben próbálom kitalálni magamban, hogy mit hogy is kéne, közben Herceggel is megbeszélni, hogy mégis milyen zenére is vágyunk, kik legyenek meghívva, mekkora a keret, stb, stb.
Odafelé úton egyébként végig elég felhős-borús volt az ég, de egyre feljebb emelkedve egyre jobb idő lett, Lillafüreden olyan nagy napsütést kaptunk, hogy már a melegtől is alig bírtam feltekerni a lejtőre, de persze a görcsölő combom sem segített sokat a dolgon. De feltekertem ám, az egész túrát kibírtam, nagyon büszke vagyok magamra! Szóval Lillafürednél már azt hittem, hogy ma már nem lesz eső, tisztul az ég. A frászt. Diósgyőrben kapott el minket az eső, úgyhogy bementünk a Talizmánba enni egyet, és megvárni az eső végét. Már egészen elcsendesedett, amikor átmentünk Zolihoz és Esztihez a szomszédos utcába egy kicsit melegedni és megvárni, míg tényleg eláll az eső. Innen hazagurultunk Hercegékhez, ott leraktuk a brinkákat, kicsit felfrissítettük magunkat, ettünk medvehagyma-krémlevest, és medvehagymás pogácsát, aztán bementünk a városba találkozni a srácoklányokkal, és végre megkaptuk Tücsiék esküvői meghívóját. Innen hazajöttem, megettem egy tál epret és rengeteg csokit. Szuper nap volt.

Szánalmasan kevés és még fájt is

Nagyon sok hónap után ma először vettem fel a futócipőt. Ezelőtt sem volt sok sikerélményem, ma viszont volt egy cseppnyi sikerélmény meg a teljes feladás gondolata is. A "siker" az volt, hogy képes voltam egy huzamban 4 percen keresztül futni kocogni. Aztán eljutottam egy emelkedőig ahol inkább már csak sétáltam, aztán még sikerült egy 2 perces futást kierőszakolnom magamból, de muszáj voltam megállni, vagy legalábbis sétára venni a tempót, mert nagyon fájt már a mellkasom. Ez van, a lábam talán már "hosszabb" távon is bírná, de a torkomtól a tüdőm felső részéig egyszerre fáj és ég, nem tudom ennél jobban leírni. Nem tudom, mit csinálok rosszul, de így soha a büdös életbe nem fogok tudni nemhogy 5, de még 1 km-t se lefutni. Hihetetlenül dühítő érzés, hogy ennyire szánalmasan szerencsétlen és béna vagyok. Holnap, ha az időjárás megengedi, felbiciklizünk hámorba, nagyon kíváncsi vagyok, hogy képes leszek-e rá.

Csokit vagy csalunk

Az egy dolog, hogy húsvét van, és ilyenkor az emberek mindent megvesznek, ami nyúl alakú és csokiból van. Ez így van rendjén, csak nem értem az árakat. Az emberek tényleg mindent megvesznek, pedig totálisan irreális árakkal kínálnak csokikat. Íme a recept:
1. végy egy tábla 100 grammos Milka teljcsokoládét, helyezd el a polcra és add el az év bármely napján 290 forintért. (A sparban kb. ennyi, én mondjuk abban a remek boltban 200-ért veszem, de ez most mindegy.)
2. Húsvét közeledtével fogj meg egy táblacsokit, egy kis kunkort vágj le belőle, hogy "nyúl" alakja legyen, (vagy legalábbis egy nyulat rá lehessen nyomtatni a papírjára). Ha elég ügyesen vágtad, a tömege pontosan 85 gramm lesz, és így már eladhatod 415 forintért is!
És az emberek ezt tényleg megveszik, ebből is látszik, hogy dübörög a gazdaság...

Így lettünk 5 évesek

Kids, 

Három napos ünnepségsorozatot tartottunk a saját tisztelenünkre. Péntekre Herceg szabadnapot vett ki, nekem pedig se suli, se labor nem volt. 

Ebédre Marika nénihez mentünk, jól belakmároztunk hamburgerekből, aztán pukkadozva gurultunk el a piacra, ahol szermányoltunk sütiket és epret. Onnan hazajöttünk, kipróbáltuk a Heroes IV-et. Nagyjából ezekkel telt a nap. Este még elkezdtünk gitározni, de hamar abba kellett hagyni, mert Subscribe-koncertre voltunk hivatalosak. Erről és a csütörtöki IHM-koncertről lentebb írok bővebben.

Szombaton eredetileg Szegedre mentünk volna, de végül nem indultunk el, mert fájt a gyomrom. Nem tudom, miféle nyavalya törhetett rám, de egész nap fájt, függetlenül attól hogy éhes volt-e a hasam vagy sem. Másnapra egyébként enyhült, mára pedig úgy érzem, elmúlt. 

Szóval a szombatot azzal töltöttük, hogy reggeli után én ügyesen visszaaludtam, Herceg addig Skyrimezett, utána pedig sétáltunk egyet az Orczy-parkban. Rengeteg kacsát láttunk, egészen csöpp kis pelyes babákat is, akik csudagyorsan úsztak a mamájuk után. Voltak kacsaetető kisfiúk és kislányok is, ők is cukik voltak. Innen elmentünk ebédet keresni, végül pizzát ettünk. Délután (alvás helyett) megnéztük az Imaginaerum c. filmet, aminek a zenéje a Nightwish azonos című albuma. Később befejeztük az előző nap elkezdtett Heroes-pályát, vacsira pedig befejeztük a pizzát.

Vasárnap délelőtt elmentünk a boltba, ahol megvettük a sütihez-valókat. Nem volt sok időnk utána itthon, mert fél 1-re asztalunk volt a Mezcal étteremben. Ez egy mexikói hangulatú étterem, voltunk már itt egyszer, még amikor Hercegnek a BSc-s diplomaosztóját ünnepeltük egy ebéddel. Most egy kétszemélyes Mezcal tálat rendeltünk. Volt rajta sajtos quesadilla, csirkés fajita, két féle grillezett hús, köretnek pedig krumpli, rizs és bab. Én már majd kipukkadtam, amikor Herceg még betolta a tál háromnegyedét, majd közölte, hogy még egy browniet vaníliafagyíval megenne. Én imádom ezt a fiút. Ja, egyébként amikor megkóstolta az avokádókrémet, közölte, hogy úgy érzi, mint aki most evett meg egy egész teábortüzes hangulatot, a csepegtett zsíroskenyérrel, a hagymával, a parázsló fa illatával együtt. Majd megkóstolta a babpürét, felsóhajtott, és ezúttal egy bútorboltban érezte magát. Megpróbált meggyőzni, hogy ha már szekrényt nem akarok venni, legalább egy széklábat, vagy csak egy párnát. Visszatérve a sütire, az bizony jó választás volt. Egyébként én mangós limonádét ittam, és szerintem már azért is megérte oda elmenni. Nagyon finom volt minden, amit ettünk és ittunk. Nem túl olcsó hely, de vannak jó kis kedvezmények, mindenképpen ajánlani tudom.

Délután a Baudai Barangolón vettünk részt, 4 fős csapatunk volt. Ennek annyi a lényege, hogy matricákra írt utasítások alapján kell bejárni egy útvonalat, és minden állomások kérdeseket is találunk amelyekre válaszolni kell. Tulajdonképpen egy helyismereti verseny. Nekünk nem sok helyismeretünk van, az útvonalat mindenesetre sikerült bejárnunk, nem tévedtünk el és megtaláltuk az összes állomást. Kedden kapunk majd eredményt is. Este elkészítettem a sütiket, remekül sikerültek, már alig várom, hogy ajándékba adhassam a szülinaposnak, és ő örüljön neki.

Így történt tehát, hogy 5 évesek lettünk. Olyan sok finomat ettünk és olyan jó dolgokat csináltunk együtt, hogy remélem, sokszor leszünk még 5 évesek. 

Koncertbeszámolók 

Csütörtök este a Gozsdu udvarban volt IstenHátaMögött koncert. Ide csak Herceg kedvéért mentem, mert egyébként nem szeretem ezt a zenekart. Kb. 3 számuk van, amit szeretek is, ezeket eljátszották, de még így sem nyertek. Próbáltam valami szép jelzőt találni a koncertre, de a szarnál jobbat nem találtam. Na jó, egy masnit még megérdemelnek. Masnis szar. A koncert közben egyébként megállapítottam, hogy sokkal jobb lenne a világnak, ha a csávó inkább rapper lenne, az világzene amúgy is, mert ha szeretném a rappet akkor szeretném ezt a gyereket hallgatni. Így viszont végképp el van rontva a dolog. A zenéjükben a metálfaktor kevés, vannak zseniálisnak tűnő pillanatok, nagyon ütős, feszes ritmusos témák, amit aztán pillanatokon belül elcsesznek a duplázóval, amire ebben a zenében totál semmi szükség, vagy valami rettenetesen gyenge, szétcsúszott, belassult, oda nem illő másik témával. Lámalámalámaszemesötétkék. 

Péntek este Subscribe koncertre mentünk az A38-ra. Valójában ide is Herceg kedvéért mentem, mert ez a koncert elvileg az új lemezhez tartozó turné része, és nekem az új lemez (legnagyobb sajnálatomra) nagyon nem jön be. Herceg végül azzal vett rá, hogy a koncert felében régebbi dalokat fognak játszani. Odamentünk, bejutottunk, éppenpont akkor kezdtek Subiék. Megpróbáltunk előre menni, nem mondanám, hogy sikerült, valahol a középnél kicsit visszább sikerült elhelyezkedni. Rossz ötlet volt. Előttünk egy nálam magasabb, széleshátú srác állt, aki jobbra-balra dőlve élvezte a zenét (nem részegen dőlöngélt, hanem ez volt a tánctudása). Emiatt aztán 120-as tempóban villant fel előttem a színpad bal csücske és jobb csücske, ennél többet nem láttam. Közben mellettünk folyamatosan előretörő népek haladtak el, a száleshátú pedig centiről centire lépegetett hátra, gondoltam mielőtt az orromat kezdi el simogatni a hátával kirakom a könyököm, hátha azt észreveszi. Észrevette. Olyan morcosan nézett rám mint aki mindjárt meg talál ütni, úgyhogy megpróbáltam behátrálni a mögöttem álló tömegbe. Ezután nemsokára úgy döntöttünk, hogy hátrébb keresünk helyet. Hát ott nem volt. Valahogy találtunk magunknak egy negyed négyzetmétert. Innen is hamar kimenekültünk, mert egyszer csak elkezdtett elfogyni a talpalatnyi helyünk, miközben egy mögöttem álló 40-es nő rámlöttyintett némi bort. Már épp kezdtem volna bepánikolni a helyhiánytól, de Herceg szerencsére észrevette, hogy a fal mellett picit több a szabad hely. A koncert maradék részét ott töltöttük. És hogy milyen volt a koncert? Szar. Nem úgy, ahogy az előző, mert ez mégis csak a Subscribe és a Hajó. A baj elsősorban a hangosítással volt. Az egész teret, minden felénk irányuló hangot a basszusgitár uralt, és sajnos nem a jó értelemben. Nem a lüktetést adta meg, hanem az alapzajt, alaprezgést, nem is tudom minek nevezzem, alapmorajlás, alapzúgás, talán ez a jó szó. Összefolyt az egész, szétválaszthatatlan, kizárhatatlan, rezgő vasketrec volt. A dobból csak a cineket véltem hallani, még a lábdobot is csak akkor vettem észre ha direkt figyeltem rá. Ami azért a lábdobnál elég nagy szégyen. Nem mintha szeretném, ha a dübőgésére dobban az egész torkom, de a ritmusadásnak elég fontos összetevője. A gitárokból konkrétan semmit nem hallottam egy ideig, talán akkor lehetett már felismerni, amikor egészen a fal mellett álltunk. Az éneket még éppen lehetett hallani, de nem mondanám évezhetőnek a mindent betöltő basszusgitárbömbölés mellett. Az egyik kedvenc dalomban pedig, talán az egyetlen dalban amiben szeretem a szintit evör, nem volt benne a szintiszólam. Teljesen kiábrándított. Egyébként Bálint, aki híres arról, hogy mindenhová felmászik és ugrál, sikeresen beverte a fejét valahová, úgyhogy többször is 1-2 percnyi pihenő volt a dalok között, hogy a feje búbjának vérzését elállítsák. Na, szóval ez nem volt egy jó koncert, talán majd máskor.

Konferenciák

Eljött az idő, hogy törlesszem a konferenciákkal kapcsolatos adósságaimat.

Haladjunk időrendben, kezdjük a Bolyaival.
Oda posztert vittem, ami vasárnap volt megnézhető, de mindkét nap végighallgattam az összes előadást. Az egész konferencia remek volt. Elsőként egy plenáris előadás volt, amit a Graphisoft alapítója tartott. Arról mesélt nekünk, hogy hogyan kell elkezdeni egy vállalkozást, hogy lesz valakiből j vállalkozó és vezető, mi kell egy termék sikeréhez, és mindezt a saját tapasztalatai alapján. A vasárnapi záróesemény pedig Vámos Miklós előadása volt. Ő egy kötetlenebb, spontánnak tűnő mondókával szórakoztatott minket. Alapvetően arról kezdett el beszélni, hogy tőle mindig azt kérdezik, hogy "miért kell olvasni, vagy miért jó olvasni?". Ez volt a vezérfonal, de folyton el-elkalandozott, nagyon élvezetes volt hallgatni.
A konferencián előadók nagyon ügyesek voltak. Nyilván nem értettem minden témát, de ez sokkal inkább ismeretterjesztő konferencia, sem mint száraz tudományrizsa, ezért aztán érdekes volt mindegyiket meghallgatni. Az előadók nagyon felkészültek voltak, egyetlen valaki volt, aki papírból olvasott fel, de ő is csak azért, mert néhány száraz jogi szöveget mondott el, és azt nyilván nem lehet fejből. Ezen kívül volt még egy fiú, akinek konkrétan hallgathatatlan volt az előadása, ugyanis szinte minden szó után másodpercnyi szünetet tartott. Megszámoltam, a leghosszabb összefüggő beszéddarab 5 szóból állt. És ebben még névelő is volt. A legbosszantóbb az egészben pedig az, hogy iszonyatosan érdekes lett volna a témája. Tényleg nagyon kár érte.

A poszterszekció úgy zajlott, hogy lesben álltam a poszterem közelében, és amikor egy gyanútlan érdeklődő megállt a poszterem előtt, akkor odaléptem és megkérdeztem, hogy mesélhetek-e róla. Így a 40 perc alatt két alkalommal kellett végigmondanom, hogy mit csinálunk, mi van az ábrákon és mit gondolt a költő. Ők pedig néha kérdeztek, én pedig válaszoltam, mint a nagyok. Nagyon örültem annak, hogy a TDK előtt két héttel volt alkalmam beszélni a munkámról, és megtudtam, hogy mások, hozzá-nem-értők milyen kérdéseket tesznek fel. Nagyon jó élmény volt az egész.

A TDK előtti pénteken a Biofizikiai Intézetben tartottak egy ilyen kis elő-konferenciát, ahol az inzéetet képviselő hallgatók adták elő a TDK-n bemuatandó munkájukat. Így egyrészt én is előadhattam, másrészt meghallgathattam a többieket is. Velük nem igazán szoktam találkozni, nagyrotkán a folyosón összefutunk, de olyan is volt ott, akit még sose láttam. Meglepett, hogy mennyire változatos témákból adnak elő, nem is tudtam, hogy itt ennyi mindennel foglalkoznak. Ennek az elő-előadásnak az volt a lényege, hogy az intézet tanárai is jelen voltak, és ők "bíráltak". Figyelték az időt, észrevételeket, építő kritikákat és javaslatokat tettek, és persze kérdeztek is. Nagyon jó gyakorlási lehetőség volt. Aznap reggel egyébként Hercegnek is elmondtam ezt a 10 perces kis beszámolót, és nekem már az is nagy segtség volt, de azért az, hogy az igazi megmérettetés előtt még hazai környezetben, de már szakmai közönség hallgatja meg az előadásom, ez nagy megkönnyebbülést és megnyugvást adott nekem.

Ettől függetlenül a TDK előtt rettenetesen izgultam. Csütörtökön adtam elő. Kedden este még meglepetten kérdeztem meg magamtól, hogy én most tényleg nem izgulok? De nem, tényleg tök nyugodt voltam. Szerdán napközben aztán már többször eszembe jutott, hogy holnap lesz a nagy nap, és olyankor azon agyaltam, hogy mit kéne még átnéznem. Csütörtökön már reggeltől repkedtek a pillangók a gyomromban, délelőtt még bementem a SOTÉra, hogy az ott tárolt anyagaimat is még egyszer átnézhessem. Komolyan úgy készültem erre az előadásra, mintha vizsgáznom kellett volna. Aztán délben meghallgattam a labortársam előadását. Ő idegesítően nyugodt volt, a szogásos flegmaságáal kezelte a dolgokat. Én izgultam helyette is. Aztán találkoztam Anyával, elmentünk ebédelni, utána még sétáltunk egy picit a környéken. 3-kor kezdődött az én szekcióm. Felraktuk a gépre az előadásokat, aztán a zsűrielnök szólt pár szót, bemutatta a zsűritagokat, majd elkezdődtek az előadások. Én harmadikként kerültem sorra. Volt saját kis közönségem is, nektek nagyon köszönöm, hogy eljöttek meghallgatni, igazán megtisztelő ez tőletek. Az előadás után nagyon éreztem a közönségen és a zsűrin is, hogy nem ismerik a témát, nem ismerik a módszereket, nem nagyon tudnak mit kérdezni. Egy pár kérdést azért kaptam, szerencsére mindegyikre könnyedén tudtam válaszolni. Aggódtam is emiatt, hogy bár a szekció neve "Genetika és molekuláris biológia" volt, a rajtam kívüli 9 előadás mind sokkal genetikásabb volt, és a zsűri is ahhoz tűnt hozzáértőbbnek. Tényleg úgy éreztem, hogy nekem itt nem osztanak helyezést. Ráadásul az előadás után azt éreztem, hogy pénteken sokkal szebben, sokkal érthetőbben, következetesebben mondtam el.
Pénteken volt az eredményhirdetés, én azon nem vettem részt, mert már hazamentem Miskolcra Anyával. Hétfőn napközben tudtam meg, hogy 2. helyetett lettem, ma pedig elmentem átvenni az oklevelet, úgyhogy most már bizonyítékom is van rá.

Büszke vagyok arra, hogy végre részt tudtam venni egy TDK-n, erre már gyakorlatilag 5 éve várok, ugyanakkor több lehetőségem már nem lesz, és ezzel teljesen ki is vagyok békülve. Jó kaland volt. Legközelebb az Eötvös Konferencián fogok előadni, valószínűleg 27-én vasárnap, de pontosabbat még nem tudok. Oda is sok szeretettel várok minden érdeklődőt, és ott már biztosan sokkal szabadabban fogok előadni.

Szegedi látogatás

Régen volt már, hogy utoljára írtam, de szóltam előre. Jelentem, túl vagyok a TDK-n, eredményt még nem tudok, mert nem voltam ott a díjátadó ünnepségen, remélem a jövőhét elején felrakják a honlapra a díjazottak névsorát. Bár a témavezetőm valószínűleg egy telefonnal meg tudja majd érdeklődni.

Először nézzünk másik témát. Ígértem nektek mindenféléket, melyikkel is kezdjem? Legyen a szegedi látogatás, aztán majd a jövőhéten megírom az összes konferenciás sztorimat.

Szeged. Azért mentünk oda hárman, mert biofizika labort tartottak nekünk. Először fényre keményedő polimerben gyártottunk le kis ellipszoidokat, aztán kis fogaskereketet, végül egy 3 lábú "sejtcsipeszt". Ezeket aztán mikroszkópban nézegettünk, és lézercsipesz segítségével megfogtuk őket, és mozgattuk, a fogaskereket a fény segítségével még forgatni is tudtuk. Jó móka volt, mindenki kipróbálhatta. Aztán megnéztünk egy vedeót arról, hogy azzal a 3 lábú kis villával megfognak egy sejtet, és így gyakorlatilag 3D-ben mozgatható a sejt. Nem a mikroszkópia 3D, hanem a forgatás. Mondta a fickó, hogy sajnos üveglapra is szeretnek letapadni a sejtek, ezért nehéz őket megfogni, én meg megkérdeztem, hogy, de miért nem használnak valami mikroszkópiára is alkalmas átrlásztó műanyagot? Lehet már kezelni a polimerek felületét úgy, hogy ahhoz a sejtek nem szeretnek kitapadni, ezzel nekik könnyebb lenne dolgozni. A fickó úgy tűnt, erről a lehetőségről még nem hallott, vagy nem gondolt rá, vissza is kérdezett valamit, én meg mondtam, hogy most pont van egy tök jó órám a suliban, amiben ilyesmikről tanulunk, én is onnan tudom ezt most. A dolog ennyiben maradt, de aztán 1 óra múltva, mikor mentünk ebédelni, útközben még megkérdezte, hogy ilyet hol csinálnak, szóval azt hsizem adtam egy jó ötletet a sejtes kutatásaik fellendítéséhez. Igazán büszke vagyok erre.

Volt egy másik bemutató is: fotolitográfiás bűvészkedés. Kaptunk üveg fedőlemezeket, filctollal rajzoltunk rá. Lett egy kocka, egy egérembrió és egy idegsejt. Igen, egy fiú és két lány, egy fizikus és két biológus vagyunk együtt ilyenkor... A lemezeket egy olyan gépbe tettük, ami egy rétegnyi rézzel vonta be a felületet. Arannyal szoktak dolgozni, de most teljesen használhatatlanná kopott az az aranylap. Nekünk a réz jutott, és sajnos nem is lett olyan szép az eredmény. Mindenesetre a lemezek alkoholos oldatba kerültek, ekkor a filctollal rajzolt helyek letisztultak. Itt még történt néhány lépés, és végül nem történt semmi. Vagy legalább is az eredmény sajnos nem lett látványos. Közben készítettünk virágmintákat szilikonos formában. Ja, de az egészben a legkúlabb dolog, az a tisztaszoba volt. Egy olyan laborhelységben voltunk, ahová védőruhát kellett felvenni, de nem mi voltunk veszélyben, hanem a szoba, nem kell aggódni. Eldobható fehér öltözék volt: egy overál, a lábainka papucs és a fejünkre egy hajháló. A laborban narancssárga lámpa világított, volt egy hangulata. Azon mondjuk meglepődtem, hogy mikor kijöttem a laborból, nem láttam mindent kékebben.

A laborlátogatás után még elmentünk megnézni a szomszéd utcában a szegedi egyetem biológia részlegét, egy nagyon vidám, színes, új épületben vannak, és be is mentünk az első folyosóra, mert láttuk kintről, hogy vannak kirava emlős- és madárpreparátumok és csontvázak. Ilyen nálunk is van, csak külön múzeumba gyűjtve, és oda nem lehet akármikor besétálni.

Innen már gyakorlatilag rögtön a vonathoz mentünk, de jövő hétvégén, ha szép idő lesz, Herceggel ide fogunk jönni szétnézni, mert amit Szegedből láttam, az gyönyörű volt. Tele volt ültetve minden virágokkal, nem volt olyan undorító zsúfoltság, mint Pesten, és szép a villamosuk. Mondjuk az SZBK már a panelesebb részen van, de ahhoz meg hozzá vagyok szokva. Szép hely ez a Szeged, már nagyon várom, hogy kicsit bóklásszunk ott kettesben.