Régen volt már, hogy utoljára írtam, de szóltam előre. Jelentem, túl vagyok a TDK-n, eredményt még nem tudok, mert nem voltam ott a díjátadó ünnepségen, remélem a jövőhét elején felrakják a honlapra a díjazottak névsorát. Bár a témavezetőm valószínűleg egy telefonnal meg tudja majd érdeklődni.
Először nézzünk másik témát. Ígértem nektek mindenféléket, melyikkel is kezdjem? Legyen a szegedi látogatás, aztán majd a jövőhéten megírom az összes konferenciás sztorimat.
Szeged. Azért mentünk oda hárman, mert biofizika labort tartottak nekünk. Először fényre keményedő polimerben gyártottunk le kis ellipszoidokat, aztán kis fogaskereketet, végül egy 3 lábú "sejtcsipeszt". Ezeket aztán mikroszkópban nézegettünk, és lézercsipesz segítségével megfogtuk őket, és mozgattuk, a fogaskereket a fény segítségével még forgatni is tudtuk. Jó móka volt, mindenki kipróbálhatta. Aztán megnéztünk egy vedeót arról, hogy azzal a 3 lábú kis villával megfognak egy sejtet, és így gyakorlatilag 3D-ben mozgatható a sejt. Nem a mikroszkópia 3D, hanem a forgatás. Mondta a fickó, hogy sajnos üveglapra is szeretnek letapadni a sejtek, ezért nehéz őket megfogni, én meg megkérdeztem, hogy, de miért nem használnak valami mikroszkópiára is alkalmas átrlásztó műanyagot? Lehet már kezelni a polimerek felületét úgy, hogy ahhoz a sejtek nem szeretnek kitapadni, ezzel nekik könnyebb lenne dolgozni. A fickó úgy tűnt, erről a lehetőségről még nem hallott, vagy nem gondolt rá, vissza is kérdezett valamit, én meg mondtam, hogy most pont van egy tök jó órám a suliban, amiben ilyesmikről tanulunk, én is onnan tudom ezt most. A dolog ennyiben maradt, de aztán 1 óra múltva, mikor mentünk ebédelni, útközben még megkérdezte, hogy ilyet hol csinálnak, szóval azt hsizem adtam egy jó ötletet a sejtes kutatásaik fellendítéséhez. Igazán büszke vagyok erre.
Volt egy másik bemutató is: fotolitográfiás bűvészkedés. Kaptunk üveg fedőlemezeket, filctollal rajzoltunk rá. Lett egy kocka, egy egérembrió és egy idegsejt. Igen, egy fiú és két lány, egy fizikus és két biológus vagyunk együtt ilyenkor... A lemezeket egy olyan gépbe tettük, ami egy rétegnyi rézzel vonta be a felületet. Arannyal szoktak dolgozni, de most teljesen használhatatlanná kopott az az aranylap. Nekünk a réz jutott, és sajnos nem is lett olyan szép az eredmény. Mindenesetre a lemezek alkoholos oldatba kerültek, ekkor a filctollal rajzolt helyek letisztultak. Itt még történt néhány lépés, és végül nem történt semmi. Vagy legalább is az eredmény sajnos nem lett látványos. Közben készítettünk virágmintákat szilikonos formában. Ja, de az egészben a legkúlabb dolog, az a tisztaszoba volt. Egy olyan laborhelységben voltunk, ahová védőruhát kellett felvenni, de nem mi voltunk veszélyben, hanem a szoba, nem kell aggódni. Eldobható fehér öltözék volt: egy overál, a lábainka papucs és a fejünkre egy hajháló. A laborban narancssárga lámpa világított, volt egy hangulata. Azon mondjuk meglepődtem, hogy mikor kijöttem a laborból, nem láttam mindent kékebben.
A laborlátogatás után még elmentünk megnézni a szomszéd utcában a szegedi egyetem biológia részlegét, egy nagyon vidám, színes, új épületben vannak, és be is mentünk az első folyosóra, mert láttuk kintről, hogy vannak kirava emlős- és madárpreparátumok és csontvázak. Ilyen nálunk is van, csak külön múzeumba gyűjtve, és oda nem lehet akármikor besétálni.
Innen már gyakorlatilag rögtön a vonathoz mentünk, de jövő hétvégén, ha szép idő lesz, Herceggel ide fogunk jönni szétnézni, mert amit Szegedből láttam, az gyönyörű volt. Tele volt ültetve minden virágokkal, nem volt olyan undorító zsúfoltság, mint Pesten, és szép a villamosuk. Mondjuk az SZBK már a panelesebb részen van, de ahhoz meg hozzá vagyok szokva. Szép hely ez a Szeged, már nagyon várom, hogy kicsit bóklásszunk ott kettesben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése