2014. május 13., kedd

Eurovizió hűhó

Most jön az, amikor elmondom a vélemyénem az előző hétvége óta tartó hűhóról, vagyis az Eurovízió osztrák versenyzőjének szakállas nő mivoltáról, és az ő győzelméről.

Először is, nem tudom, hogy a vélemyényemmel a többséghez, vagy a kisebbséghez tartozom. Nekem szimpatikus ez a figura, nem ítélem el, semmiféle megbontrákozást nem váltott ki belőlem, megnéztem őt, ugyanúgy, mint az összes többi fellépőt. A hangos emberek szörnyűlködnek, elutasítják, a halk emberek meg rá szavaznak, és ők elég sokan voltak ahhoz, hogy nyerjen. Kíváncsi vagyok, ha nem ő nyert volna, vajon dühöngött-e volna bárki is.

Azt hiszem, ezekben a kérdésekben kifejezetten liberális vagyok. Mindenki éljen úgy, ahogy szeretne, és ahogy a lehetőségeik engedik. Ő így szeretne élni, és ebben a világban lehetősége van rá. Valószínűleg párszáz évvel korábban máglyán égették volna el, vagy ha papnak áll, még talán szentté is avatják, fene tudja. Mindenesetre, az emberek hozzáállása az általánosan elfogadott és az új dolgokhoz... fura. Itt egy példa arra, hogy mikor megjelentek az első mobiltelefonok, az emberek még nem igazán tudták, mire jó, meg gondolom drága is volt, nagy is volt, lassan terjedt el. Aztán elkezdtek egyre kisebbek lenni, egyre népszerűbbek lettek, folyamatosan új funkciókkal látták el, és az emberek hirtelen már nem is tűnt olyan új dolognak. Emlékszem rá, hogy mikor még kevés embernek volt mobilja, akkor az "utcán egyedül beszélés" annyira idegen volt, hogy Anyukám többször meg is lepődött, hogy ilyen bolond emberek járkálnak mindenfelé. Most már megszokottá vált, az a meglepő, ha valakinek nincs mobilja, sőt, lassan szégyen lesz "régi" telefont használni. Na mindegy, ezzel csak arra utaltam, hogy vannak dolgok, amik régen nem voltak, vagy legalábbis általános jelenségként nem voltak, aztán egyszercsak teljesen elfogadottá váltak.

Ehhez képest, a homoszexualitás, a transzvesztita megjelenés, ami valójában mindig is jelen volt az emberiség életében, egy elutasítandó, kiközösítendő devianciának számít. A felvilágosult, modern, rosszelkölcsú ember kirekeszti azokat, akik máshogy viselkednek. Rosszerkölcsű, ugye? Érdekes ez is. Ó ha a szentegyház vak híveinek arcára rádobnák a tortát, és felismernék hogy mennyi romlottság, mennyi erkölcsi züllés volt az egész történelemben. Hogy a papok sem éltek igazi hívőhöz méltó életet, hogy a királyok ágyasokat tartottak, hogy meggyilkolták a feleségeiket, hogy bordélyházak már akkor is voltak, hogy a hódító katonák szanaszét erőszakolták a nőket, hogy a nagymagyarság már rég kihalt belőlünk, mert annyi néppel keveredtünk össze a fenenagy erkölcsünkben...

Szeintem mindenkinek van egy "szociális paramétere", ami azt mondja meg, hogy mennyire alkalmazkodó, és szabálykövető. Van a lázadó, akinek semmi sem jó, ő saját maga akarja irányítani a dolgokat, nem hagyja, hogy korlátokat szabjanak neki, ő szeret parancsolni, és meg van róla győződve, hogy neki van igaza, az ő véleménye a többség véleménye, ezzel szembe menni nem lehet. Van az alkalmazkodó, aki elfogadja a játékszabályokat, és annak megfelelően intézi a dolgait. Alárendeli magát a szabályoknak, nem harsog, nem viaskodik, cserébe képes a boldogságra, mert egyszerűen azt érzi, hogy ez így jó, ahogy van. Végül van a meghunyászkodó, aki valójában nem érzi magát jól úgy, ahogy a szabályok tőle megkövetelik, de nem mer fellépni ellene, és inkább szomorúan kullog a sorban.

Én egyértelműen az alkalmazkodó típus vagyok. Emlékszem, hogy még anno a suliban, szinte minden dolgozatnál volt valaki, aki problémázott. De ne most írjuk, mert van másik dolgozat is, de ne legyen ilyen sok az anyag, de gyakoroljunk már még, stb. Egyetemen pedig a jaj még nem tudtam felkészülni (egyébként nem is fog), csak még egy lehetőséget, egy utolsó utánit, de ez a tanár hülye, nem jól javít, mért nem kaptam még egy pontot, stb. Szörnyen idegesítőek ezek az emberek. Én mindig is úgy tekintettem ezekre, hogy ha ez a nap a határidő, ezen a napon van dolgozat, ekkor írunk zh-t, ekkor van a vizsga, akkor hiába lehetne közben más dolgom is, elfogadom, hogy a rangban fölöttem álló ezt mondta, ehhez fogok alkalmazkodni. (Ebben mondjuk elég sokat segített, hogy elég ügyes vagyok az időm beosztásában és a feleadataim megszervezésében, amit valószínűleg épp azért tudtam kifejleszteni, mert alkalmazkodni akartam.)

Térjünk most vissza az eredeti témára. Számomra az, hogy ilyen jelenségek vannak, mint hogy például egy férfinak született ember nőként érzi jól magát, teljesen elfogadható dolog. Van, aki kövérként érzi jól magát, amit abszolút képtelen vagyok megérteni, de elfogadom, és bízom benne, hogy ő így tényleg boldog. Mostanában egyébként megfigyelhető a nőies férfi divatja, engem is teljesen megdöbbentett, amikor huszonéves srácokat női táskával láttam meg az utcán, meg a rózsaszín ujjatlan, stb. De ettől még nem kezdek el lázadozni. Vissza a történelmi példákhoz: most komolyan, szerintetek mennyire voltak férfiasak a franciák szőke göndörloknis parókái? És ha már franciák... szerintem az ő idei dalversenyes fellépésük elborzasztó volt. Hogy nézhetnek ki így férfiak, ugye? Na, hát épp erről beszélek.

Így a végén, ha még nem téptem volna szét az összes idegszálatokat, még halkan azt is megjegyzem, hogy szerintem ez a férfi egy nagyon szép nő. Én mindig annyira elcsodálkozom ezeken, ugyanis az eddigi (nem túl sok) alkalommal, amikor férfiből nővé változott transzvesztitát láttam, mindig azt kellett megállapítanom, hogy ők gyönyörű nők. És nem férfi szemmel nézem, hogy fú azt hittem csaj és megbökött a virsli, hanem nőként nézek rá, méghozzá kritikus nőként, pont úgy, ahogy az összes többi nőt is megnézem és kritizálom. Tényleg azt kell mondjam, rengeteg olyan nőt tudnék mutatni az utcán, aki megirigyelhetné ezeket a férfinőket. Oké, Conchita esetében a szakáll egy szembetűnő és meglepő karakter, de ha nem lett volna szakálla, és szándékosan eltitkolja férfi létét, vajon van bárki, aki nem egy gyönyörű nőt látott volna a színpadon?

Most már tényleg vége, csak azért az is fura, hogy valahogy senki nem említi meg, hogy ez a jelenség egyébként énekelt is, és attól függetlenül hogy nem egy pörgős slágerdallal lépett fel, szerintem jól volt elénekelve. Csak erre már egyik cikk sem tér ki.

3 megjegyzés:

Midnight÷Moon írta...

"Kíváncsi vagyok, ha nem ő nyert volna, vajon dühöngött-e volna bárki is."
Szerintem igen, mégpedig azért, mert akkor az lett volna a téma, hogy biztos a mássága miatt nem győzött. Mindig van ugye valami...

"Na mindegy, ezzel csak arra utaltam, hogy vannak dolgok, amik régen nem voltak, vagy legalábbis általános jelenségként nem voltak, aztán egyszercsak teljesen elfogadottá váltak." Én (mi) sokszor pont emiatt akadunk ki a mostanság oly elfogadottá vált tinédzserkori élet miatt... S hogy ezek az emberek, akik úgy viselkednek, ahogy az éppen menő, leszólnak olyanokat, akik nem (értve ezt arra, ha vki nem iszik, egészen odáig, ha vki egy normál monogám kapcsolatban van). A legjobb, mikor a 'normál' életet élőnek bizonygatják h de az szar, élj te is úgy mint mi, (ami menő), igyál csajozzál, stb. Oké...?

"Alárendeli magát a szabályoknak, nem harsog, nem viaskodik, cserébe képes a boldogságra, mert egyszerűen azt érzi, hogy ez így jó, ahogy van." Ez a legokosabb, de néha a legnehezebb is, legalábbis a magam bőrén tapasztalva.

"De ne most írjuk, mert van másik dolgozat is, de ne legyen ilyen sok az anyag..." jaj te jó ég, én azt hittem, hogy az emberek ezt kinövik érettségi utánra. Szerencsére én azt látom, hogy ez kicsit tanárfüggő is, ha egy tanár nem határozott, akkor újra s újra ki fogja sírni nála a diákság a halasztást. Évfolamtársaimnak köszönhetően már megtanultam azt, hogy oké, én megtanulom az aktuális időpontra az anyagot, s ha mégsem akkor írunk, akkor legközelebbre elég csak átismételni.De ennek ellenére bosszantó, mert a jótanulókkal csesznek ki, akik meg halasztani akarnak, akkorra sem fogják megtanulni az anyagot.

"amikor férfiből nővé változott transzvesztitát láttam, mindig azt kellett megállapítanom, hogy ők gyönyörű nők" ez furcsamód tényleg így van :D

Criollo írta...

Hát, kedves Bori, minden szavaddal egyetértek! :)

Zsebi írta...

Köszönöm Bori, végre megnyugodhatok, hogy nem én vagyok az egyedüli a véleményemmel. :) Bár mellesleg megjegyzem, hogy nekem nem tetszett a dal, de ez már az én ízlésbeli problémám lehet :D